Reformátusok Lapja, 2010 (54. évfolyam, 1-52. szám)
2010-03-14 / 11. szám
I[FORMÁIM UPM 2010.március 14. Református szemmel Közlemény A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház a 2010. évi parlamenti választásokon való részvételre hív fel minden jóakaratú embert. Ha komolyan vesszük állampolgári felelősségünket, négyévente nemcsak lehetőségünk, hanem kötelességünk is, hogy döntésünkkel tudatosan befolyásoljuk hazánk életét, mindennapi boldogulásunk lehetőségét. A jelenlegi aggasztó társadalmi és gazdasági helyzetben különösen is fontosnak tartjuk, hogy körültekintően, a jelöltek célkitűzéseit megismerve döntsünk. Javasoljuk, hogy a különböző pártok és jelöltjeik programjában azokat az elemeket keressük, amelyek a társadalom alapvető összetartó erőinek - a családnak, a helyi közösségeknek és egész nemzetünknek - életét és fejlődését segítik. Meggyőződésünk, hogy jelen elesettségünkön csak felelős, értékek alapján gondolkodó és cselekvő áldozatvállalással tudunk segíteni. Ezért kérünk mindenkit: a hangzatos kampányígéretek és indulatos kommunikációs megoldások mögé nézve olyan jelöltet, jelölteket támogasson, akik személyiségükben és elkötelezettségükben is annak reménységét hordozzák, hogy Magyarországon erősödhet a jogállamiság, csökkenhet a korrupció, növekedhet az egymás iránti bizalom. Reméljük, hogy mind a választás menete, mind a választás végeredménye mindannyiunk épülését és erősödését szolgálja. Budapest, 2010. március 4. MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KONFERENCIA MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ A Bethesdát támogatnák a legtöbben Három és félmillió forintot kapott a református gyermekkórház A K&H Csoport ügyfeleinek és munkatársainak szavazatai alapján nyert a Bethesda Gyermekkórház 3,5 millió forintot. A gyógyvarázs program keretén belül két kórház és két mentőállomás részesülhet idén anyagi támogatásban - ezek közül a református egyház fenntartásában működő egészségügyi intézmény kapta a legmagasabb összeget. A pénzből a rehabilitációs ellátás során nélkülözhetetlen eszközöket - elektromos betegágyat, terápiás kerekesszéket, digitális mérleget és pozícionáló matracot vásároltak a kórház Gyermekrehabilitációs és Krónikus Osztályán fekvő betegeknek. Az eszközöket ünnepélyes keretek között adta át az intézmény vezetőinek Kónya Andrea. A pénzintézet főosztályvezetője elmondta, hogy a K&H 2009 karácsonyán az ügyfelek megajándékozására szánt összegből különítette el azt a 8 millió forintot, amelyből gyermekgyógyító intézményeket és mentőállomásokat támogatnak. A K&H ügyfelei és munkatársai szavazhattak arról, hogy kinek adnák legszívesebben a támogatást. A Bethesda Gyermekkórház 41 százaléknyi voksot kapott, így jutott 3,5 millió forinthoz. „A 41 százalék arra utal, hogy helyes úton járunk, jó az a gyógyítási kultúra, amelyet az elmúlt tizennyolc évben igyekeztünk meghonosítani” - mondta lapunk kérdésére Velkey György. A Bethesda Gyermekkórház főizgatója úgy véli, fontos szempont az, hogy a kórházat a Magyarországi Református Egyház tartja fenn, nemcsak formális segítséget, hanem erkölcsi támaszt is nyújtva, ezzel élő és közös egységet alkotva a kórház és a fenntartó között. A K&H Csoport és a K&H Egészséges Nemzetért Alapítvány 2009-ben hatodik alkalommal indította el a K&H gyógyvarázs gyermekegészségügyi programját. Az intézmények összesen bruttó 25 millió forintos pályázati alapból egyenként legfeljebb 5 millió forint értékben pályázhattak gyermekgyógyászati és -mentési eszközökre. HEGEDŰS MÁRK ó úton jár a református egyház gyermekkórháza ►► Mt 16,24 A keresztyén egyház időszámítása szerint most a nagyböjt időszakát éljük, így nevezzük a húsvét előtti hat hetet, a közbeeső vasárnapokat pedig böjt vasárnapjainak. Böjt - lemondás. A mostani szóhasználat szerint főként a lemondást jelenti az eledelekről, elsősorban a húsételekről. Ezért nevezték az elődeink a feltámadás ünnepét húsvétnak, mert a hívek vehettek magukhoz húst a hathetes böjt után. Nagyon leszűkítenénk azonban a böjt fogalmát, ha azt csak az eledelektől való tartózkodásra korlátoznánk. A böjt fogalmát és gyakorlatát már az ókori népek is ismerték. Nagy csapások idején, megpróbáltatások alkalmával, vesztes háborúk befejezésekor gyakorolták magukat a népek a böjtben. Zsákruhába öltöztek, porba ültek, port és hamut szórtak a fejükre, éheztek, szomjúhoztak, Istenhez kiáltottak sírás, könnyhullatás, keserves jajgatás között. Isten választott népe, a zsidóság is ismerte a böjtöt. Tudjuk, hogy maga Dávid király is böjtölt. Jézus Urunk is böjtölt, keresztelő János és követői, maga Pál apostol is gyakorta böjtölt. Az újszövetségi egyházban is megvolt a böjt ideje. Hetente két nap volt kisböjt, amikor nem vehettek magukhoz húst a hívek, és volt a nagyböjt, ami hat hétig tartott. Jézus nem parancsolta tanítványainak, míg velük volt, hogy böjtöljenek, de a későbbiekre nézve a vele való közösség alapjává tette a böjtöt. „Aki engem akar követni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét, és úgy kövessen engem.’Ez pedig azt jelenti szó szerint, hogy aki Jézussal közösségre akar jutni és vele közösségben akar maradni itt és az örökkévalóságban, annak tudni kell magáról lemondani. Az önmegtagadás Jézus értelmezése szerint a teljes lemondást jelenti magunkról, a magunk akaratáról. Tehát elsősorban nem a tartózkodást valami élelemtől, hanem azt, hogy lemondok magamról, és magam testestől, lelkestől, teljes valómmal egy másvalaki akarata alá rendelem, elsősorban Isten akarata alá. Ezért a böjt időszakának elsődleges tanítása számunkra az, hogy figyelmünket, erőnket, minden tehetségünket magunktól elvonatkoztatjuk, és a mi Urunk Jézus Krisztusra, az ő böjtjére, lemondására figyelünk. Aki a nagy szenvedésében a Gecsemáné kertjében így fohászkodott: „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, de mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te. ” (Mt 26,34) Ha most már azt mondjuk, hogy az ember élete a közösségben van az Istennel és az emberekkel, akkor el kell jutni arra a felismerésre, hogy ezért a közösségért le kell mondanunk önmagunkról, akaratunkról, és alá kell rendelnünk magunkat a közösség akaratának. Arra a kérdésre, hogy kell-e a Krisztust követő embernek ma böjtölni, önmagáról lemondani, vagy nem, így válaszolunk: ha közösséget akarunk kezdeni és építeni Istennel és embertársainkkal, akkor azt nem tehetjük másként, csak ha böjtölünk, önmagunkról lemondunk. Nekünk közösségünk van Istennel, embertársainkkal a Krisztus által, aki megtagadta magát, felvette értünk keresztjét. Nekünk is így lehet közösségünk, örök közösségünk Istennel és az emberekkel. Böjtölnünk kell, tudnunk kell önmagunkról lemondani, a magunk akaratát megtagadni, Isten akarata alá helyezni életünket, így épül egyességünk vele és egymással. A hívő keresztyén ember mindig nagyböjtben él. Úgy is mondhatnánk, hogy egész élete nagyböjt, amelyben Krisztus nyomdokába lépve naponként tanulja az önmegtagadást, a lemondást. A házasságban az engedelmességben egymás iránt, a családban a lehajlásban a gyermekekhez, az öreg szülők szolgálatában a betegágy mellett, és a segítőkészségben minden ember iránt. Olcsó megoldás lenne, ha a böjt alatt a tartózkodást értenénk egyes eledelektől, és nem kezdeményeznénk, munkálnánk a minden emberi közösség létrehozását és megmaradását munkáló önmegtagadást, lemondást, a keresztfelvételt másokért. És fontos, hogy nem elégszünk meg azzal, hogy jó református szokás szerint nagypénteken szilvás ételt és pattogatott kukoricát eszünk. « „KIS" TÓTH FERENC Böjt, önmegtagadás, lemondás ___________Böjtre hangoló__________ FAGGYAS SÁNDOR • •Örök március „Egy tavaszi napon, amikor öcsémmel, húgommal künn játszom a kertben, kézen fog bennünket, behív a tisztaszobába, mely teljesen el van sötétítve. Feketeposztóval takart asztalkán gyertyák lobognak. Letérdepeltet mindhármunkat, s arra kér, sohase feledjük, ma halt meg messze idegenben Kossuth Lajos” - így emlékszik vissza évtizedekkel később a Pesti Hírlapban Kosztolányi Dezső „daliás nagyapjára”, aki az 1848/49-es szabadságharc alatt a 27. honvédzászlóaljban harcolt, azok között, akik a székelyekkel együtt legutoljára tették le a fegyvert. „Vajon van-e ház még Magyarországon, amelyet március közepén Kossuth és Petőfi arcképeivel díszítenek ?” - kérdezi kortársa, a békebeli Magyarországról nosztalgiázó Krúdy. „Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt. Március 15-e az, írjátok félszíveitekbe, és el ne felejtsétek” - írja az Életképekben Petőfi barátja, Jókai Mór 1848. március 19-én. Ma, 2010. március 15-én mire, kire emlékezünk és emlékeztetünk? Néhány forrófejű kávéházi ifjúra, aki vigyázó szemét Párizsra vetve szabadságról, egyenlőségről, testvériségről álmodott szónokok ? Vagy valóban jól látta Petőfi, a magyar- és a világszabadság apostola, hogy „Nagyapáink és apáink, /Míg egy század elhaladt, /Nem tevének annyit, mint mink /Huszonnégy óra alatt” Igaza van Illyés Gyulának, aki szerint a második magyar forradalmat (az első 1514-ben a Dózsa György vezette parasztháború volt) „a véletlen szervezte meg”? Ugyanis a rákosi vásár a város szívétől nem messze zajlott le, ám az eső hamar szétverte, és az ország minden részéből összesereglett marhahajtók, juhászbojtárok, parasztok és mesterlegények egyéb dolog híján beszállingóztak Pestre, előbb csak bámészkodni, aztán lelkesedni, majd engedelmeskedni az elhangzott mondatoknak. „Szebb találkozásról a költő álmodva sem álmodhatott élete legnagyszerűbb felléptére a sors egy kis népi országgyűlést rendelt” - olvashatjuk a talán legcsodálatosabb Petőfiről szóló könyvben. Március 15. Petőfi napja, a sajtószabadság születésnapja, a pesti egyetemisták, a fiatal demokraták és a pesti polgárok napja, amelynek ragyogó csillagóráit és emlékhelyeit - a Pilvax kávéháztól Landerer nyomdáján és a Nemzeti Múzeum lépcsőin át a budavári helytartótanácsig (amely „sápadt vala és reszketni méltóztatott, és mindenbe belegyezett és a Nemzeti Színházig - jó másfél évszázada őrzi a nemzeti emlékezet. Igen, de vajon tévednek-e, netán árulók-e, akik azt mondják, hogy március 15-én a magyar polgári és nemzeti átalakulás fő helyszíne nem Pest, hanem Pozsony (és Bécs!) volt? Micsoda „véletlen” (haladjunk Illyés Gyula nyomán), hogy ugyanazon órákban, midőn Petőfiék, Jókaiék Landerer és Heckenast pesti nyomdájában kinyomtatták a szabad magyar sajtó első példányait - a Mit kíván a magyar nemzet ? című 12 pontot és Petőfi Nemzeti dalát -, a magyar rendi országgyűlés küldöttsége Pozsonyból Bécsbe hajózott, hogy az uralkodóval elfogadtassa a Kossuth indítványára megszavazott polgári reformokat, és kieszközölje gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezését. S lám, ugyanazon a napon, március 15-én a Kossuth által legnagyobb magyarnak nevezett gróf Széchenyi István ezt írja naplójába: „Ma látom, Magyarország tökéletes felbomlása felé halad. Az egész úgy tűnik fel előttem, mint valami rossz álom.”S mialatt Petőfiék Pesten, Kossuthék Bécsben történelmet írnak, egy volt cs. kir. ifjú katonatiszt, Görgey Artúr Prágában vegyészmérnöki szakdolgozatát írja, nem sejtve, hogy pár hónap múlva ő lesz a szabadságharc legfontosabb, egyben máig legvitatottabb katonai vezetője. Plebejus, polgári forradalmárok és nemesi liberális reformerek, arisztokrata haladó hazafiak közös műve volt 1848 vér nélküli forradalma és alkotmányos reformja. Az urak akkor egy gyújtópontba összefutottak, hogy aztán ismét szétváljanak. Március 15-ét egészen az Osztrák-Magyar Monarchia végéig nem lehetett hivatalosan megünnepelni, helyette április 11- ét, az áprilisi törvények királyi szentesítésének napját avatták nemzeti ünneppé. Mára ez a kettősség elhomályosult: az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei, Petőfi, Vasvári, Arany, Jókai, Széchenyi, Kossuth, Batthyány, Deák, Eötvös, Görgey, Bem apó, az aradi vértanúk és a többiek együtt, elválaszthatatlanul részei nemzeti történelmi panteonunknak. El ne felejtsünk a magyar szabadság születésnapjára emlékezni, azért sem, mert az akkori remények, célok, programok többsége ma épp olyan időszerű s szükségszerű, mint a 162 évvel ezelőtti március idusán. « Nagyító alatt__________