Regélő, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)

1839-08-08 / 63. szám

Megjelelt társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjra helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán (i ft. pengőben, b­udapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma , vagy képe 12 kr. p. p. 63. ELBESZÉLÉS. fif i s e I l u. Q Folytatása.') III. Géza ínye szerint látszott beszélni az öregnek, mert egészen vidám alakot ölte magára ; ő pedig éppen ezt várta, tudván, hogy midőn vidor szeszélyben olvadoz a’ szív, könnyű hajtogatni az in­dulatot ; m­egforditá azért beszédét mondván : ,Nemes öreg, szeretem szabadságomat, mint életemet; mert­­ az ember élete szabadság nélkül annyi, mint szabadság élet nélkül. A' szabadságvesztett ember hasonló a’ hangszeren fel nem húzott húrhoz, vagy magához a' hangszerhez, mellyről lepattogtak a’ hú­rok. De a’ valódi, szent szabadságnak határai vannak, mellyeken túl elszentségtelenű­l, nemtelenül. — Ki ősi szabadságát, mellyért erdődei elvérzettek , a’ törvények palládiuma alatt szolgai félénk­ségből, vagy silány hízelgésből nem védelmezi, nemtelen; szintén az , ki maga számára kohol lánczokat, ’s gyalázatos kezekkel ara­­nyozza­ be; ki csak azokról aggódik, mellyek sírjáig, vagy addig sem , kisérik­ el, megfeledkezvén , hogy a’ szabadságából, mint fészkéből madár , kitúrt utódok ajkáról temetősirja fölött zúdulhat­­­nak-le a’ veszteségi kín­ sajtolta átkok, ki pedig a’ túlságos sza­badságot törvényes fejedelme életén, sőt hazájának boldogságán keresztül csupán kényeinek gyakorlása végett sürgeti, az lázadó, gonosz ; kire utóbb meghittjei is utálattal emlékezendnek vissza. Nemes védője a’ honi szabadságnak az, ki kedélye szerint ki nem hozza magát törvényes kötelességei alól; ki tiszteli Isten adta feje­­delmét, de az önkény vasvesszejét feje fölött suhogni nem szíveli; ki törvényes fejedelem, alatt szent kötelességei és alattvalósága érzetéből öntudással fejet hajt; de ismét fölemelt fővel büszkélke­dik törvényes jogai szentségének érzetében. Ime­­te eddig dicső­séges védője valál szabadságodnak és hazádnak; most jeles fejdem­­­edtől elpártolva , a’ haza boldogságát mellőzve olly világosság ál­­tal vezérelteted magad’, melly egy parányi vész fuvallatára kialszik.

Next