Regélő, 1839. január-június (7. évfolyam, 1-52. szám)
1839-03-31 / 26. szám
lakóihoz, hol színész, moralista, iró , criticus, philosoph, humorista, academikus és nem academikus barátságos nyugalomban alszanak , mig hit és feledékenység a’ legphantasticaibb módon duettoznak fölöttek. Lelkem ekkori állapotját ecsetelni toltam képtelen. Csak ti, kik a’ földi csapások legoriásbikát, a’ forrón szeretett szülőknek elhunytát sinlitek, — kiket gyönge korotok véd-angyalától fosztameg az engesztelhetlen halál, csak ti képzelhetitek egész valójában a 17 éves árvának szomorú helyzetét. A’ sir felhantoltatott,— a’ gyászkiséret szétoszlék, de én, mint szélvihar által kekemétől fosztatott rózsaszál, mint élő szobor álltam az üreg fölött melly legbecsesb , legdrágább kincsemet fedezi. Testben ’s lélekben leverve a’ sir keresztjére borultam; kisirt szemeimet homály burkolá, keblemben kintenger dühöngött, lelkem zsibbasztó kábultságba merült. A’ pacsirta bucsú-dalt zenge már a’ nyugoti bérezek taréjával csókolódzó Titania után, midőn aléltságombol feleszméltem. Ünnepélyes csend uralgott körűlém, csak a’ lanyha Zelir pajkoskodott egy távolabbi sirhalom feszületje előtt ájtatoskodó ritka kellemű nő lenge fátyolával. Mint vigasztaló angyal, kit a’ kegyes ég szenvedéseim el iyhitésére küldött, hatott reám a’ lánynak szerat alakja; ’s valómat öröm és keserv elegyébül álló érzelem futotta át. E’ percztől a’ nagy mindenségben csak két tárgy érdekelhetett: atyám sirja, ’s az ajtatoskodó szűz. És ha a’ temető korhadt keresztjei közti égő kényükben önthetém ki szivem buvát, és ha vele találkozom, vágyam, mint egy gyermeké, koszorúzva volt.— Hogy érzelemdús keblemben a’ rokon körülményekkel vivő kellemes nő iránt szellemi vonzódás támadhatott, hasonló azokéhoz , kik ugyan azon pályán ugyan azon czélért küzdenek , természetes, hogysem megfejtése végett Plato furcsa tanjához kellene folyamodnom. Szívbajban legügyesb orvos az idő. Hetek múltával sebeim hegedni kezdenek , de kedélyem ábrándos jön. II. Isabella, a’ budapesti nőfüzér legékesb rózsája, az ifjúság bűvös bálványa, egy gazdag kereskedőnek gyámleánya volt. Szüleit előbb ölelte át a’ halál csontkarja , hogysem magzatjoknak a’ szükséges nevelést megadhatók. Azonban mit a’ sors meggátlott, a’ tömérdek kincseiben büszke ’s e’ mellett magtalan nagybátya váltig kipótlá. így történt, hogy évek haladtával Hella az óriási város legmiveltebb, szeretetre legméltóbb hajadonává lön. Mondják, hogy művészileg rajzolt, a’ csalogánynál kellemesbben énekelt.