Pesti Divatlap, 1844. október-december (14-25. szám)

1844-11-10 / 19. szám

Külföldi hírek. Brüssel. Taglioni, a 44 éves sylphid, itteni vendég­­szereplését bevégezvén, Éjszakamerikában szerződött egy évre 10,000 dollár fizetéssel. Genf. Egy uj próféta, ki a népet Ézsaiás szavaival gyűj­­té maga köré, bolondok házába vitetett, hol egy heti tartózko­dás után szerencsésen kigyógyult prófétai lázából. London. A „Morning Chronicle“ ezt írja : „Lajos Fü­­löp az első franczia király, ki Angliát békében látogatta meg. János franczia király a fekete herczeg által elfogatélt, s fogoly­ként vitetett Londonba. I. Ferencz látogatást ígért VIII. Henrik­nek, melly azonban elmaradt, valamint az is, mellyet IV. Hen­rik ígért Erzsébet királynénak. Sem XVIII. Lajos, sem X. Ká­roly nem volt király angliábani tartózkodása alatt, hanem csak szökevény. Joggal állíthatjuk tehát, hogy Angolország franczia király által barátságos látogatással még nem tiszteltetett meg.“ —­ Midőn Lajos Fülöp Doverből Calaisba jött át, a rosz idő daczára, az egész után a hajófödélen volt. Makintoshba burkol­tan járt föl s alá az utazók közt a födélén, s Waroutnak egy dalát dúdolta a tengeri betegségről; az volt derék a dologban , hogy épen e pillanatban Guizot úr, még gyengélkedve előbbi baja miatt, rettenetes tengeri betegségben kínlódott. Pár is. Dumas Sándor egy uj szomorujátékot végzett be, m­ellynek hőse Sand Károly, Kotzebue gyilkosa.... no hisz van és lesz mit olvasni erről a német lapokban. Lipcse. Az úgynevezett lipcsei múzeum (olvasótársulat) a hamburgin kívül legjobban el van látva folyóiratokkal, van benne több mint 200 tudományos és szépirodalmi lap, mintegy 100 politikai újság, azonkívül a jelesebb röpiratok, akkor Ömledezék költészetben és irodalomban, midőn ez egy­felől az uralkodó kritikai irányban testetlenné, másfelől ragályt kapva s kárositva az iparűzéstől, anyagiassá lön. Mióta érte­lemben , miszerint a művészetek teljességgel nem haladnak elő voltaképen, új építési tervek készíttetnek valamennyi művészet érdekében s a fölött elmélkedve vitáznak, mióta a költő nagyon drágán producál, s azért is mívessé lön, azóta a zsidó épen olly veszedelmes versenyző az irodalomban, mint ékszer-, ló- és marhakereskedésben. A feltalálás különben is sohsem volt e nép sajátja, de annál inkább az utaknak s módoknak bizonyos czélra való kikutatása , a fogalom elcsavarása és a garas forga­tása , mígnem amabból épen semmi sem, ebből pedig tallér jön, az áruk kifoltozása, csiszolása s feldicsérése, és a mes­­terség , mikép rejthetők el a hiányok, valami ócskából mikép csinálható valami új, az elromlottból valami egész. Milly drága tulajdonok olly korban, hol az irodalmi táborozás karöltve jár az ipar űzésével! E népfaj valamelly eszélyes ficzkója jelenleg épen úgy tanulja a szellemcsinálást (das Geistmachen), miként más körülmények közt más valamelly nembeli művészetre adta volna magát, p. o. kártyajátékban a vok­avágásra és csenész­­kedésre (Escamotrien). Ő régi szellemi árukat érdekesekké tesz, mind egyre megy ki, akár a világfájdalom krokodilkönyeit, akár pedig a hamis gyöngyfüzért csillogtatja a szerelmesek szemei előtt, s a Pegazuson , mellyen vásáron nyargal, senki sem látja a főhibákat, ki hozzá nem ért. — Ki vethetne meg olly népet, melly Spinozát és Rothschildet adott a világnak, kettős értelem­ben vett speculatio herczegeit! E jegyzetek írója több iz­raelita írót számit ismerőseihez, kiknek talentumai iránt a leg­nagyobb tisztelettel viseltetik; nézetei azonban e valóban érde­kes személyiségek tanulmányzása által inkább megerősittettek, mint megrendítettek. Igen , ő többeket ama néphez tartozó okos férfiakat ismer , kik hallgatva adnak neki igazat, ha azt mondja , hogy meddig az irodalom amaz értelemben vett speculatio te­rén mozog, meddig a zsidószellem — nemcsak a zsidóké egye­dül — al­pari, s fölül áll a költészet pénzcsarnokában, mind­addig a költészet részvényei csekély értékben állandóak a szá­zad szellemi vállalatai közt. (Deutsche Viertels. Schrift.) Fele­et­e Soma* Külföldi irodalom. Deine és hitsorsosai a német irodalomban. Heine nagyon nevezetes alak a legújabb német iroda­lomban. Az ő részint javítási, erkölcsi, aestheticai, társaséleti, és magok társaséletellenes eszméi is , és részint a bátorság azok­nak leplezetlen s minden tartózkodás nélküli kimondására , egy részről Byron, más részről az újkori francziák által szemeztet­­tek bele. S igy rajta is beteljesedett a német költészet régi sor­sa , miszerint az az újabb kortól fogva kívülről taszittaték min­den határozott irány felé. Továbbá H­e­i­n­e Bémével, ennél azon­ban sokkal nagyobb mértékben, fölnyitá izraelita hitsorsosinak szemeit irodalmi küldetésük felől a mai világban s az iparűző iro­dalomban egy darab igéretföldet tára fel számukra*). Azon tár­saséleti jellemekhez, mellyeket Izrael népe lassanként felmuta­­ta a német irodalomban, a záloghitelezők- , szemfényvesztők­höz , zsibárusok-, szatócsokhoz, ékszerészek-, nagykereske­dők- és pénzherczegekhez legújabb korban egy ujdonos érke­­zik, t. i. a zsidó szép elme, virtuóz, publicista. Nagyon jel­­lemzetes , hogy e népnek sajátkép rostálgató, hasogató , fesze­gető , fürkésző, vájkáló és hajhászkodó, idegen gyöngeségeket és Önhasznát mintegy ihletés által kipuhatoló szelleme csak épen Ezen állítást, mint van, nem osztanám, mert hiszen Heinenak már atyja is protestáns hitben született; Börne pedig szinte protestáns volt, midőn az irodalmi téren megjelent. F. S. 83 Quiffr? Eredeti levelezés a k­ülföldről. (Opera. Polkadüh. Salon. Loirée.) Paris, őszhó végén. Édes Imrém ! Páris nagy élete mahol­nap beáll. Idegenek mindennap, mindenfelől. A pompás és gyaláza­tos vékony papirosfalú szállások drágulnak és telnek a padlásszo­­bácskákig, hol tanulók , szegény kezdő művészek, mesterlegények stb. fűtés nélkül húzzák ki a telet, vagy legfelebb azon csövek által melegülve , mellyek alsóbb emeleti szobákból az övéken keresz­tül vezetik át a füstöt. A színházak száma nő; jelenleg huszon­háromban van est­énként előadás egyre másra 70—80 felvo­násban. E hónap elején megnyílt az olasz opera is, melly a hat melegebb hónapot Londonban szokta tölteni, s van fényes mu­latóhelye a párisi aristocratianak. — Az itteni estvék fülmi­­séje Grisi, kinél jobb énekesnőt nem hallani ez idő szerint. Né­­mellyek ugyan mondják, hogy Tadolininak szebb hangja van, de ezt alig mondanák, ha Grisit már hallották volna. Igaz, hogy a Tadolini szép fehér fogacskái igen látszanak, de Griss, az

Next