Regélő, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)
1839-08-08 / 63. szám
Megjelelt társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjra helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán (i ft. pengőben, budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma , vagy képe 12 kr. p. p. 63. ELBESZÉLÉS. fif i s e I l u. Q Folytatása.') III. Géza ínye szerint látszott beszélni az öregnek, mert egészen vidám alakot ölte magára ; ő pedig éppen ezt várta, tudván, hogy midőn vidor szeszélyben olvadoz a’ szív, könnyű hajtogatni az indulatot ; megforditá azért beszédét mondván : ,Nemes öreg, szeretem szabadságomat, mint életemet; mert az ember élete szabadság nélkül annyi, mint szabadság élet nélkül. A' szabadságvesztett ember hasonló a’ hangszeren fel nem húzott húrhoz, vagy magához a' hangszerhez, mellyről lepattogtak a’ húrok. De a’ valódi, szent szabadságnak határai vannak, mellyeken túl elszentségtelenűl, nemtelenül. — Ki ősi szabadságát, mellyért erdődei elvérzettek , a’ törvények palládiuma alatt szolgai félénkségből, vagy silány hízelgésből nem védelmezi, nemtelen; szintén az , ki maga számára kohol lánczokat, ’s gyalázatos kezekkel aranyozza be; ki csak azokról aggódik, mellyek sírjáig, vagy addig sem , kisérik el, megfeledkezvén , hogy a’ szabadságából, mint fészkéből madár , kitúrt utódok ajkáról temetősirja fölött zúdulhatnak-le a’ veszteségi kín sajtolta átkok, ki pedig a’ túlságos szabadságot törvényes fejedelme életén, sőt hazájának boldogságán keresztül csupán kényeinek gyakorlása végett sürgeti, az lázadó, gonosz ; kire utóbb meghittjei is utálattal emlékezendnek vissza. Nemes védője a’ honi szabadságnak az, ki kedélye szerint ki nem hozza magát törvényes kötelességei alól; ki tiszteli Isten adta fejedelmét, de az önkény vasvesszejét feje fölött suhogni nem szíveli; ki törvényes fejedelem, alatt szent kötelességei és alattvalósága érzetéből öntudással fejet hajt; de ismét fölemelt fővel büszkélkedik törvényes jogai szentségének érzetében. Imete eddig dicsőséges védője valál szabadságodnak és hazádnak; most jeles fejdemedtől elpártolva , a’ haza boldogságát mellőzve olly világosság által vezérelteted magad’, melly egy parányi vész fuvallatára kialszik.