Pesti Divatlap, 1844. július-szeptember (1-13. szám)
1844-09-01 / 9. szám
PESTI DIVATLAP. FŐLEG A TÁRSASÉLET, SZÉPIRODALOM ÉS MŰVÉSZET KÖRÉBEN. Divatkellékkel, írók és művészek arczképeivel, színpadi képekkel, s nemzeti és népi dalok hangjegyeivel. 9. szám. szerkeszti: vachot IMRE. Nyárutó 5. hetében. 1844. TARTALOM: Társaséletünk. (Szarka). — 1844. (Garay). — A bakó fia. (Dobrossy). — Heti vásár. (Lakner). — Néprománcz. (Petőfi). — Városi és falusi elmésség. (Pálfy Albert). — TÁRCZA : Fővárosi nyílt és titkos , vidéki és külföldi hírek. — Irodalmunk. — Eredeti levelezés a külföldről. Tengeri utazás. (Erdélyi János). — Művészetünk. Nemzeti színház. Műkiállítás. — Tanulságos és mulattató egyveleg. Bors és paprika. (Pirkler). — Magyarkák. — Régi újságok. — Tudósítások. — Társaséletünk. Figyelem hölgyek ! Figyelem anyák! A nőket áldásul teremtő az ég számunkra, hogy bennünket boldogítva, velünk a mennyet megismertessék. Milly szép feladat, milly gyönyörű rendeltetés, mennyi élvezet fekszik ezen öntudatban egy tisztalelkü nő számára! De ha végig tekintünk társas köreink során , ugyan hányat találunk a mostani leányok közül, kik ezen gyönyörű feladatnak a maga idejében megfelelni képesek lennének, vagy akarnának. Avagy jobban mondva, hány anya van, ki leánya jövője fölött elmélkedve, azon volna, hogy benne a hazának hű leányt, jövő férjének boldogító nőt, és gyermekeinek kedves jó anyát nevelne. Sajnálva ugyan , de mégis meg kell vallanunk, hogy sokszor épen az anya legnagyobb oka nőgyermeke boldogtalanságának, mert nem ők-e azok, kik vagy maguk, vagy a lélek- és szívelő nevelőnők által, már leggyöngébb korukban , a pipere, tetszvágy, erkölcsölő divat, s az úgynevezett társalgási finomság minden titkos fogását megismertetik leányaikkal ? és igy éltek rózsakorában, midőn a szív mindennek utánzására hajol, illy nyomorult, megvetendő eszközökhöz nyúlnak, hogy — mint ők vélik — egykor lányaik szerencsét csináljanak.... Menjünk csak a színházba, tánczvigalmakba vagy estvélyekbe, kikkel fogunk találkozni?— Fölpiperézett divatbábokkal , illatos regényhősnőkkel, kik egymással mintegy vetélkednek a dicsőség fölött, az idegenek szokásait, nyelvét és modorát a lehető leghűbben utánmajmolni. Mi természetesebb tehát, minthogy ezen gyönyörű tulajdonok betanulása miatt a szívnemesitésre nem marad idő. Valóban a jobban érzők lelkét mindig fájdalom fogja el, ha illy gyönge áldozatokra tekint, kik már éltek tavaszában, olly kivonatokra vezettetnek tulfeszült és ingerelt képzeleteik által, miket még csak távolról sem kellene sejteniök, és mik, mivel kielégetlenül maradnak, egész élték jövőjére szomorú következéseket hoznak. — Innét van azután , hogy a rózsakorú leányok között is olly sok életunt, szomorú és halvány arczokra akadnak szemeink... De mit gondol mindezekkel sok anya, csak leányaik ízletes öltözeteit hallják dicsérni, csak gyönyörködhessenek , ha jól sejtik a divatos tánczokat, ha elég ügyességgel bírnak az idegen nyelven folytatott társalgásra; mert mi természetesebb, minthogy az így nevelt leányoknál az édes anyanyelvet csak igen ritkán lehet hallani, de ez mit sem tesz , hisz ők jól tudják , hogy kell kecseset járni, hogy kell csábítólag mosolyogni, mint lehet a pénzes ifjakat szerelemre gerjeszteni—, csak egyszer a főkötő legyen meg, a jó isten majd fog aztán gondoskodni a férj boldogításáról, a nőérül pedig az édes mama, a férj pénze, és a házi barátok. — Kérdezem már most, várjon a becsületes, józan gondolkozású, ön és családja jövőjét megfontoló férfi , fog-e valaha olly esztelen lenni, és magának egy, testben és lélekben elkorcsosult divatbábot nőül választani ? — bizonyára nem, hanem inkább egy szegényebb , de józanul nevelt leányt vesz, ki rendeltetését felfogja, és helyzetéhez s a körülményekhez , mellyek közt élnie kell, alkalmazni képes magát; kivel a házasság csendes élveit bízvást megoszthatja, s ki boldogságát nem a házon kivül keresi, hanem férje karjai közt találja föl. — Vagy ha ezt körülményei tenni nem engedik, inkább a nőtelen éltet fogja választani, hogysem egy regényhősné, vagy egy divatbáb szeszélyeinek tegye ki magát, és élte szebb idejét a megbánás és keserű szívvérző kínjai közt töltse el. A panaszt, hogy az ifjak nem házasodnak , naponként hallani, de jut-e a legtöbb anyának eszébe a valódi ok? — vagy fordítanak-e erőt és akaratot arra, hogy lányaikat szende, házias nőknek neveljék? — Tegyék csak az utóbbit, és a kérők nem fognak elmaradni. Örülünk a hölgy látásán, ki a társalgás illő szabályaival ismerős, kedveljük, ki ízléssel öltözik, szeretjük, ki egykét nyelven jól beszél, s a nemzeti nyelvet legszebben beszéli; mert ez műveit elmére, szorgalomra mutat, s a nőt kellemessé teszi. — De mindezzel maradjon bizonyos határok közt, nehogy túlzás által nevetségessé váljék, s az erőtetett feszengés, a tettetés és fitogtatás által rosz szivet áruljon el. Becsülendő a művelt hölgy, kinél elmés társalgása mellett tiszta szivet vehetünk észre; mert az illy hölgyek művelnek bennünket, ezek társalgása által jutunk a lino