Regélő Pesti Divatlap, 1843. július-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1843-12-06 / 46. szám

egy roppant színt építettek; ezen színnek tágas tereme van az emeletben. E’ teremben nov. 14-kén este nagy közönséget látunk egybegyülekezve, nézőket, kiket egy szinlap hívott oda, melly értesíte bennün­ket , hogy műkedvelők szövetkeztek pol­gártársaink közöl, ’s nőink ’s leányaink’ koszorújából, kik a’ kebelbéli kisdedóvó­intézet’ hasznára Nagy Ignácz’ Tisztujitását előadandják. Ennyi bizonyos volt; de a’ közönség magányos tudósítások után még azt is beszélte, hogy műkedvelőink hat, sőt több darabot is fognak folytában elő­adni, mind jótékony czélokra, a’ minthogy olvasónk is egy tábláról, mikép egy hét múlva látandjuk a’ Kérőket Kisfaludytól. Elhangzék az előzene; a’ színpad felnyílt előttünk; ’s már, mielőtt színi alakokat láttunk volna, kedvesen lepe meg az uj és jó díszítmény bennünket, kik a’ múlt télen Körösi uram’ szennyes vásznai között töl­töttük a' hosszú estéket. Az előadást ille­tőleg megtartóztatjuk magunkat minden* bírálattól; még a’ terem’ ajtaján kívül le­raktuk kritikusi pálczánkat; gondolok : nem a’ mesterség’ emberei állanak előttünk, hanem polgártársaink, kik fáradoznak a’ szépnek és jónak terjesztésében; és elkérik filléreinket, de nem izzadásaik’ jutalmául, hanem áldozatul az emberiség’ ügyének. Azért éltesse isten őket, ’s vegyék őszinte szónak vallástételünket, hogy az előadás meg­haladta várakozásunkat. Sári és Fár’ Zala Egerszeg, nov. 25-kén. Kellett volna már írnom, igaz, de én vagyok e’ oka városi zsibbadt életünknek, mellyröl nem lehete Írni semmit ? Mióta ama hírne­ves megyei küzdelmünk vihara lezúgott, az élet mindennapi öltönyét vévé föl, ’s pangó csendbe sülyeszté városunkat. Ez időtül fogva raklábon megy nálun­k minden, még a' kisdedek is — akarom mondani a’ kisdedóvó intézet is. Múlt tavaszkor né­hány lelkesek ez ügyet fölkarolták, aláírási íveket nyitottak, megkérvén különösen a’ zalai hölgyeket, miszerint hatályos közre­­munkálásuk által kötelességök’ legszebbikét teljesítenék; ’s lennének sok elhagyott kis­dedeknek őrangyalai. És a’ női kegyelet’ követésre méltó buzgalma dús sikerrel ke­csegtetett , mert a’ gyűjtök’ igéző hatal­mának ellen nem állhatván szívesen adóztak e’ szent czélra azok is, kik utóbb az adó­nak — talán még szentebb czélra — leg­nagyobb ellenei lőnek. Azóta néma minden,­­ ’s az egész dolog eltemetve van, miért, azt nem tudom. Avvagy a’ zalai ifjúság, csillaga csakugyan Pozsonyban van, ‘s nincs hon senki, ki a’ dermedő ügyet föl­­melegiteni tudná? . . . Most azonban hal­lottam valamit, miből észrevehető, hogy az ügy még egészen elfeledve nincsen. Bi­zonyos úri háznál fényes társaság volt, ’s a’ többi közt néhány vendégek által össze­adott pénzből bankot adtak a’ kisdedóvó intézet’ javára, de a’ vak szerencse nem kedvezett a’ kisdedeknek , ’s a’ bank meg­bukott .... Auch gut! — dh.­— Zalathna, nov. 15-kén. Nagyobbára német ajkú városunk’ mozgalmai eddigelé inkább a’Spiegel mint a’ Regélő’ hasábjaiba illettek; de miután már itt is kezd nemze­tiségünk honosulni, ’s e’csinos kis bánya­városkának is vannak a’ hon iránt melegen érző hölgyei, kik nemcsak divatból, hanem valódi nemzeti érzetből tanulják ’s beszélik a’ magyar nyelvet, nem lesz érdektelen, ha e’ kisváros’ nemzeti lobogónk alatti ha­ladásáról ezúttal egy pár szót szólunk. — A’ casino, melly már néhány év óta némelly lelkes bányász-tisztek’buzgalma által alakult, vezére a’ nemzetiségbeni előhaladásnak, minden érdekes hazai lapot járat, ’s ter­meiben a’ magyar nyelv nemcsak vendég.

Next