Regélő, 1837. július-december (5. évfolyam, 53-104. szám)
1837-12-07 / 98. szám
Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön Fél évi díjra helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán 6 ft. pengőben Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A'folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. A’ testvér mint barát, folytatása-i Ismeretség. Imre iskoláit végezvén, Szigeten, egyik rokonánál tartózkodott, ’s hivatalra készült. — Itt ismerkedék meg Lajossal; itt esküdtek egymásnak örökös barátságot. — Lajos korán vesztvén el szüleit, gyámság alá került. Gyámja Imrének azon rokona volt, kinél tartózkodók. — Imre tél elején jött Szigetre. Nyugtalan szívvel várák a’ közelgő farsangot, mellynek zajos napjaiban sok örömet reményiének élvezni. Eljött végre az óhajtott idő, de Imrének sziv-nyugtalanságot ’s élet-elégületlenséget hozott. Egy este, mellyen a’ tánczvigalomra mind két nemből számos ifjúság jelent meg, midőn a’ teremben fel ’s alá sétáltak, egy rózsa színű nehéz atlaszba öltözött leánykát pillantanak meg. — 18 éves lehetett a’ leány ; arczán a’ legszebb rózsa-pirosság hajnallott; karcsú teste nem feltűnő magas; nefelejts szemei fölé két piócza iv borult; magas, emelt homlokán méltósággal párosult szelídség foglalt helyet; szög haja gazdag tekercsekbe fonva koronaként ült a’ szép főn , mellyet számtalan drága kövekkel tündöklő arany abroncska kerített; a’ karcsú vékony derékról fejér habos selyem-öv folyt le. Szóval festői ideál. — Imre keblében a’ hölgy láttára egy különös húr rezdülvén meg, Lajostól hévvel kérdezé, kicsoda a’ szép hölgy. — Lajos, ki az ist ismére — igy nevezék a’ leányt — barátját bemutatá neki. — Szó szót válta , az ifjúnak nyilt tekintete, édesdeden ömledező szavai mélyen érdeklék Czili keblét. Tánczoltak, fecsegtek együtt, ’s mielőtt a’ táncz mulatság szét oszlanék, már kéz szokta a’ kezet, szem a’ szembe tapadt, ’s másik tánczmulatság alkalmával a’ szerelmüket egymásnak megvallók végetlen boldogok voltak. Farsang vége felé Lajos megszóllitá Imrét, házasodnék meg ! „legszebb curiámat irom neked át, ha még e’ farsangon haza viszed nődet — mondá egy napon enyelgve barátjához, Imrét, ki Toderet