Pesti Divatlap, 1844. július-szeptember (1-13. szám)
1844-08-18 / 7. szám
PESTI DIVATLAP. FŐLEG A TÁRSASÉLET, SZÉPIRODALOM ÉS MŰVÉSZET KÖRÉBEN. Divatképekkel, írók és művészek arczképeivel, színpadi képekkel, s nemzeti és népi dalok hangjegyeivel. T. szám. szerkeszti: vachotáiké. Nyárutó 3 hetében. 1841. TARTALOM : Társadalom. 111. (Vajda Péter). — Petőfi Sándorhoz. (Kerényi). — Kisvárosi protocollum. I. Szólásmód. (Szemes Ábel). — Néprománcz. (Petőfi). — Jenny. (Vége). — Zene- és tánczdüh. (Samarjay). — Menyus bácsi. (Turóczy). — A magyar képíróhoz (Székács). — Hűtlenség. A versgyártóhoz. (Bánkúti). — TÁRCZA : Fővárosi nyílt és titkos, vidéki és külföldi hírek. — Eredeti levelezés a külföldről. A német irodalom legújabb állásáról. (Erdélyi János). — Irodalmunk. (Garay János versei). — Művészetünk. Párizsi jegyzeteimből. (Egressy Gábor). — Tanulságos és mulattató egyveleg. Bors és paprika. (Pirkler Adolf). — Ellenlabdák. (K.). — Régi újságok. — Ráadásul. — Tudósítások.— Társadalomír. III. Valóság és eszmény (ideal) igen ritkán egyeznek meg egymással, mint feleség és férj, uzsoráskodás és becsületesség. Ollyan viszony van közöttük, mint az elmélet és gyakorlat között. Megtörténik, hogy a hadvezér a papíron győzelmet arat s otthinn a valóság és gyakorlatban megveretik ; az ifjú a legtökéletesebb kisasszonyt veszi el, s a legtökéletlenebb nőt birja. Különböző eszményeket alkotnak maguknak az emberek, s különböző szerencsével valósítják azokat. A nemzeti színháznak varázshatalmat kell gyakorolnia a főváros magyarosítására , s a magyarosodás lassan halad Budapesten; a kisdedóvók jótékonysága hirdetteték, elösmerteték, s minden megyére alig esik egy kisdedóvó intézet. X. hallja , hogy Bulwer és Hugo Victor s más a külföldön milliókat szerez tollával, s íróvá lesz. ... látja, hogy dalos torok , tánczos láb és nyirettyűs kéz igen jól jövedelmeznek s énekelni, tánczolni vagy hegedülni kezd , de a milliók, mellyek eszményileg lebegnek előtte, igen lezsugorodnak ezerekké, százakká, semmivé. Eszményt alkotni , az ember kizárólagos sajátsága, így tervezünk magunknak képet egy szép jövendővül; igy rajzolunk magunk elé szép családi képeket, telve boldogsággal ; igy szabunk ki magunknak cselekvés-pályát, melly szép, kellemes és jövedelmező. Eszményt alkot a Plató, midőn a köztársaságról irt, Rousseau, midőn Emiljében a nevelést ábrázolá, Xenophon, midőn Cyrust nevelteti. Eszmény-alkotásunk kiterjed a múltra, honn van a jelenben s birja az egész jövendőt. A világ teremtésérül mennyi eszményt nem alkottak az emberek p. o. a hindu, héber, görög, római s egyéb költők; hasonlót tettek a jövendő élettel is, fölékesítvén a mennyországot minden kellemes tárgygyal s megtöltve a poklot mindennel, mi fájdalmat és kínokat okozhat. Nagy befolyást gyakorla mind e munkáknál a nemzetiség , vérmérséklet, miveltségi fok stb... innét azon kevés harmonia, mellyben a különböző korok és nemzetek eszményköltői összeegyeznek. Elég legyen csak egyet mondani : Mahometh paradicsoma a tüzes és forró vérű arabnak van alkotva, a braminoké pedig a mértékletes, józan hinduknak, a keresztény — minden okos embernek. A szellemi eszmének anyagi köntösbe öltöztetése művészet nevű. A művészetben végetlen fokozat van : legtöbb felé bölcsőjében van a művészet, itt ott delelőnek mondható, tökélyét a természetben érte el. A világot egy nagy műnek nevezhetni, mellynek remeklő művésze isten. Minden tárgy a természetben egy-egy megtestesült eszme, s minden eszme eszmény is egyszersmind, azaz, a legtökéletesebben van kigondolva, s végrehajtva , vagy is anyagba öltöztetve. Egyetlen egy példányunk van tehát, hol az eszmény és valóság teljesen összeütköznek : a világ, a mindenség , a nagy természet. Az emberi eszmények s megfelelőleg a műdarabok csak aránylag tökéletesek, a menynyiben az eszmék bennek nagyszerűek, az anyag kellemetes s a végrehajtás sükerült. Műveket alkothatni vésűvel, ecsettel, hangokkal; a hangok szólhatnak közvetlenül a szívhez , ez a zene ; vagy az észhez , ez a köttészet. Mint mondom , mint a mindennapi életben látjuk, a legkülönbözőbb eszményeket alkotják maguknak az emberek a jóról, széprül, boldogságról, erényrül, vallásosságról, jelen és jövendő életrül stb., de alig különböznek valamiben inkább, mint a társadalomruli eszményben. Itt majd mindenkinek egyéni vélekedése, saját képe van. Valódi eszményre ugyan kevesen jutnak, mert e néven csak valami nagyobbat, tökélyhez közelítőbbet nevezhetünk, de e kevesek is nagyon eltávoznak egymástól; egyik p. o. Pétervárott véli látni eszményét, másik Párisban , harmadik Christianiában, negyedik Washingtonban s talám Istambulban. Egészen kinyomva ritkán találja föl ugyan eszményét az ember a gyakorlati életben , mert mindenütt fel kellemetlen módosítást, de többé, kevesebbé megfelelő valóságot eszményének csakugyan talál a földtekén. A társadalom az egész földtekén ugyanazon mintára alakult, jeléül, hogy igy kelle alakulnia s lehetlen volt másképen fejlenie. Ezen optimistás állításon nagyot kaczagna Voltaire és oskolája, ha t. i. élne a jó ember és oskolája értene magyarul, de mi daczára s daczokra sem tágítunk a dolgon és ismételjük: a társadalom természetes