Regélő, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)

1836-03-31 / 26. szám

202 erő bitorlásának. Ezen földmivelők kecskebőr­ökkel ruházva nyílt ’s nyájas homlokkal, lángoló szívvel a’ szabadságért és függetlensé­gért élnek, mellyet ők már századok óta kivívtak magoknak. Mélyen ezen vadon erdőségben létez egy kisded falu, mellynek rendetlenül elszórt viskói a’ távaiból csak az örökké zöldelő fenyves­nek csúcsa felett fezer alakban feltűnő ’s ismét elenyésző füst által lesznek észrevehetők.­­ Legvégső a’ faluban volt egykor az ott la­kozó pópának, V­o­­­k­nak, háza, melly a’ sovány termés mellett csi­korgó földmivelőét semmivel sem haladá felül. — Egy messze ter­jedő kert, mellyet Volk egyetlen hi­v szolgájával fáradhatlanul miveit, kapcsoló magát a’ tágas udvarhoz. Mélyebben a’ völgyben terjedett­­el szorgosan munkált kisded szántóföldje, mellyből a’ szükségeseket vala beszerzendő, a’ lejtőn díszlett volt kiesen viruló mezeje, melly kevés számú nyájának kedves legelőül szolgált. Udvara és kertje csak cse­kély árokkal ’s mesterségesen ültetett zöldelő sövénynyel vala körül­véve, melly a’ ragadozó állatoknak gátat vetne. Ajtaja mindenki­nek nyitva állott; szomszédjai pedig mindenkor készen valónak a’ kegyes atya védelmére. Húsz év tünt­ le már, mióta Volk tisztét még mindegyre legna­gyobb lelkesedéssel teljesítő, ’s ez által híveinek legforróbb szerete­­tét és tiszteletét nyeré­ meg. Ifjú ’s öreg egyiránt hódolt ezen ájta­­tos atyának, és nem az alávalá­­s kényszeritett, hanem fiúi hódolat és bizodalom nyújtó fáradozásinak édes jutalmát. Ritkán telt­ el olly nap, mellyen Yolk többektől környezve az elnyomottaknak és sintő­­dőknek vigasztalást ’s jó tanácsot nem nyújtott volna, kinek bölcs tanácsát elfogadván, mindenki nyugodtabb szívvel tért vissza övéi­hez , mint érkezett. A’ legkétségesb és szövényesb esetekben bölcs tanácsával Yolk mindenkit boldogított, ’s elfogulva a’ rokon érzel­mektől többször keserű könyek peregtek szeméből az elnyomatott ártat­lanságért. A’ vallásnak hathatós ’s enyhítő balzsamát csepegtető ő az előbb eltévedt ’s most már bánkodástól marczanglott szivekbe. Minden egyenetlenség a’ pópa ítélete alá volt vetve, ’s kiki nyu­godtan és ellenkezés nélkül hódolt a’ pópától kimondott ítéletnek; mert mindenki ismerő meg nem vesztegethető igazság­ szeret­etét és ahhoz szigorú ragaszkodását. Sőt közönséges szükség idejében is, a’ török rablók pusztítása ellen, az ő hiv pápájok közül sereglének ösz­­ve a’ fegyverre kelő lakosok, ’s bátran rohantak vezérlete alatt a’ csatába; mert Yolk szintén olly merész és elhatározott volt a’véreng­ző harczban, valamint nyájas és békességet szerető övéi köztt. Terhesek ’s különfélék valónak a’ pápa foglalatosságai. Egy kincset őrzött házában , melly sok fáradozásait megjutalmazó, t. i. hűséges szeretettel hozzá ragaszkodó hölgye ’s jó reményű­ leánya.

Next