Regélő Pesti Divatlap, 1842. július-december (1. évfolyam, 53-104. szám)

1842-12-08 / 98. szám

© Megjelenik minden héten két-® ')ezer egy divat képpé!. Előfi-® ízelhetni minden k.postahiva-® piainál. Külföldre csak a­ be­­j­esi k.főpostánál. Kolosvárott® t.­­Méhes urnál. ® REGÉLŐ. © Ara félévre,helyben 6 ft. pos-® € után 6 st. pengő pénzben. Kiadód ©hivatal, Leopold - utc­a az® © apáczák’ során levő 189 sz.® Rottenbiller - ház , második® emeletében. ® PESTI DIVATLAP. KIADJA ÉS SZERKESZTI MÁSODIK December 1 8. 1842. FÉLÉV. A’ TROUBADOUROK é­s a’ Proventae’ szerelmi törvényszékei. (Vége.) Feltűnik május’ 1-se napja, ’s vissza­térnek a’ tavasz’ játékai: a’ szerelmi tör­vényszék is megnyittatott már Romanin’ vá­rában. Gazdag szőnyegekkel van kirakva a’ p­ompás terem­,’s ékítve virágkoszorukkal/ mellyek ezer fonadékban, ezer színekkel folynak alá, ’s egymásba kulcsolva, sze­met ’s szaglást gyönyörrel töltenek. A’ zephir, közükbe lopódzva, kellemesen lebegteti őket, ’s leoldja hullatag virágai­kat , hogy itt ott­­egy szép hölgynek ke­belére enyelegve hullaszsza. A’ padlót myrthus és jázminnal behintve, a’ pitvar ’s a’ lépcsők gránát- ’s narancságak­ és virágzó borostyánynyal elborítvák. A’ ké­­jelgő szemet szalagokkal és nyájas sze­relmi mondatokkal csalogatják. A’ höl­gyek, mellyek a’ szerelmi törvényszékek’ elnökei leendők , belépnek, mindenik egy egy virágot hordva kezében, mellyet jel­képül használ. A’ vár’ asszonya liliomot tart, a’ bölcsesség’ és erény’ jelképét. Avignoni Andalasia amaranthot , büszkesége’ jeléül. A’ virágzó Clara de Baux’ „fürtjeibe szerény viola fűződik; a’ szép Elis’ keblén egy rózsabimbó fejel; a’ többi hölgyeket tulipán, narczisz ’s Flóra’ százszinű gyermekei ékesítik, só­várgást, fájdalmat, reményt, büszkesé­get ’s mindazt kifejezve, mi a’ szívekben mélyen rejtve létezik. Dúsgazdag meny­­nyezet alá ülnek, ’s ime fiatal szerelmi afvródok,ajtókat zárnak a’ versenyző trou­­­bado­urok­ és jongleuröknek. Először a’ troubadourok lépnek be; utánok a’ jon­­gleurök, jól betanulva a’ kellemes gui­­tarre, hárfa és lant’ pengetésében, ’s a’ castagnet, czimbalom és tambourin’ han­goztatásában. A’ symphonia kezdődik, még a’levegő is rezeg bele, ’s még a’ virágfonadékok is élénkebben inogva a’ falazaton , érezni látszanak ez édes han­gokat. Rögtön megszűnik a’ zene, ’s fel­hangzik G­u­i­r­a­­­d­o, a’ calansoni dalnok’ éneke, magasztalva a’zenét és költészetet, ’s midőn elhallgat, egy büszke énekes lép mellé, keleti tatárban, Bidal de T­oulo­us­e-nak mondja magát, ’s Gui­­r­a­­­d­o megismeri urát és mesterét, ki dicsőségesen tért meg a’ szent hadakból, hol Richard’ oldalán harczolt. Most e’ 98 0 -0-0­­©■!!!} Ib­i­­las «DT«*.

Next