Reformátusok Lapja, 2010 (54. évfolyam, 1-52. szám)

2010-06-27 / 26. szám

8 MaltesJOVO 2010. JÚNIUS 27. FORMÁTOK LAPJA Trianon a magyar nemzeti és a református identitás tükrében (IV.) A Romániához csatolt területen, de a történel­mi Erdélyen kívül, a Partiumban található Nagyvárad, amelyet az egyik legnagyobb köl­tőnk, a református presbiter Ady Endre Körös­parti Párizsnak nevezett pezsgő kulturális élete miatt. Itt született világhírű református történé­szünk, református egyetemünknek, a Károlinak az első rektora is, Benda Kálmán. Itt, a Partium­ban született a törökverő Kinizsi Pál, a biblia­fordító Károli Gáspár, Misztótfalusi Kis Miklós, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc, Jósika Miklós, Sinka István, Zilahy Lajos, Németh László és a „legszebben beszélő magyar költőnk”, Arany Já­nos, akiről kevesen tudják, hogy református egy­házunk hitvalló, hűséges tagja, s majd két évti­zeden át a Dunamelléki Egyházkerület tanács­­bírája volt. Itt, a történelmi Erdély és a trianoni Magyar­­ország közötti - Romániának ítélt - területen, a Temesközben született a 20. század egyik legna­gyobb zenetudósa, zeneszerzője, Bartók Béla, a magyar és a szomszédos népek népzenéjének vi­lághírű kutatója és feldolgozója, valamint legna­gyobb kultuszminiszterünk, Klebelsberg Kunó is. Itt található Arad, Tóth Árpád szülőhelye és nemzetünk egyik kegyeleti emlékhelye, a tizen­három hős szabadságharcos tábornokunk em­lékműve. A Csehszlovákiához csatolt Pozsony, amely ma Bratislava néven Szlovákia fővárosa, a mo­hácsi csatavesztés után Magyarország fővárosa, koronázó városa volt. Itt tartották az ország­­gyűléseket is. 1848-ban itt alakult meg az első, a parlamentnek felelős magyar kormány Batthyány Lajos vezetésével. 1851-ben itt süllyesztette el a Magyarországot megtámadó III. Henrik német­római császár hajóhadát a híressé vált lovag, Búvár Kund, így menekítve meg a várost a német megszállástól. A Csehszlovákiához csatolt Felvidéken születtek olyan kiválóságaink, mint a zsoltár­fordító Szenes Molnár Albert, Balassi Bálint, Márai Sándor, a szobrászaink közül Fadrusz János, Ferenczy István és Stróbl Alajos, festőink közül Szinyei Merse Pál, Madarász Viktor és Csontváry Kosztka Tivadar, a tudós feltaláló Kempelen Farkas, a néprajzkutató, természettu­dós, polihisztor Herman Ottó, Madách Imre, Mikszáth Kálmán és Tompa Mihály. Komárom szlovákiai részén született egyik legnagyobb írófejedelmünk, Jókai Mór, akiről csak kevesen tudják, hogy a pesti helvét hitvallású egyháznak egy évtizeden át presbitere volt. A Kelet-Szlovákia fővárosaként emlegetett Kassáról szólította fel Bocskai István 1604-ben a nemességet az alkotmány és a vallásszabadság védelmére a Habsburg uralkodókkal szemben. Később itt is temették el. Szobra - egyedüli ma­gyarként - ott áll Genfben a reformáció emlék­művén. Itt vannak elhelyezve másik, a Felvidé­ken született nagy szabadságharcos fejedel­münk, II. Rákóczi Ferenc hamvai is. A Trianonban Csehszlovákiához csatolt, ma Ukrajnához tartozó Kárpátalja lakói a 20. szá­zadban anélkül, hogy elhagyták volna szülő­földjüket, hat országnak váltak az állampolgá­raivá. Itt található a Vereckei-hágó, amelyen ke­resztül érkeztek meg honfoglaló őseink a 9. szá­zad végén a Kárpát-medencébe. Itt van a mun­kácsi vár, amelyet három évig védett hősiesen az osztrák csapatokkal szemben Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc édesanyja. S ebben a városban ringott bölcsője Munkácsy Mihálynak, a Krisz­tus-trilógia alkotójának. A Jugoszláviához csatolt Délvidéken született Kosztolányi Dezső és a háromszor is irodalmi Nobel-díjra jelölt Herczeg Ferenc. Horvátország adta a szigetvári hőst és dédunokáját, a költő, hadvezér Zrínyi Miklóst, akik életük árán véd­ték közös hazánkat. Az Ausztriához csatolt őrvidék, mai nevén Burgenland (Várvidék) jeles szülötte világhírű zeneszerzőnk, Liszt Ferenc. Bár nem Trianonban csatolták el, mégis nem­zeti identitásunk, nemzeti múltunk szempontjá­ból fontos megemlíteni, hogy a középkorban Magyarországhoz tartozott Nándorfehérvár, mai nevén Belgrád, Szerbia mai fővárosa is. Hu­nyadi János 1456-ban e várnál aratta világraszó­ló győzelmét a Konstantinápolyt is elfoglaló, vi­lághódító II. Mohamed török csapatai felett. En­nek a diadalnak az emlékére rendelte el a déli ha­rangszót III. Calixtus pápa. Tehát a nándorfe­hérvári győzelemre emlékezteti a keresztyén vi­lágot a déli harangszó, még akkor is, ha azt csak mi, magyarok tartjuk számon. Egy közösség, így a nemzet közösségének is örök emberi megmérhetősége, erkölcsi értéke, hogy kiket, miket becsül, kikre, mikre és ho­gyan emlékezik. Szakítsunk azzal a rossz ha­gyományunkkal, amiről Klebelsberg Kunó így írt: „Az idegen nemzetek négyzetre emelik kivá­lóságaikat, mi magyarok gyököt igyekszünk be­lőlük vonni.” „Nyújtsuk magasra örökségünk szép darabjait (...), ne szégyelljük....”- ahogyan erre biztat minket Illyés Gyula is. Szükséges ismernünk múltunkat, nemzeti nagyjainkat, gyökereinket, mert enélkül az ön­telt sovinizmus vagy a nemzeti kishitűség csap­dájába eshetünk, s mindkettő igen veszélyes dolgokat eredményezhet. Istentől kaptuk nem­zetünket és felekezeti hovatartozásunkat, és Krisztus ebben a nemzetben és ebben a feleke­­zetben hívott el minket az ő tanúságtevőinek az örök életre. Ezért ragaszkodjunk magyar nem­zeti és református keresztyén gyökereinkhez, hiszen ahogy a fa is a gyökereiből táplálkozik és annak erősségétől függően marad meg a vihar­ban, hasonlóan az emberek is őseik, múltjuk is­merete alapján alakíthatják ki egészséges öna­zonosságukat, identitásukat, ami segíti megtar­tani az embert embernek az élet viharaiban. Hi­szen gyökereink nélkül olyanok lennénk, mint a tengernek a habja, amit a szél ide - tova hány. „...hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik min­denféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától, hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. ” (Ef 4,14-15) BOGNÁR ZALÁN történész, a Károli Gáspár Református Egyetem docense A MAGYAR REFORMÁTUSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN «%» » 2000 utáni nívófenWívlOT­­ Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Szlovéniai Református Egyház Horvátországi Református Egyház Szerbiai Református Keresztyén Egyház Kárpátaljai Református Egyház A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei megbízásából, a MTA Néprajzi Kutatóintézetével együttműködésben végzett Református identitás az ezredforduló után című kutatás keretében 2009-ben készült el a Magyar reformátusság a Kárpát-medencében című térkép. A térképet Nagy Károly Zsolt készítette. A térkép elérhető a saman.etnologia.mta.hu internetes oldalon keresztül. Imádkozni és cselekedni kell! Lelkiekben gazdag áhítat keretében elhangzott igehirdetés­sel nyílt meg az Ökumenikus Tanulmányi Központ ez évi köz­gyűlése Budapesten, június 11-én, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) székházában. Steinbach József dunántúli református püspök a 18. zsoltár versei alap­ján hirdette az Igét. Arra a kérdésre kereste a választ: milyen Istenünk van nekünk? Is­ten értünk végzett cselekvéseinek észrevételével kaphatunk választ erre a nagyon sokunkat foglalkoztató kérdésre, mert „az Úrhoz ki­áltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől” (Zsolt 18,4). „Isten kőszikla egy bizonytalan világban, pajzs egy agresszív, és vár egy nyitott világban” - hangsúlyozta. „Ez a mi Istenünk, »nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítom, fellegvá­ram!« (Zsolt 18,3) Mindennapi tapasztalataink is igazolják azt, hogy a megmentő, szabadító Úr Isten lenyúl a magasból, felemel bennünket, mert általa küzdelmeinkben is erőt kapunk.” A közgyűlést levezető Brückner Ákos Előd római katolikus plé­bános, az Ökumenikus Tanulmányi Központ (ÖTK) alelnöke me­leg szeretettel köszöntötte a szép számban megjelenteket, köztük a. Szebik Imre evangélikus nyugalmazott püspököt, a MEÖT el­nökét és Róna Zoltán főtitkárt, valamint az évről évre egyre na­gyobb számban egybegyűlteket. A főelőadást Erdélyi Géza, a szlo­vákiai Református Keresztyén Egyház nyugalmazott püspöke tar­totta A keresztyének egysége és a nemzeti összetartozás címmel. A püspök hálás szavakkal emlékezett meg arról, hogy a Ma­gyarországi Református Egyház Trianon (1920. június 4.) óta az elcsatolt területeken élő református egyházat kilenc évtizeden át - a mindenkori lehetőségek szerint - töretlenül segítette lelki­ekben, szellemiekben és más módon is. Örömét fejezte ki azért, hogy Magyarország és Szlovákia csatlakozásával az Európai Unióhoz nagymértékben „légiesítették” határokat, és ezzel a két állam közti, némelykor fájdalmas feszültségek enyhítése is köny­­nyebbé vált. „Az egyházam, amelynek hosszú ideig aktív, most pedig nyugdíjas püspöke vagyok - mondta Erdélyi Géza - lel­kileg mindig az egész magyar református egyház, sőt az egyete­mes anyaszentegyház részének érezte magát.” Örömét fejezte ki azért is, hogy megindult a Trianon után elszakadt területrésze­ken élő és a magyarországi egyháztestek közötti összetartozás erősítése az elmúlt évben. Debrecenben egységesült Magyar Re­formátus Egyház létrejöttével. Az új államként élő Szlovákia erőteljesen keresi nemzeti önazonosságát, ami az ott élő, tekin­télyes létszámú magyar kisebbséget némelykor nehéz helyzetbe hozza. Megjelentek azonban az enyhülés, a megbékélés irányá­ba mutató jelek is, amelyek arra indítanak bennünket, hogy re­ménységünk legyen, mert a viharos időszakokat a közeljövőben nyugodtabb viszonyok követik. Ez az egyházak számára külön feladatot jelent, mert tudjuk, hogy Isten „által részesültünk a megbékélés ajándékában” (Róm 5,11). Hogy ez így legyen, eb­ben a szlovákiai keresztyén közösségeknek, köztük a reformátu­soknak is nagy feladatot kell vállalniuk. A közgyűlés meghallgatta az OTK elnökének, Tóth Károly nyugalmazott püspöknek a beszámolóját a legutóbbi évi ülés óta végzett munkáról. Az elnök első helyen megemlékezett a 100 évvel ezelőtt Edinburgh-ban tartott, nagyjelentőségű Első Vi­lágmissziói Konferenciáról. Ebből a meggondolásból született az ökumenikus mozgalom, amely 1948-ban, Amszterdamban történt hivatalos megalakulása óta hatalmas változásokon ment át. Ezért nagy figyelemmel kell ma már átgondolni mind a vi­lágvallásokkal, mind a keresztyén misszióval összefüggő, több­szörösen bonyolult kérdéseket. Második helyen szólt a római ka­tolikus egyház ökumenizmusáról, rámutatva arra, hogy az el­múlt évszázad második felében, a II. Vatikáni Zsinat (1992— 1995) hatására gyökeres változások álltak be náluk is. Harma­dik helyen beszámolt a Gödöllőn lezajlott első Indonéz-Ma­gyar Vallásközi Konferencián (május 25.) szerzett tapasztalatai­ról. Nagy hangsúlyt tett arra a kérdésre, amit a nyugat-európai és észak-amerikai egyre növekvő iszlám kisebbségek szabad val­lásgyakorlata és az iszlám területen élő keresztyén kisebbségeket ért vallásszabadsági korlátozások okoznak. „Egyre több aggasz­tó hír érkezik hozzánk arról, hogy az úgynevezett harmadik vi­lág területén élő keresztyén egyházak szabadságát némelykor vé­res megtorlások is kísérik, miközben a több mint 60 millió Nyu­­gat-Európában élő muszlim szabadon élhet a demokratikus or­szágok vallásszabadságával.” Beszámolójában választ igyekezett adni arra a kérdésre, hogy van-e jövője az ökumenizmusnak, idézve a Vatikáni Egységta­nács elnökének, W. Kasper bíborosnak egy közelmúltban tar­tott beszédét, melyben kimondta: „A keresztyének egységének nem azért van jövője, mert mi akarjuk és megcsinálhatjuk, ha­nem azért, mert Jézus akarja.” Ő Istenhez imádkozott, hogy Krisztus követői egyek legyenek, céljuk egyedül csak az lehet, amiért Jézus imádkozott: „hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem.” (Jn 17,21) A közgyűlésen előadások hangzottak el az ÖTK különböző munkáiról. Köztük Szentpétery Péter az ÖTK-hoz hasonló szer­vezetekkel fenntartott kapcsolatokról beszélt. A jelenlévők kö­­szönetüket fejezték ki azért, hogy folynak a bibliai zarándokutak is, amelyekről Gimesi Jánosné adott számot. A tanácskozás az OTK 2009. évi pénzügyi jelentését és a 2010. évi költségvetését jóváhagyta, majd megadta az előírások által megkövetelt felmen­téseket. Az OTK programja a magyar egyházak közötti együtt­működésnek hasznos eszközévé akar továbbra is lenni. T. K.

Next