Regélő, 1837. január-június (5. évfolyam, 1-52. szám)
1837-06-25 / 51. szám
51. Pesten vasárnap junius 2«*fila É830» Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ORSZÁG- ÉS NÉPISMERTETÉS. Kelementek tót országban. (Képpel együtt.) Albán ország (Albania) egykori hős uralkodója Kastriotich György, más néven Skanderbeg 24 évig vitézül és okosan oltalmazd őseitől reá maradt örökségét, nevezett kis tartományát, az egész Európát járom alá hódítani szándékozott Törökök ellen. Csak holta után volt képes az Ozmánok fejdelmedik Amurát a’ hős gyámoltól megfosztott ’s árván maradt Albániát hatalma alá keríteni, ’s a’ török birodalom részévé tenni. A’ durva győztes nyomasztó keménységgel uralkodók a’ nagy bajjal megaláztatok országocskán, ’s boszuszomjjal dühösködők legyőzött lakosain , kiknek szembetűnő vitézségük a’ Törökön egykor olly véres sebeket ejtett. Az Albániák sokáig tűrték a’ minden kigondolható ínséget, melly reájok méretett a’ nélkül, hogy életök éjét remény sugára világitaná meg. A’ zsarnokság vas járma sebekkel terhelt nyakukat nyomá, ’s ez okból sokan közülök , hogy vad uraiknak szeszélyét és kényét kikerülhessék, Muhamed vallását vevék fel. Ekkor egy bátor férjtl emelé fel fejét, ’s elhatározd, hogy népét az elenyészéstől megmenti. E’ hősnek Ke- einen (Clemens) volt neve. Bátorsággal ’s okos belátással bírt; vitézségét pedig már a’ hires Kastriotich alatt bebizonyitá, ez okból honosai előtt nagy tekintetben állott. Titkos szándékát alig közlé nehány meghitt társaival, midőn nem sokára az Albániák közül mintegy két ezeren állottak zászlója alá,’s 1463-ban családostul és minden elvihető vagyonostul együtt elhagyván ősi honjokat ama legjáratlanabb hegyek közé vonultak, mellyek albán országot Szerbiától elválasztják. Itt egy kis köztársaságot alapítanak , ’s mentőjeket, Kelement, választák kormányzójoknak, kitől későbben mostani nevöket (Kelemennek, Clementiner) nyerék. Hegyeik közé sánczolván de magukat hosszas ideig legyőzhetlen bátorsággal védték függetlenségöket, ’s az őket adózókká tenni törekvő Töröknek minden próbálatát megsemmisítek. — De midőn az 1526-ban történt szerencsétlen mohácsi titko-