Pesti Divatlap, 1844. október-december (14-25. szám)
1844-12-15 / 24. szám
Tanulságos és mulattató egyveleg. Fülbevalók szépeink számára. — Egy szenvedélynél sem uralkodik az önzés olly hatalmasan, mint a szerelemnél, és mindig készebbek vagyunk a szeretett tárgy nyugalmát feláldozni, semmint a minmagunkéból legkevesebbet is odaengedni. — A távollét kisebbíti a középszerű szerelmet és neveli az erőset, valamint a szél a pislogó világot eloltja és a fenlobogó lángot még inkább gerjeszti. — A nők néha maguk sem tudják, mennyire kaczérok. — Valódilag egy nő sem dölfös, ha t. i. imádóját valódilag szereti. — Van egy neme a szerelemnek, melly annyira boldogító, hogy semmiféle féltékenységet nem enged maga körül fölgerjedni. — A szerelemféltésben több önszeretet rejlik, mint valódi szerelem a féltett tárgy iránt. — Hogy a szerelmesek sohsem unják el magokat, midőn együtt vannak, az onnan ered, mert mindig önmagukról beszélgetnek. — Ha az ember szeret, gyakran még arról is kételkedik, amiről különben tökéletesen meg volt győződve. — A szerelem legcsodálandóbb műve az, ha a kaczérságot képes megyógyítani. Iraproxo. Madarak, Páva. Nézd a kevély pávát, tollát büszkéivé mutatja, S lába mi csúf!—A gőg csillog , alapja mi rút. Gólya ,Szentnek ítél a nép , s müveidnek jár a hazája !‘ „Irtok a posványban : retteg a béka s kígyó.“ Sas. Olly magasan mért fészkel a sas, bámulva csudáljuk. Ő ott a prédát bizton emésztheti fel. Sármány. Szép aranyos színed szép nézni, — de nézni csupán csak . Szép sok arany filkó élte, de szemre csupán. Veréb. A megye téged halálra ítélt, s bért tön ki fejedre : Érett gabnában soknemü kárt okozál. 1*5 a nemzeti színház nevében koldulni jár; továbbá, hogy 1845re színházi álzsebkönyvek már is hordatnak (mi zavar is történt), ennélfogva kötelességének ismeri az igazgatóság értesíteni a t. ez. közönséget, hogy a nemz. színház vagy annak tagjai tudtával semmiféle kéregetés nem történt és történni nem fog Buda-Pesten sem a vidéken, ennélfogva az illy kéregetők mint alávaló gaz csalók rögtön elfogatandók. Továbbá, hogy az 1845re szóló színházi zsebkönyvek még a sajtót el sem hagyták s azokat uj év körül csupán Réthy és Gönczy (súgó) együtt fogják hordani. Ennélfogva más, akárki illy járásban mint hasonlóan csaló, a törvényhatóság kezébe szolgáltatni kéretik. Költ Pesten dec. 11. 1844. — Szigligeti, titoknok. S pusztultál. — Most a hernyó pusztítja a földet, És a gyümölcsi rügyön már a reményt elöli. B a buta. Piszkokban gázolsz , s fejedet bokréta díszíti. Hol legtöbb a piszok , legmagasabb a talaj. Galamb. Százankint tép benneteket egy kánya, szegények! Oh a szelíd jóság veszve, ha fegyvere nincs. •Meg Magyarkák. Egy szolgabirónak igen kis fiút rendelt a biró kocsisul. ,Nos fiam, tudod-e a lovakat hajtani?“ „Meghiszem azt tekintetes uram — válaszolt a gyerkőcze — hát már nem is emlékezik, hisz tavai is én döntöttem fel.“ Egy bűnös per bizonyos vétségéért a szolgabiró elébe állíttatott, s midőn a szobába lépett, a szolgabiró ránczba szedve homlokát, mogorva hangon kérdé : „Hát te vagy az semmire kellő gazember?“ — ,Igenis, tens uram — válaszola egész alázatossággal.* Egy fiú asszonyka az egyházban nagy áhítattal tekingetett föl újdon új ima könyvéből: „asszonyom ! szóllta meg szomszédja, hiszen ima könyvét felfordítva tartja kezében.“ „Nobibizon nem is vevem észre“, válaszolt meglepetve, de azok az átkozott gyerekek mindenét felforgatják az embernek oda haza.“ Sasadat* Hedvszottyantó labdacsok. (Jó lég, jó gyomor). Egy igen dús jövedelmű püspök ♦ szerencsét kívánt egy szegény falusi lelkésznek azon egészséges tiszta levegőhöz, melly plébániájában lengedez. ,Igaz méltóságos uram — monda fohászkodva a szegény lelkész — a levegő itt nagyon is jó, csak volna hozzá mit enni!“ (Mázolás). Egy nyomorult mázoló, ki erőnek erejével festésznek akart tekintetni , hányra vetette magát bizonyos társaságban, hogy ő most kimeszelteti szobáit, s aztán majd kifesti. „Csak tessék elébb kifesteni — mondá neki egy a jelen voltak közül — hiszen azután ugyis majd be kellene meszeltetni. (Észnélküliség). „Igaz — úgymond egykor gr. Ségur de Vámes urnak — hogy ön egy bizonyos társaságban, hol nekem a házi ur sok észt tulajdonított, ön az ellenkezőt vitatta ?“ Ezen egész meséből, úgymond de Vámes, egy szó sem igaz, mert én még sohasem voltam olly társaságban, melly önben némi észt talált volna. (Némi kivétel). Egy nagybátya korholni akarván könynyelmü öcscsét haszontalan fecsérléséért: „Te, úgymond , mindenütt pénzt kölcsönözöl, s istennek is, ördögnek is tartozol.“ Épen csak e két lény az édes nagybátyám, kiknek semmivel sem tartozom — felele a ficsór. (Uj messiás). A hires Fox több zsidótól tetemes sommákat kölcsönözött, s ezeket egy nőtelen nagybátyja utáni gazdag örökségből remélette kifizetendni. Azonban ezen nagybátya egyszerre megházasodik, s e házasságban egy fia születik. Fox e viszás fordulatról értesittetvén, ,,ez az istenadta gyerkőcz ”