Regélő Pesti Divatlap, 1843. július-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-12-06 / 46. szám
egy roppant színt építettek; ezen színnek tágas tereme van az emeletben. E’ teremben nov. 14-kén este nagy közönséget látunk egybegyülekezve, nézőket, kiket egy szinlap hívott oda, melly értesíte bennünket , hogy műkedvelők szövetkeztek polgártársaink közöl, ’s nőink ’s leányaink’ koszorújából, kik a’ kebelbéli kisdedóvóintézet’ hasznára Nagy Ignácz’ Tisztujitását előadandják. Ennyi bizonyos volt; de a’ közönség magányos tudósítások után még azt is beszélte, hogy műkedvelőink hat, sőt több darabot is fognak folytában előadni, mind jótékony czélokra, a’ minthogy olvasónk is egy tábláról, mikép egy hét múlva látandjuk a’ Kérőket Kisfaludytól. Elhangzék az előzene; a’ színpad felnyílt előttünk; ’s már, mielőtt színi alakokat láttunk volna, kedvesen lepe meg az uj és jó díszítmény bennünket, kik a’ múlt télen Körösi uram’ szennyes vásznai között töltöttük a' hosszú estéket. Az előadást illetőleg megtartóztatjuk magunkat minden* bírálattól; még a’ terem’ ajtaján kívül leraktuk kritikusi pálczánkat; gondolok : nem a’ mesterség’ emberei állanak előttünk, hanem polgártársaink, kik fáradoznak a’ szépnek és jónak terjesztésében; és elkérik filléreinket, de nem izzadásaik’ jutalmául, hanem áldozatul az emberiség’ ügyének. Azért éltesse isten őket, ’s vegyék őszinte szónak vallástételünket, hogy az előadás meghaladta várakozásunkat. Sári és Fár’ Zala Egerszeg, nov. 25-kén. Kellett volna már írnom, igaz, de én vagyok e’ oka városi zsibbadt életünknek, mellyröl nem lehete Írni semmit ? Mióta ama hírneves megyei küzdelmünk vihara lezúgott, az élet mindennapi öltönyét vévé föl, ’s pangó csendbe sülyeszté városunkat. Ez időtül fogva raklábon megy nálunk minden, még a' kisdedek is — akarom mondani a’ kisdedóvó intézet is. Múlt tavaszkor néhány lelkesek ez ügyet fölkarolták, aláírási íveket nyitottak, megkérvén különösen a’ zalai hölgyeket, miszerint hatályos közremunkálásuk által kötelességök’ legszebbikét teljesítenék; ’s lennének sok elhagyott kisdedeknek őrangyalai. És a’ női kegyelet’ követésre méltó buzgalma dús sikerrel kecsegtetett , mert a’ gyűjtök’ igéző hatalmának ellen nem állhatván szívesen adóztak e’ szent czélra azok is, kik utóbb az adónak — talán még szentebb czélra — legnagyobb ellenei lőnek. Azóta néma minden, ’s az egész dolog eltemetve van, miért, azt nem tudom. Avvagy a’ zalai ifjúság, csillaga csakugyan Pozsonyban van, ‘s nincs hon senki, ki a’ dermedő ügyet fölmelegiteni tudná? . . . Most azonban hallottam valamit, miből észrevehető, hogy az ügy még egészen elfeledve nincsen. Bizonyos úri háznál fényes társaság volt, ’s a’ többi közt néhány vendégek által összeadott pénzből bankot adtak a’ kisdedóvó intézet’ javára, de a’ vak szerencse nem kedvezett a’ kisdedeknek , ’s a’ bank megbukott .... Auch gut! — dh.— Zalathna, nov. 15-kén. Nagyobbára német ajkú városunk’ mozgalmai eddigelé inkább a’Spiegel mint a’ Regélő’ hasábjaiba illettek; de miután már itt is kezd nemzetiségünk honosulni, ’s e’csinos kis bányavároskának is vannak a’ hon iránt melegen érző hölgyei, kik nemcsak divatból, hanem valódi nemzeti érzetből tanulják ’s beszélik a’ magyar nyelvet, nem lesz érdektelen, ha e’ kisváros’ nemzeti lobogónk alatti haladásáról ezúttal egy pár szót szólunk. — A’ casino, melly már néhány év óta némelly lelkes bányász-tisztek’buzgalma által alakult, vezére a’ nemzetiségbeni előhaladásnak, minden érdekes hazai lapot járat, ’s termeiben a’ magyar nyelv nemcsak vendég.