Regélő, 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)
1840-10-18 / 84. szám
Pesten vasárnap October 18kiU1 1840, Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi rlisja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. A’ porkoláb leánya Katinka, az öreg Manhard 16. éves kis kecses leánya, varrásával foglalkozva éppen a’ virág cserepekkel megrakott ablak mellett ült, melly a’börtön-udvarra szolgált , mert Katinka atyja B. erősségben, hol lakott is , jövedelmes szolgálatú porkoláb vala — midőn a’ szobaajtón lassan kopogónak. , Szabad! — kiáltott a’ leányka lágy ezüst hangon;’s a’szobába egyszerű, de fris és egésséges szinű fiatal férfi úti köntösben lépett be, magát mélyen meghajtva. „Jól jövök ide ?“ — kérdé az ifjú. ,Ej édes Istenem, Fridrik! — kiáltott a’ leányka, ’s arczán a’ legkellemesbb festekezék , melly szűz leányarczot valaha ékesített. — Ön itt B.-ben ? hogy’ jó e’ vidékre, mellyet csak szerencsétlenek látogatnak meg ?4 . „Mondám önnek még két év előtt—viszonzá Fridrik—midőn városkánkat elhagyá, hogy ön nélkül ott sokáig nem maradok!“ , Hogyan ? — kérdé Katinka — ön szülővárosát elhagyá ? 4 „’S tán örökre“ — sóhajjal tévé hozzá Fridrik. , ’S ön jó anyja?4 „Ah, tőle nehezen váltam el; de szorgosan dolgozandom, ’s őt mindig segitendem.“ , Azt önről fölteszem. De mi hozza önt ide ?4 „Mi? — kérdé Fridrik — az éppen az szerencsétlenségem, hogy azt ön el nem találja.“ , Szerencsétlensége ?4 — rebegő Katinka szemeit földre szegezve. „Tudom, Katinka! — szomorúan folytató Fridrik — hogy Ön irántam egykedvű, azért jelenlétemmel terhére lenni nem akarok. Én önt még egyszer akarám látni, egyetlenegyszer, ’s azután el,lyel a’ világba!“ ,Fridrik! ön csalatkozik; én ön iránt mindig jó valék.4