Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-03-21 / 23. szám
héten kétszer egy divat képpel. Előfizethetni minden k. postahivatalnál. — Kukott t. Méhes urnál. Ára félévre, helyben 5 ft. postán 6 ft. pengő pénz. Helyben, évnegyedenként 2 ft. 30 kr. — Kiadó hivatal: Uri utcza, Trattner- Károlyi ház’ 2-dik udvara’ 2-dik emelet. REGÉLŐ PESTI DIVATLAP. Kiadja és szerkeszti Garay János. Megjelenik minden földre csak a’ bécsi k. főpostánál. KolozsváSZ. Csötörtöle, wzf. Síkén. 1844. 3. év. A’ PISAI ÖTVÖS. Olasz novella. Talán még nem volt ember, ki az általános megvettetést nagyobb joggal igényelhető, mint a’ vén Grimaldi. A’ genuai összeesküvés , ’s az azt követő polgári háború korában, nem csekély értéke’fogyatékával, mint ifjú jött ő Pisába, itt kis házat bérlett, ’s maga kincseinek mindennemű nélkülözések, alávaló ’s gyalázatos módokon szaporítására, csak azon éveket fordítá, melylyekben a’ sebesen pezsgő vér az élet’ gyönyörei éldelésére csalogat. Erre a’ legbővebben jutalmazó kútfők egyike volt, pénzének uzsorás kamatokra való kiosztása , mire rendesen kezdő mesterembereket szemelt ki, kiket úgynevezett gyámolitásaival rendesen egész életökre tönkre juttatott. Kevés kiadás, nagy nyereség mellett értékének rövid idő alatt két annyira nőtte nem hiányzhatott. Gazdagságának nagyobbitott összege, mindig jobban növesztő hozzá való kedvét, ’s kiadásai azon arányban kevesbültek, miben bevétele szaporodott. Régebben, ha dolgai kívánt sikernek lőnek, vasárnaponként nem tagadott meg magától egy félpohár bort, lassanként ezt is elfogá. A’ diófa szinti kabát, szürke gyapot nadrág ’s mellény, hasztalan vívtak az idő’ fogaival, mint ócska csizmái is pusztításai’ nyomát láttaták. Favétel nála a’ tékozlás’ jegyzékén állt, mi az evést illeti, ezt vagy adósainál végezni, vagy éhségét egy darab kenyérrel szokta csillapítani: ha hideg volt, magát vagy védenczei’ kemenczéjénél melegité , vagy ágyban tölté az időt, ha egy nyomoru vaczok, egy lyukacsos paplan igy nevezhető, így jön a’ nyomoru uzsorás több éveken át általános gúny ’s utálat’ tárgya. Midőn a’ kis száraz ’s borzas szemöldü, szokatlanul széles szájú, rezes orrú emberke a’ piatzon tipegő, közönségesen egy csoport csintalan ifjú szövetkezék hozzá kísérőül, kiket pálczájával visszatartani hasztalan erőködék. Midőn őt e’naponként újuló tréfa sokára kifárasztni kezdő , eltökélő házát csak estve hagyni el, részint adósait látogatni, részint a’ hallgatag setétségben a’ gyümölcspiarczon a’ félig lerágott vagy elhányt haszonvehetetlen gyümölcsöket szedni fel. Azok közt, kiknek gyámolitást, miről feljebb is szóltunk — kölcsönre, volt bizonyos Facio is, mesterségére ötvös. Ennek mestersége’ folytatására Grimaldi ötszáz tallért kölcsönre, a’ miért ennek havonként harmincz tallér kamatot fizetni ’s házát azonkívül elzálogositni tartozott. Ez a’ Facto szegény, de a’ mellett jókedvű ’s szorgalmas ember volt. De szorgalma’ gyümölcsei nem voltak képesek hitelezője’ uzsorás követelése mellett maga ’s nejének bár a’ legnyomorubb életmódot is megszerezni, csaknem kétségbe esett, midőn eljött a’ nap , mellyen, a’ megígért fizetést nem teljesíthetvén , házának Grimaldiévá kelle lenni. Több napok óta Facio’ nejét forróláz kórágyba fektető, így ült ő nyomoru lámpája mellett, könyök peregve a’ kis gyűrűre , mit szomszédja a’ szatócs bízott reá. Sötét éj volt, ’s az eső sebes folyamként szakadt az égből. Boltajtaján kopogást hallott, kinyitá ’s Grimáldi lépe be. Az ötvös’ keblét borzadás futá el, mert semmi mást nem gyanított, mint, hogy Grimáldi a’ fizetés’ haladék múltára emlékeztetni jött; reszketve vett elő egy széket, szigorú hitelezőjét leülésre kérvén. „Tudom, kedves úr“ igy kezdő kis idő múlva, szó-