Regélő, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-05-16 / 39. szám
A’ spanyol nőket rendesen halvány, hoszszas arczúaknak , nagy fekete szeműeknek, kis, egy kissé horgas, orrőaknak ’s ama déli sötét arczszinnel gondoljuk, mellyet a' románc, verse kifejez: sárga, mint a’ narancs. Hanem ez arab vagy mór typus. A’ madrilena kecses; a’ szó teljes értelmében négy közti három bizonyosan szép. Ők alacsony, csinos termettvek, igen fejér bőrűek, gyöngéd vonásúak, többnyire világos gesztenyebarna hajúak, ’s a’ Pradón nem lehet kétszer fel ’s alá elmenni a’ nélkül, hogy minden árnyéklatú, a’ sötét szőkétől legégetőbb veresig, szőkéket hetet nyolczatis ne találnánk. Sok kék szemet is láthatni, jóllehet ezeket ugy, mint a’ feketéket, nem becsülik. A’ madridi manolákat nekem igen dicsérék. Azok már kihaltak, mint Parisban a’grisettek, ’s Romában a’ trastereknek. Létez ugyan még manola, de sajátságos jellemét elveszté ; merész, festőleges öltönyét nem hordja többé; a’ szemszuró színű kabátot közönséges karton felötlő himzetekkel túlterheli, a’ durva bőrczipőt tafotából való váltotta fel, ’s a’ ruházat — hallatlan csak gondolni!— két ujnyi széllel meghoszszabbult. Hajdan ők élénkiték a’ Pradót szembeszökő öltözetükkel, most fáradságba kerül őket az alsóbb rendű polgárok és szatócsok nőitől megkülönböztetni. Tiszta vérű mandlát Madrid minden zugában , bikaviadalok nál a’ „de las Delicias“ kertben, Mevo recreoban, sz. Antal ün nepe alkalmával kerestem, de tökélyeset sehol nem találhatok. Egykor, Rostrón barangoltamban , midőn egy csapat kolduson, kik rongyokba burkolttan utón alvának, csaknem átestem, egy kis magános utszában először ’s utójára leltem, a’ mit kerestem. — Az nagy, szép termetű leányka vala,mintegy 25 évvel,tehát a’ legfőbb korral, mellyet a’ mandla, mint grisette, elérhet. Arczszine barna volt; pillantata szilárd és szomorú; szája egy kissé vastag, ’s arczvonalaiban valami sajátságos afrikai fekvék. Roppant hajfonadék, mellyet a’ törekvés feketére festeni csaknem kékké tett, környező fejét,'s nagy fésűtől tartalék; füleiben korallgyöngycsomók függenek; sárga nyaka azonnemű gyöngyzsinórokkal volt beaggatva, fejét ’s vállait fekete bárson mantilla borttá , öltözete, rövid mint a’ berni schweiczneké, posztóból ’s himzetekkel volt ékítve, és szép, izmos lábszárakat láttatott, mellyek simán ráfekvő fekete selyemharisnyákba valának ölve ; czipője, régi divat szerint, fekete tafotából vala; veres legyező lepkeként rezgeti ezüstt gyűrűkkel ékített ujjai köztt. A’ mandák utósója egy ttszaszegleten befordult és szemeim elől eltűnt. — A’ Pradóban nehány santanderi pasiegát is láttam nemzeti öltözetében. Spanyol országban legjobb dajkákat a’ pasiegák elismervék, és szeretetök gyermekek iránt köz