Regélő Pesti Divatlap, 1842. január-június (1. évfolyam, 1-52. szám)

1842-02-09 / 12. szám

főbb hasznot vár , 's a’ magyart, mellyből kevesebb haszna van, csak mellékesnek tekinti, mindezeket — mondám, teheti, ha úgy tetszik; de aztán tetszenie kell, ha a’ kicsinylett magyar irók, magyar szerkesztők fil­léres díjakért fillérmunkát adnak neki; tapasztalnia, hogy a’ kicsinylett vevő közönség még kisebbre olvad össze, ’s hallania czikkeket és kikeléseket, minőket, mivel már a’ Jelenkorban 's Világban elmondattak, itt ismételni nem akarunk; de mint barátai e’ va­lóban ügyes és buzgó fiatal férfiúnak komolyan intjük őt, hogy nem olly csekély azon kis Dávid , kit ő lenéz, és a’ német (kivált mint azt Tageblatt­­jával tapasztalható: magyarországi né­met) irodalom nem azon Goliath, ki ezt egy táttással befalhatná. Megva­gyunk győződve, hogy valamint az irók azt, mi rólok mondatott, úgy H. ur is jó szívből eredő tanácsunkat ak­­kint veszi, mint óhajtjuk, ’s e’ so­rokat annak nézi, a’ mi, t. i. mind az ő saját, mind nemzeti literaturánk’ érdekében mondott Őszinte intésnek és útmutatásnak , 's akkor a’ jövő évekre szép, pompás ’s minden te­kintetben ízletes külsen­ almanach­­iai, egyszersmind ép’ olly tökéletes belsenek is leendnek. Mit az idei fo­lyamról, legjobb akarattal sem mond­hatunk el, bár, mint ismertetésünk’ elején említők, gyöngyöt, virágot eb­ben is találánk, de azok mindeneset­re az egésznek arányában csekélyeb­bek , hogy a’ könyvet irodalmunk’ jobbjai közé sorozhatnék. — Papiros és nyomtatás minden kivánatot kielé­gít. Képei ízletesek és szépek, de a’ textusokkal nagyobb részt igen is pongyolán összefüggők, ’s azt kell hinnünk, hogy némelly irok a' képe­ket , mikhez textusokat adának , vagy nem láták, vagy a’ kettőnek öszhang­­bahozásával nem sokat tőrödének; vagy a’ mi még hihetőbb, későn ka­pák kezeikhez. Egybiránt itt is, va­lamint a’nemz. Almanachban a’ czim­­kép , köztiszteletű Kossuth un­k’ arczképe , a’ legkedvesb adomány, noha mint műnek Zuleichának adjuk az elsőséget. A’ ,Világ­nak azon el­més kérdését : mit keres Kossuth’ arczképe szépirodalmi zsebkönyvben ? nem értjük, vagy inkább mert a’ Vi­lág’ Őrétől jött — igen is értjük. Akár könyvárusi speculatio , akár tisz­telet helyező őt oda, Kossuth min­denkor érdemlett ’s érdekes helyet foglal el hazánk’ nevesebb férfiai’ csarnokában; tudtunkra eddig is ad­tak zsebkönyveink politikai férfiakat, mért épen Kossuthal kivételt tenni? *­ *­­ * * Uj lyricus a’ két almanachban több lépett fel, kik között Barsit és Orosházit emeljük ki, de örömmel ta­­lálkozunk az ifjabbak közöl Pajer,Szűcs Dániel ’s Tárkányi Bélával is, mert ha­ladásban látók őket. Prosában csak egy uj név lépett fel (a’ Nemz. Al­manachban Keresztúri), reményt igen­lőleg ugyan , de nem olly sikerrel, mint a’ tavak­ban a’ szép tehetségű Eördögh István. 88. A’ s­z­e­r­k. *) Avvagy volt az érdemes Őrnek valakié in petto, kit helyette oda iktatott vol­na Szegeden vagy Miskólczon vagy Pécsett?

Next