Reformátusok Lapja, 2009 (53. évfolyam, 1-52. szám)
2009-11-22 / 47. szám
vi\ f$JK REFORM« UPH Ltl. ÉVFOLYAM, 47. SZÁM A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HETI LAPJA 2009. november 22. .Ára: 125 Ft Dunántúl Kehidakustányban Mit keres a Dunántúli Református Egyházkerület Kehidakustányban? Ezt a kérdést tette fel Bellai Zoltán püspöki főtanácsos a Dunántúli Református Egyházkerület leendő szociális és egészségmegőrző központjának alapkőletételekor... ►* Cselekvő hit, 4. oldala A felállított harangláb ott volt május 22- én Debrecenben az Alkotmányozó Zsinaton, és a délvidéki egyháztestet jelképezte. Ott született meg a gondolat, hogy akik kérik, azoknak a szervezők rendelkezésére bocsátják a faépítményt... ►» Egyházi élet, 5. oldal Beszélgetés Döbrőssy Lajossal Sokan vagyunk reformátusok, és élnek közöttünk olyanok, akik életükkel példázzák, hogy református hitük milyen erő lehet. Döbrőssy Lajos rákkutatót hetvenötödik születésnapján kérdeztük életéről, hitéről, hivatásáról... ► Hit és tudomány, 6. oldal 7? + 2009 2014 KÁLVIN EMLÉKÉVEK „Egész bölcsességünk (...) két részből áll: Isten s önmagunk ismeretéből." Kálvint mint lelkigondozót abból a teljes élet-repertoárból tudjuk értelmezni, amit nekünk hátrahagyott. Ezek alapján az alapvető kérdés számomra úgy fogalmazható meg, hogy az a kor, amelyben ő élt, a lelkigondozás kora volt-e? Sokkal inkább volt ez a hitvallások megfogalmazásának, a hitviták és ezzel összefüggő harcok korszaka. Ha a mai értelmezést vesszük, akkor a lelkigondozás olyan közös útkeresése a lelkigondozottnak és a lelkigondozónak, amelyben a hit- és életkérdésekre adott válaszok keresztyén gyökerekből táplálkozó közös megtalálása a cél az adott helyzetben egy, a teljes emberre koncentráló összefüggésben. Ebben az értelemben számára a közös út- és válaszkeresés addig tartott, ameddig valaki feltett egy kérdést, ő pedig adott rá Isten Igéje alapján egy végső választ, amivel a párbeszédnek vége is lett. Tudjuk, hogy Kálvin lelkigondozásának a célja nem volt más, mint növekedés Isten felé, belső lelki-szellemi növekedés önmagunk felé, hogy másokat is felöleljünk ebben a boldog növekedésben. lg) lelkigondozói eszköztárában volt a lelkigondozói beszélgetés, a kapcsolat levelezésen keresztüli ápolása, a lelkigondozott vigasztalása, az imádság, mint a lelkigondozó által nyújtott támogatás a lelkigondozott felé. Önmagát ebben úgy látta, hogy a lelkigondozó eszköz Isten kezében ahhoz, hogy megnyissa az emberek szemét Isten akaratára. Azaz: minden körülmények között az isteni tekintély lesz a döntő. Ez egyben értelmezhető úgy is, mint a lelkigondozás nevelői szerepe az Ige által. Ő maga tekintélyalapú lelkigondozást gyakorolt, de ehhez meg is volt a tekintélye. Jellemzi persze egy bizonyos merevség, vagy behatároltság - tartva magát az Ige fegyelmező erejéhez (mert rendnek kell lenni). Nagyon visszafogott az érzései megmutatásában, el nem nyomja, de mindenképpen uralja őket. Lelkigondozásának legfontosabb motívuma a tannak az életre illesztése. Eberhard Busch egyik könyvének elején Kálvint idézi: „Ahol ismerik Istent, ott az emberségre is gondot viselnek.” Kálvin a maga korában és a maga adottságaival - ismerve Istent - tudott emberséges lelkigondozó is lenni korának mértékei szerint. KOCSEV MIKLÓS 98 77141985600709047 A képen a barmeni hitvallás elfogadásának emlékére készült köztéri alkotás látható a wuppertali Barmen városrészben. Ulle Hees szobrának címe:a Sager und Nein-Sager (igent mondók és német mondók) FEKETE KÁROLY A 2009. évben nemcsak Kálvin életére és munkásságára emlékezünk, hanem a hetvenöt évvel ezelőtt született Barmeni Teológiai Nyilatkozatra is. A Barmeni Teológiai Nyilatkozat a 20. század egyik legfontosabb útmutató és tanító irata lett, amelyet 1934. május 31-én a németországi Wuppertal város Barmen nevű kerületében fogadott el a Német Hitvalló Egyház Zsinata. A Hitvalló Egyház (Bekennende Kirche) lett a Hitlernek és tévtanainak ellenálló kisebb német protestáns egyházrész, amely a Szentírás tanításaihoz igyekezett igazodni. A Német Keresztyének (Deutsche Christen) elnevezésű csoport tagjai a kor politikai-ideológiai felfogása szerint elsősorban németek akartak lenni, s csak azután keresztyének. Ebből az alapállásból az egyházban is érvényesíteni akarták a népi, faji és diktatórikus elképzeléseket, amelyek következtében több ponton torzították az egyház tanítását. A Barmeni Teológiai Nyilatkozat alkotói és elfogadói nem tudták magukat függetleníteni a hitleri idők megnyomorító helyzetétől, mégis felszabadító élményről vallanak: „A közös szükség és támadás idején közös szó adatott a szánkba."Jeremiás próféta elhívásánál hangzott el az ennek hátterét jelentő biztatás: „Én most a szádba adom igéimet!” (Jer 1,9) így lettek Barmenben alkalmassá a hitvallásra az egyébként arra önmagukban alkalmatlan személyek. A Barmeni Hitvalló Zsinat Teológiai Nyilatkozatának minden pontja hármas felépítésű. A tételek elején igei alapvetés áll, majd rövid teológiai érvelés hangzik el, s végül a hamis tanítás, a tévelygés visszautasítása következik, vagyis mindegyik három szintet jár be: a krisztológiai megalapozás szintjét, az ekléziológiai cselekvés szintjét, és a határozott visszautasítással az etikai szintet. A Karl Barth által megfogalmazott hat barmeni tétel az alábbi témakörökben foglalt állást: 1. Jézus Krisztus Isten egyetlen igéje, ezért nincs más forrása az egyház igehirdetésének, csak a teljes Szentírás. Aktuális ez az intés, mert az Ige helyére kívánkozó, azzal vetekedő emberi dolgok szinte folyamatosan felfeltűnnek és kísértenek, sőt bejelentik ránk totális igényüket. Világunk vallásos mázt hordozó ateizmusa, csábító szinkretista közege és az emberi hiszékenységre alapozó modernkori hitetők tömege mérgezi az evangélium tiszta forrását. Totális kínálatuk totális csődöt rejt magában. Ezért ma is felvetjük azt a hamis tanítást, amely szerint az egyháznak az igehirdetés forrásaként Isten egyetlen igéje mellett, vagy azon kívül bármely más eseményt vagy hatalmat, személyt vagy igazságot Isten kijelentéseként elismernie kellene, vagy lehetne.” 2. Mivel Jézus Krisztus az ember egész életére kiterjeszti igényét, ezért nincsenek az életünknek önálló, tőle független területei. Ennek döntő következménye, hogy „őáltala történik a mi boldog megszabadulásunk a világ istentelen megkötözöttségeiből az ő teremtményeinek hálás és boldog szolgálatára” Nekünk, reformátusoknak nincs választóvonal a két birodalom között, ahol az egyik oldalon Isten országa áll, amelyben a keresztyéneknek szabad megszólalniuk, a másik oldalon pedig a világ birodalma, amelyből a keresztyéneknek ki kell vonulniuk. Mi mindanynyian Isten országa felé megyünk. Az államnak és az egyháznak valóban különböző feladatai vannak, mégis mindkettő Isten országáért munkálkodik. Ezért utaltak sokan az egyház őrállói tisztére: az egyháznak újra és újra emlékeztetnie kell az államot arra a feladatára, hogy gondoskodjék minden polgárának a jólétéről és biztonságáról, mert mindenki Isten teremtménye. Ez ma azt jelenti: van jogunk megszólalni, ha kell, tiltakozni. Az életért bárhol, bármikor ki kell állni. 3. Az egyház a testvérek gyülekezete, akiknek tanúskodniuk kell Krisztusról, ezért nem állhat az egyház idegen uralom vagy ideológia szolgálatába. Az uralkodó vlágnézeti és politikai meggyőződések váltakozásait és át akarják hatni az egyházat, hogy küldetésének lényegét adja fel. A megkegyelmezett bűnösök egyháza nem játszhatja el a népek és a világ bírája szerepét. Ellen kell állnia minden kívülről és belülről ösztönző erőnek, ami bele akarná zavarni az ilyen célú tekintélyeskedésbe, patriarchalizmusba az egyházat. Csak a testvérek gyülekezetének megmaradni tudó egyház menekülhet meg az uralkodó világnézetnek vagy politikai meggyőződésnek való behódolástól. 4. Az egyház nem hierarchikus szolgálatközösség, ezért egyik tagja nem uralkodhat a másikon. Akkor is léket kap az egyház hajója, ha torzul az egyházban a belső hatalomgyakorlás. Az egyetemes papság tanítását valló protestáns egyházakban is produkálhat kiábrándító jelenségeket a klerikalizálódás és a hierarchizálódás. Ezért tanít ez a tétel minden egyházi tisztség minőségi alá- és fölérendelés nélküli, mellérendelő értékűségének bibliai értelmezésére. 5. Az egyház feladata, hogy emlékeztessen Isten országára, annak parancsolataira és igazságosságára. Az állam totalitás-igényének éppúgy ellent kell állni, mint azoknak a kísérleteknek, amelyek az állam szerveként akarják meghatározni az egyházat. Vagyis kiderül ebből a tételből, hogy mi a helyes munkamegosztás egyház és világ között. A 6. pont az egyház igében gyökerező, feladhatatlan szabadságáról tanít. Isten Igéje nincs bilincsbe verve, ezért az egyház feladata az Isten szabad kegyelmének hirdetése minden nép számára, mégpedig személy válogatás nélkül, hiszen Isten maga sem személyválogató. Ezért az Igét semmilyen önhatalmúlag választott vágy, cél és terv szolgálatába nem szabad állítani. A Barmeni Teológiai Nyilatkozat megszületése áttörést jelentett a protestáns ökumenén belül, hiszen a németországi evangélikus, református és uniált gyülekezetek küldöttei konszenzussal foglaltak állást egy adott történelmi pillanatban, vállalva közösen Isten ügyét, és elfogadva egymást is testvérnek, hitsorsosnak. Barmenben egy kisebbség élt azzal a jogával, hogy a maga evangéliumi felismerésével a hit dolgában szembeforduljon a vallásos többség akaratával és a totális állam ideológiájával. Magyar református egyházi-gyülekezeti köztudatunkban égetően szükségünk van arra a szemléletmódra, amely a barmeni tételekből árad. Igaza van Wolf Krötke berlini professzornak, aki azt állítja, hogy „a Barmeni Teológiai Nyilatkozat nem teológiai halotti bizonyítvány, hanem olyan irat, amely ma is mércét állít az egyház elé”. Ma is alapvető üzenete a Barmeni Nyilatkozatnak, hogy egyedül Isten tiszta igéje a keresztyén hit forrása, amely felébreszti a keresztyén ember öntudatát. Csak kívánhatjuk, hogy kerüljön be a Barmeni Teológiai Nyilatkozat is egyházunk mértékadó és eligazító dokumentumai, zsinati tanításai közé. « (A szerző teológiai tanár, lapunk munkatársa) Közös szó adatott a szánkba. A kis harang nagy feladata Megtizedelt százalékok Nagyszabású szociológiai kutatások éve volt a tavalyi. Bár az Európai Értékrend Vizsgálat és az Ifjúság 2008 kutatás sem tipikusan vallásszociológiai felmérés, természetesen vallásossággal kapcsolatos kérdéseket is magukban foglaltak. A két vizsgálat eddig tudható és a közelmúltban publikált eredményeiről, valamint az egyházak számára azokból levonható következtetésekről egyházunk szakértői is beszámolnak a Zsinat november 18-20. közötti ülésén. Visszaszoruló vallásosság I. Az Európai Értékrend Vizsgálat (EVS) kivételes jelentősége abban áll, hogy 1981 óta nagyjából tízévente elvégzik Európa országaiban. » Folytatás a 7. oldalon