Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-03-31 / 26. szám

Megjelenik minden héten kétszer egy di­vat képpel. Előfizet­hetni minden k. pos­tahivatalnál. — Kül­földre csak a’ bécsi k. főpostánál. Kolozsvá­rott t. Méhes urnál. Ara félévre, hely­ben 5 ft. postán 6 ft. pengő pénz. Hely­ben, évnegyedenként 2 ft. 30 kr. — Kiadó hivatal: Uri-utcza, Trattner- Káro­lyi ház’ 2-dik ud­vara’ 2-dik emelet. REGÉLŐPESTI DIVATLAP. Kiadja és szerkeszti Garay János. SZ. Vasárnap, A’ PISAI ÖTVÖS. Olasz novella. (Vége.) Néhány nap múlva Porciát, mint fia’ nevelőnéjét magához véve, karjai közt vélé az epesztő kút, a’ benne — különösen magános óráiban — rajongó félel­met, elűzhetni, de hiába. Az akadály ’s leplezés eltűn­tével, viszonyjok saját legnagyobb ingere is elenyészett, ’s azon jók’ éldelését, miknek most háborítatlan birto­kában voltak , különös becsűnek egyik sem tartá. Eh­hez járult, hogy Porcia Facio’ gyermeke’ nevelőnéje helyzetében , minek természetében jelent meg a’ világ előtt, magát nem igen jól találá, ’s az által, hogy Fa­cio minden próbáit, mit a’ végre ten, hogy a’ vele le­endő házasságra reá bírhassa , részint a’ szokásra való tekintetből, mivel neje’ halálának ideje alig múlt el részint egy második házassági összeköttetés iránt való idegenkedésből elhárított ’s utasított, sértve érzé. Por­cia ezentúl kevély volt tovább tolakodni Faciohoz, de ha a’ magaviseletét, ’s a’ benne régebben támadt re­ményt , Brunhilddel való bánása ’s Grimaldival elköve­tett tettével egybehasonlitá, szive — Facio iránt majd idegenséget, mindinkább utálat ’s megvetéshez közele­dőt , érze. Ezen érzéseket nem nyilatkoztatá ugyan ki, de irántai viselete gúnyos volt és közönyös, ’s fia’ ne­velését láthatóképpen elhanyagoló. Facio, Porcia’ ezen viseletét, másképp magya­rázni nem tudá, minthogy Grimaldin végbe vitt tette’ tudása által tisztelet és szerelmét elveszté. Brunhilddel elkövetett méltatlanságának megbánása félelemmel ’s fúriaként ragadó meg. Az áldozat nagyságát, mit az bűne’ tudása’ békéntürése által jön, még csak most ismert. Ez állapotban tovább maradni képes nem lévén , a’ megtörténtek’ elfeledését érzéki ’s szellemi ereje’ el­­kábitása (némítása) által való eszközlendő. Tárt karok­kal rohant a’ leglármásabb ’s elragadóbb gyönyörök’ örvényébe. Azon hatalmasok, miknek jövő életét szen­telendő, a’játék ’s bor voltak. Ö, ki elébb a’ serleg­barátokban nem lele kedvtelést, valódi megerőtetéssel majd annyira vivé, hogy Piza’ legkitanultabb dorbézai közé számitóda. A’ játék neki még több gyönyört ada. Minthogy az első próbák szerencsésen ötének ki, hozzávaló ked­ve határtalan nagyra nőtt. Egy nagy részét a’ napnak, ’s az éjből még rá nagyobbat a’ játékasztal mellett töl­tött. A’ nyereséget mindjárt elveszté, vesztett ezen fö­lül, utoljára annyit veszte, hogy több veszteni valója nem volt. Minden vagyonából lakóházánál egyebe nem maradt. Az utolsó estre, magába térve borús pillanattal áll a’ játékteremben. A’ bankot egy öreg olasz kapi­tány tartá. A’játékot közel két óráig mozdulatlan nézte ’s szüntelen ügyelve ennek folyamát, úgy találta, hogy minden kártya, mit ő megtenni akart, nyert. A’ gyer­tyák csaknem leégtek, az éjfél közelge, mikor a’játék­nak végződni kell vala. Gondolatiba merülve észre se véve, hogy a’ termet csaknem minden játszó elhagyó, ’s ő a’ kapitánynyal majd egyedül maradt. ,,Hát“ szólt ez feltekintve, ’s Faciot észrevéve ,,ön is itt van? mint van megelégedve, vagy ma ismét vesztett ?“­­,Ön megkímélt ennek lehetőségétől“ volt Faeio’ irt. Ilkén, 1844. 5. év.

Next