Regélő Pesti Divatlap, 1842. január-június (1. évfolyam, 1-52. szám)

1842-05-08 / 37. szám

Azok kik, e’ mulatóhelyen újságot nem olvasnak, nem tekéznek, vagy a’ játszókat nem nézik, többnyire politikai vagy irodalmi dolgokról szoktak egy­más közt beszélgetni, s ha vidékről van szó, ki ki a’ maga megyéjével áll­elő; azok, kik censurára készülnek, leginkább itt faggat­ják egymást minden­féle szövevényes (capitosus) jog kér­déssel, s a’ magyar törvények’ majd minden szakát nagy tűzzel vitatják meg s a’ censura’ letétele, vagy néha a kir. tábla’ ülései előtt vagy után, sok jurá­tus magyar díszruhában s kardosan szo­kott itt megjeleni, s kiváncsi társaik­nak többnyire jó kedvvel regéli­k­ el,milly kérdésekre kellett felelniük a vizsgáló küldöttség előtt, ’s elvégre majd min­­denik azzal biztatja már csak félig-med­­digi ügy társait, hogy az egész censu­ra csak gyermekség, s igen könnyű dolog.—Valamellyik hírlapunk gúny­nyal ugyan , de nem épen roszul neve­ző jurátusaink kávéházát a közvéle­mény’ gyárának, mert különösen nem­zeti és fővárosi éltünk’mozgalmai fölött köz­megegyezéssel itt törnek pálczát; a’ rosz szellemű, ’s botrányos rágalma­kat hirdető lapokat itt szokták egész ünnepélyességgel elégetni, hazafiul vagy más jótékony czélokra itt írnak alá; ha valamelly jeles hazánkfiát nagyszerű ze­nével akarják megtisztelni, a’ fáklyá­kat itt gyújtják meg, s innét indulnak­­ki seregestül; a’színház ügye itt vitat­­tatik meg,­­ s egy ízben, midőn a hon­sértő primadonnát zaklaták, a dráma és opera fölött, egész parlamentáris be­szédek tartattak), természetes hogy a nemzetiség szerető, lelkes, gondolko­zó fiatalság közt alig van egy kettő a’ ki túlságosan pártolná az operát; h­a i­­degenek által bár­melly jurátus meg­­bántatik, sértetik vagy meggyaláztatik, az egymást közösen kivédő, lovagias megtorlás­ eszközeiről itt tanácskoznak; szóval a’ Privorszky kávéház, juratu­saink központi helye, hol a’ fiatalkori pezsgő élet, szabadság szeretet, ’s a’ legszebb egyetértés, igen eredeti alak­iján uralkodik, ’s hol az emberismerő a legkülönösebb jellemvonások kitanu­lásával gazdagíthatja tapasztalását. Télen, nyáron, kivált este felé, a’ gyönyörű világítás’ fényözünében,­ olly tömve van ezen mulatóhely, hogy a sokaság közt alig lehet járni; nyáron nagy részint az utczára kitett faluczá­­kon, nagy edényekben álló növények közepett, s árnyadó kárpit alatt üldö­gélnek, vagy seregestül állonganak a’ kávéház előtt. Közel a’ teremhez van egy kártyázó -szoba, hol azonban a’ nyerekedésnek mind erköltsileg mind anyagilag káros szenvedélye most már nem igen foglal helyet, ’s leginkább nem juratusok által űzetik, — Privorszky a’ kávéház’tevékeny tulajdonosa, mindent elkövet, hasznos friss forráskint meg­­megújuló, ifjú vendégseregének jókedv­­beni tartására s kielégítésére, ’s mint­hogy udvarias, szives, és nem szolgai lelkű magyar ember, a’ fiatalság bizal­masan társalog és játszik vele. ti ká­véháza’csinos termét mindinkább disze­­siti, kényelmesei; különösen, hódol­va az ifjúság’ lángoló honszerelminek, buzdító jelül Bezerédy, Deák Ferencz, b. Eötvös, Fáy András, Kossuth, Klau­zál, stb.,derék hazánkfiai arczképeit füg­gesztő a’ falra. Privorszky igen sok fia­tal, s talán az egész juratusi kar’ kí­vánatot teljesítené, ha minél több ma­gyarul tudó szolgákat tartana; az is fö­lötte kár, hogy m­ost már jeles hang­szerzőnk Rózsavölgyi’ kis zenetársasá­ga nem játszik e’ helyit hol azelőtt a’ válogatottak!) magyar nóták’ előadásá­val lelkesítő hatást eszközlütt.

Next