Regélő, 1840. július-december (8. évfolyam, 53-104. szám)
1840-10-25 / 86. szám
i Pesten vasárnap October 15k-ín 1840. Megjelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanuil, postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. A’ porkoláb leánya-C Vege.) Szobácskájában ekkor ismét maga volt Katinka. Térdére esett, fejét egy székre hajtá, ’s imádkozék. Mély csend künn úgy, mint benn; csak a’ falóra rezge lassan és szabályszerűleg atyja mellékszobájában. Ekkor Katinka fölkelt, az ajtót felnyitó, ’s kinéző. Sűrű fekete éj. Csak nehány egyes, könnyebb gőztől körülfátyolozott csillag rezge a’halványabb fellegrétegeken, különben fekete vala minden és homályos , a’ szemköztti fal fogazatát sem lellete kivenni. A’ szél hozzá surlódik, ’s könnyű öltözetét lebegtető, jéghideg fala meztelen vállain végig, homlokát ’s arczait még is lángolni érzé. Névtelen félelem von rajta erőt; magát olly gyöngének, fogait mint szélhüdteknek , fejét olly égőnek érzé, hogy le kellett ülnie. De e’ helyzetet sem állhatá ki sokáig. Ah, az órák végtelen hosszúra nyitlának, ’s még is korán volt vállalatához fogni. Helyzete hovatovább kinzebb jön. Szobájában fel ’s alájára, ágyra veté magát, ismét fölkelt, az ablakhoz támaszkodott; de mindenhol csak kevés perczig maradhata; mindenhol üldözők a’ bizonytalanság, remegés, aggodalom, türelmetlenségnek ama borzasztó kínjai, mellyek mindenki keblét marczangolják, ki ollyat vállal magára, mi erejét fölülmúlja. Ekkor az ó várban egyet ütött az óra. Hála Istennek! legmélyebb kebléből kiáltott Katinka, mint gonosztevő nő, ki az utósó kinteljes éjét kiállá, ’s belépve látja a’ poroszlókat, őt a’ vesztőhelyre vezetendőket; azután éji lámpáját kiáltá, ’s meztelen lábbal atyja szobájába csuszant. Lassan és vigyázva felnyitván az ajtót, hallgatódzék; — atyja lassan lélekre — alvék.