Reformátusok Lapja, 2010 (54. évfolyam, 1-52. szám)
2010-06-27 / 26. szám
8 MaltesJOVO 2010. JÚNIUS 27. FORMÁTOK LAPJA Trianon a magyar nemzeti és a református identitás tükrében (IV.) A Romániához csatolt területen, de a történelmi Erdélyen kívül, a Partiumban található Nagyvárad, amelyet az egyik legnagyobb költőnk, a református presbiter Ady Endre Körösparti Párizsnak nevezett pezsgő kulturális élete miatt. Itt született világhírű református történészünk, református egyetemünknek, a Károlinak az első rektora is, Benda Kálmán. Itt, a Partiumban született a törökverő Kinizsi Pál, a bibliafordító Károli Gáspár, Misztótfalusi Kis Miklós, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Jósika Miklós, Sinka István, Zilahy Lajos, Németh László és a „legszebben beszélő magyar költőnk”, Arany János, akiről kevesen tudják, hogy református egyházunk hitvalló, hűséges tagja, s majd két évtizeden át a Dunamelléki Egyházkerület tanácsbírája volt. Itt, a történelmi Erdély és a trianoni Magyarország közötti - Romániának ítélt - területen, a Temesközben született a 20. század egyik legnagyobb zenetudósa, zeneszerzője, Bartók Béla, a magyar és a szomszédos népek népzenéjének világhírű kutatója és feldolgozója, valamint legnagyobb kultuszminiszterünk, Klebelsberg Kunó is. Itt található Arad, Tóth Árpád szülőhelye és nemzetünk egyik kegyeleti emlékhelye, a tizenhárom hős szabadságharcos tábornokunk emlékműve. A Csehszlovákiához csatolt Pozsony, amely ma Bratislava néven Szlovákia fővárosa, a mohácsi csatavesztés után Magyarország fővárosa, koronázó városa volt. Itt tartották az országgyűléseket is. 1848-ban itt alakult meg az első, a parlamentnek felelős magyar kormány Batthyány Lajos vezetésével. 1851-ben itt süllyesztette el a Magyarországot megtámadó III. Henrik németrómai császár hajóhadát a híressé vált lovag, Búvár Kund, így menekítve meg a várost a német megszállástól. A Csehszlovákiához csatolt Felvidéken születtek olyan kiválóságaink, mint a zsoltárfordító Szenes Molnár Albert, Balassi Bálint, Márai Sándor, a szobrászaink közül Fadrusz János, Ferenczy István és Stróbl Alajos, festőink közül Szinyei Merse Pál, Madarász Viktor és Csontváry Kosztka Tivadar, a tudós feltaláló Kempelen Farkas, a néprajzkutató, természettudós, polihisztor Herman Ottó, Madách Imre, Mikszáth Kálmán és Tompa Mihály. Komárom szlovákiai részén született egyik legnagyobb írófejedelmünk, Jókai Mór, akiről csak kevesen tudják, hogy a pesti helvét hitvallású egyháznak egy évtizeden át presbitere volt. A Kelet-Szlovákia fővárosaként emlegetett Kassáról szólította fel Bocskai István 1604-ben a nemességet az alkotmány és a vallásszabadság védelmére a Habsburg uralkodókkal szemben. Később itt is temették el. Szobra - egyedüli magyarként - ott áll Genfben a reformáció emlékművén. Itt vannak elhelyezve másik, a Felvidéken született nagy szabadságharcos fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc hamvai is. A Trianonban Csehszlovákiához csatolt, ma Ukrajnához tartozó Kárpátalja lakói a 20. században anélkül, hogy elhagyták volna szülőföldjüket, hat országnak váltak az állampolgáraivá. Itt található a Vereckei-hágó, amelyen keresztül érkeztek meg honfoglaló őseink a 9. század végén a Kárpát-medencébe. Itt van a munkácsi vár, amelyet három évig védett hősiesen az osztrák csapatokkal szemben Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc édesanyja. S ebben a városban ringott bölcsője Munkácsy Mihálynak, a Krisztus-trilógia alkotójának. A Jugoszláviához csatolt Délvidéken született Kosztolányi Dezső és a háromszor is irodalmi Nobel-díjra jelölt Herczeg Ferenc. Horvátország adta a szigetvári hőst és dédunokáját, a költő, hadvezér Zrínyi Miklóst, akik életük árán védték közös hazánkat. Az Ausztriához csatolt őrvidék, mai nevén Burgenland (Várvidék) jeles szülötte világhírű zeneszerzőnk, Liszt Ferenc. Bár nem Trianonban csatolták el, mégis nemzeti identitásunk, nemzeti múltunk szempontjából fontos megemlíteni, hogy a középkorban Magyarországhoz tartozott Nándorfehérvár, mai nevén Belgrád, Szerbia mai fővárosa is. Hunyadi János 1456-ban e várnál aratta világraszóló győzelmét a Konstantinápolyt is elfoglaló, világhódító II. Mohamed török csapatai felett. Ennek a diadalnak az emlékére rendelte el a déli harangszót III. Calixtus pápa. Tehát a nándorfehérvári győzelemre emlékezteti a keresztyén világot a déli harangszó, még akkor is, ha azt csak mi, magyarok tartjuk számon. Egy közösség, így a nemzet közösségének is örök emberi megmérhetősége, erkölcsi értéke, hogy kiket, miket becsül, kikre, mikre és hogyan emlékezik. Szakítsunk azzal a rossz hagyományunkkal, amiről Klebelsberg Kunó így írt: „Az idegen nemzetek négyzetre emelik kiválóságaikat, mi magyarok gyököt igyekszünk belőlük vonni.” „Nyújtsuk magasra örökségünk szép darabjait (...), ne szégyelljük....”- ahogyan erre biztat minket Illyés Gyula is. Szükséges ismernünk múltunkat, nemzeti nagyjainkat, gyökereinket, mert enélkül az öntelt sovinizmus vagy a nemzeti kishitűség csapdájába eshetünk, s mindkettő igen veszélyes dolgokat eredményezhet. Istentől kaptuk nemzetünket és felekezeti hovatartozásunkat, és Krisztus ebben a nemzetben és ebben a felekezetben hívott el minket az ő tanúságtevőinek az örök életre. Ezért ragaszkodjunk magyar nemzeti és református keresztyén gyökereinkhez, hiszen ahogy a fa is a gyökereiből táplálkozik és annak erősségétől függően marad meg a viharban, hasonlóan az emberek is őseik, múltjuk ismerete alapján alakíthatják ki egészséges önazonosságukat, identitásukat, ami segíti megtartani az embert embernek az élet viharaiban. Hiszen gyökereink nélkül olyanok lennénk, mint a tengernek a habja, amit a szél ide - tova hány. „...hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától, hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. ” (Ef 4,14-15) BOGNÁR ZALÁN történész, a Károli Gáspár Református Egyetem docense A MAGYAR REFORMÁTUSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN «%» » 2000 utáni nívófenWívlOT Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Szlovéniai Református Egyház Horvátországi Református Egyház Szerbiai Református Keresztyén Egyház Kárpátaljai Református Egyház A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei megbízásából, a MTA Néprajzi Kutatóintézetével együttműködésben végzett Református identitás az ezredforduló után című kutatás keretében 2009-ben készült el a Magyar reformátusság a Kárpát-medencében című térkép. A térképet Nagy Károly Zsolt készítette. A térkép elérhető a saman.etnologia.mta.hu internetes oldalon keresztül. Imádkozni és cselekedni kell! Lelkiekben gazdag áhítat keretében elhangzott igehirdetéssel nyílt meg az Ökumenikus Tanulmányi Központ ez évi közgyűlése Budapesten, június 11-én, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) székházában. Steinbach József dunántúli református püspök a 18. zsoltár versei alapján hirdette az Igét. Arra a kérdésre kereste a választ: milyen Istenünk van nekünk? Isten értünk végzett cselekvéseinek észrevételével kaphatunk választ erre a nagyon sokunkat foglalkoztató kérdésre, mert „az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől” (Zsolt 18,4). „Isten kőszikla egy bizonytalan világban, pajzs egy agresszív, és vár egy nyitott világban” - hangsúlyozta. „Ez a mi Istenünk, »nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítom, fellegváram!« (Zsolt 18,3) Mindennapi tapasztalataink is igazolják azt, hogy a megmentő, szabadító Úr Isten lenyúl a magasból, felemel bennünket, mert általa küzdelmeinkben is erőt kapunk.” A közgyűlést levezető Brückner Ákos Előd római katolikus plébános, az Ökumenikus Tanulmányi Központ (ÖTK) alelnöke meleg szeretettel köszöntötte a szép számban megjelenteket, köztük a. Szebik Imre evangélikus nyugalmazott püspököt, a MEÖT elnökét és Róna Zoltán főtitkárt, valamint az évről évre egyre nagyobb számban egybegyűlteket. A főelőadást Erdélyi Géza, a szlovákiai Református Keresztyén Egyház nyugalmazott püspöke tartotta A keresztyének egysége és a nemzeti összetartozás címmel. A püspök hálás szavakkal emlékezett meg arról, hogy a Magyarországi Református Egyház Trianon (1920. június 4.) óta az elcsatolt területeken élő református egyházat kilenc évtizeden át - a mindenkori lehetőségek szerint - töretlenül segítette lelkiekben, szellemiekben és más módon is. Örömét fejezte ki azért, hogy Magyarország és Szlovákia csatlakozásával az Európai Unióhoz nagymértékben „légiesítették” határokat, és ezzel a két állam közti, némelykor fájdalmas feszültségek enyhítése is könynyebbé vált. „Az egyházam, amelynek hosszú ideig aktív, most pedig nyugdíjas püspöke vagyok - mondta Erdélyi Géza - lelkileg mindig az egész magyar református egyház, sőt az egyetemes anyaszentegyház részének érezte magát.” Örömét fejezte ki azért is, hogy megindult a Trianon után elszakadt területrészeken élő és a magyarországi egyháztestek közötti összetartozás erősítése az elmúlt évben. Debrecenben egységesült Magyar Református Egyház létrejöttével. Az új államként élő Szlovákia erőteljesen keresi nemzeti önazonosságát, ami az ott élő, tekintélyes létszámú magyar kisebbséget némelykor nehéz helyzetbe hozza. Megjelentek azonban az enyhülés, a megbékélés irányába mutató jelek is, amelyek arra indítanak bennünket, hogy reménységünk legyen, mert a viharos időszakokat a közeljövőben nyugodtabb viszonyok követik. Ez az egyházak számára külön feladatot jelent, mert tudjuk, hogy Isten „által részesültünk a megbékélés ajándékában” (Róm 5,11). Hogy ez így legyen, ebben a szlovákiai keresztyén közösségeknek, köztük a reformátusoknak is nagy feladatot kell vállalniuk. A közgyűlés meghallgatta az OTK elnökének, Tóth Károly nyugalmazott püspöknek a beszámolóját a legutóbbi évi ülés óta végzett munkáról. Az elnök első helyen megemlékezett a 100 évvel ezelőtt Edinburgh-ban tartott, nagyjelentőségű Első Világmissziói Konferenciáról. Ebből a meggondolásból született az ökumenikus mozgalom, amely 1948-ban, Amszterdamban történt hivatalos megalakulása óta hatalmas változásokon ment át. Ezért nagy figyelemmel kell ma már átgondolni mind a világvallásokkal, mind a keresztyén misszióval összefüggő, többszörösen bonyolult kérdéseket. Második helyen szólt a római katolikus egyház ökumenizmusáról, rámutatva arra, hogy az elmúlt évszázad második felében, a II. Vatikáni Zsinat (1992— 1995) hatására gyökeres változások álltak be náluk is. Harmadik helyen beszámolt a Gödöllőn lezajlott első Indonéz-Magyar Vallásközi Konferencián (május 25.) szerzett tapasztalatairól. Nagy hangsúlyt tett arra a kérdésre, amit a nyugat-európai és észak-amerikai egyre növekvő iszlám kisebbségek szabad vallásgyakorlata és az iszlám területen élő keresztyén kisebbségeket ért vallásszabadsági korlátozások okoznak. „Egyre több aggasztó hír érkezik hozzánk arról, hogy az úgynevezett harmadik világ területén élő keresztyén egyházak szabadságát némelykor véres megtorlások is kísérik, miközben a több mint 60 millió Nyugat-Európában élő muszlim szabadon élhet a demokratikus országok vallásszabadságával.” Beszámolójában választ igyekezett adni arra a kérdésre, hogy van-e jövője az ökumenizmusnak, idézve a Vatikáni Egységtanács elnökének, W. Kasper bíborosnak egy közelmúltban tartott beszédét, melyben kimondta: „A keresztyének egységének nem azért van jövője, mert mi akarjuk és megcsinálhatjuk, hanem azért, mert Jézus akarja.” Ő Istenhez imádkozott, hogy Krisztus követői egyek legyenek, céljuk egyedül csak az lehet, amiért Jézus imádkozott: „hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.” (Jn 17,21) A közgyűlésen előadások hangzottak el az ÖTK különböző munkáiról. Köztük Szentpétery Péter az ÖTK-hoz hasonló szervezetekkel fenntartott kapcsolatokról beszélt. A jelenlévők köszönetüket fejezték ki azért, hogy folynak a bibliai zarándokutak is, amelyekről Gimesi Jánosné adott számot. A tanácskozás az OTK 2009. évi pénzügyi jelentését és a 2010. évi költségvetését jóváhagyta, majd megadta az előírások által megkövetelt felmentéseket. Az OTK programja a magyar egyházak közötti együttműködésnek hasznos eszközévé akar továbbra is lenni. T. K.