Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-03-21 / 23. szám

héten kétszer egy di­vat képpel. Előfizet­hetni minden k. pos­tahivatalnál. — Kuk­­ott t. Méhes urnál. Ára félévre, hely­ben 5 ft. postán 6 ft. pengő pénz. Hely­ben, évnegyedenként 2 ft. 30 kr. — Kiadó hivatal: Uri­ utcza, Trattner- Káro­lyi ház’ 2-dik ud­vara’ 2-dik emelet. REGÉLŐ PESTI DIVATLAP. Kiadja és szerkeszti Garay János. Megjelenik minden földre csak a’ bécsi k. főpostánál. Kolozsvá­SZ. Csötörtöle, wzf. Síkén. 1844. 3. év. A’ PISAI ÖTVÖS. Olasz novella. Talán még nem volt ember, ki az általános meg­­vettetést nagyobb joggal igényelhető, mint a’ vén Gri­­maldi. A’ genuai összeesküvés , ’s az azt követő pol­gári háború korában, nem csekély értéke’fogyatékával, mint ifjú jött ő Pisába, itt kis házat bérlett, ’s maga kin­cseinek mindennemű nélkülözések, alávaló ’s gyalázatos módokon szaporítására, csak azon éveket fordítá, mely­­lyekben a’ sebesen pezsgő vér az élet’ gyönyörei élde­­lésére csalogat. Erre a’ legbővebben jutalmazó kútfők egyike volt, pénzének uzsorás kamatokra való kiosz­tása , mire rendesen kezdő mesterembereket szemelt ki, kiket úgynevezett gyámolitásaival rendesen egész életökre tönkre juttatott. Kevés kiadás, nagy nyereség mellett értékének rövid idő alatt két annyira nőtte nem hiányzhatott. Gaz­dagságának nagyobbitott összege, mindig jobban növesz­tő hozzá való kedvét, ’s kiadásai azon arányban keves­­bültek, miben bevétele szaporodott. Régebben, ha dol­gai kívánt sikernek lőnek, vasárnaponként nem taga­dott meg magától egy félpohár bort, lassanként ezt is elfogá. A’ diófa szinti kabát, szürke gyapot nadrág ’s mellény, hasztalan vívtak az idő’ fogaival, mint ócska csizmái is pusztításai’ nyomát láttaták. Favétel nála a’ tékozlás’ jegyzékén állt, mi az evést illeti, ezt vagy adósainál végezni, vagy éhségét egy darab kenyérrel szokta csillapítani: ha hideg volt, magát vagy véden­­czei’ kemenczéjénél melegité , vagy ágyban tölté az időt, ha egy nyomoru vaczok, egy lyukacsos paplan igy ne­vezhető, így jön a’ nyomoru uzsorás több éveken át általános gúny ’s utálat’ tárgya. Midőn a’ kis száraz ’s borzas szemöldü, szokatlanul széles szájú, rezes orrú emberke a’ piatzon tipegő, közönségesen egy csoport csintalan ifjú szövetkezék hozzá kísérőül, kiket pálczá­­jával visszatartani hasztalan erőködék. Midőn őt e’naponként újuló tréfa sokára kifáraszt­­ni kezdő , eltökélő házát csak estve hagyni el, részint adósait látogatni, részint a’ hallgatag setétségben a’ gyümölcspiarczon a’ félig lerágott vagy elhányt haszon­­vehetetlen gyümölcsöket szedni fel. Azok közt, kiknek gyámolitást, miről feljebb is szóltunk — kölcsönre, volt bizonyos Facio is, mester­ségére ötvös. Ennek mestersége’ folytatására Grimaldi ötszáz tallért kölcsönre, a’ miért ennek havonként har­­mincz tallér kamatot fizetni ’s házát azonkívül elzálogo­­sitni tartozott. Ez a’ Facto szegény, de a’ mellett jó­kedvű ’s szorgalmas ember volt. De szorgalma’ gyü­mölcsei nem voltak képesek hitelezője’ uzsorás köve­telése mellett maga ’s nejének bár a’ legnyomorubb élet­módot is megszerezni, csaknem kétségbe esett, midőn eljött a’ nap , mellyen, a’ megígért fizetést nem telje­síthetvén , házának Grim­aldiévá kelle lenni. Több na­pok óta Facio’ nejét forróláz kórágyba fektető, így ült ő nyomoru lámpája mellett, könyök pe­regve a’ kis gyűrűre , mit szomszédja a’ szatócs bízott reá. Sötét éj volt, ’s az eső sebes folyamként szakadt az égből. Boltajtaján kopogást hallott, kinyitá ’s Gri­máldi lépe be. Az ötvös’ keblét borzadás futá el, mert semmi mást nem gyanított, mint, hogy Grimáldi a’ fizetés’ haladék múltára emlékeztetni jött; reszketve vett elő egy széket, szigorú hitelezőjét leülésre kérvén. „Tudom, kedves úr“ igy kezdő kis idő múlva, szó-

Next