Regélő, 1836. január-június (4. évfolyam, 1-52. szám)
1836-05-05 / 36. szám
Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csötörtökön. Fél évi dijjft helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán 6ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p.p. 36. Pesten csötörtökön május 5— 1836. ELBESZÉLÉS. Ida. (Folytatás.) Azonban, mig én igy tűnődöm magamban, ismeretlen szépem tánczra kéretik magyarul, hihetőleg ismerőse által, ’s igy utóbbi kétségem egészen megszűnt; de ő szerencsémre-e, vagy szerencsétlenségemre, mint alább meg fogjuk látni, nem fogadja el. A’ táncz ismét elkezdődik, ’s mivel a’ mellette ült asszonyság, ki hihetőleg őrül rendelteték mellé, abba vegyült, vérszemet kaptam, ’s minden tétovázás nélkül mellé ereszkedtem. ,,A’ kisasszonynak nehezen eleme a’ táncz!“ — mondám a’szép ismeretlennéhez. ,, „Nem mindig“ “ — viszonzá komolyan. „Ezen alkalommal tehát csak a’ puszta nézés kellemesebb éleménye?“ ,, „Talán““ — válaszolá félhidegen. „Lehetek-e olly szerencsés a’ kisasszonynak valami frisstővel kedveskedhetni ?“ Egy minden melegség nélküli „„köszönöm““ lett a’válasz. „De megbocsát drága kisasszony vakmerőségemnek ?“ kérdém ekkor már kissé vigyázva. Nem tudom, ha kitalálnák-e uraim ’s asszonyaim! minő feleletet nyerek erre ?----------Látom, hallgatnak ; — kimondom tehát: egy rajtam kereken kiadó mély hallgatás, mellyet elegendőkép elértettem a’ redőkbe szedett márvány-homlokról. „Megvallom szép alak — folytatom tovább — az illyes neműekben ez volt első meggondolatlan tettem; engedjen meg tehát nyiltszivűségemnek ! hozzám talán kissé igaztalan. “ „ „M e g 1 e h e t“ “ — viszonzá sem hidegen sem melegen. Ekkor már egy keveset meghökkentem , és ezer ötlet torlott agyamra. Szemrehányásokat tettem magamnak, hogy az általam keresztül futott románokból néhány szépséget össze nem szedtem.