Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)
1845-03-20 / 23. szám
szerint is a drámaíró maga tartozik műve dija, jutalma, percentjei után járni vagy küldeni, mint csizmadia tesz az árjegyzékkel. Már ezen kérem a lássan változtatni kell, mert utójára még azt fogná valaki hinni, hogy ez azért van úgy, mivel tán nincs kedve mindig a pénztárnak az írók részére is megtenni a kellő szolgálatot. VII. Drámai előadások alkalmával a nemzeti színházban nemzetiebb szellemű zenét szeretnénk hallani. És ezt úgy lehetne elérni, ha nem csak az operát, de az illy szünettöltő zeneelőadásokat is magyar hangszerző vezérlené, például Rózsavölgyi vagy Them, kik aztán az egész zenekart magyar szellemben igazgatnák, míg most a sok álmos andante, adagio és walzer közt alig lehet egy becsületes, jóravaló magyar nótát hallani. Hát még előadásuk — milly kintornaszerű ! VIII. A színészek jutalomjátékait el kellene törölni, s e helyett inkább fizetéseiket fölébb emelni. Mellőzve azt, hogy a jutalomjáték üzérkedő természeténél fogva a magasabb irányú színházak czéljával sehogy össze nem fér, minthogy a jelesebb európai színpadokon nincs is ez divatban, még azon résztulajdonokkal is bír, miszerint ki lévén téve bizonyos változó körülményeknek, néha a gyengébb színész többet kap belőle, mint a jobb, a szorgalmasabb, s az illy aránytalan jutalom az utóbbit csak elkedveleníti, sőt néha a jeles művészt is oda viszi — mint már több példa volt reá — hogy feledve magasabb hivatását, népcsőditő látványos komédiát választ jutalomjátékul, s hozzá nem illő szerepben lép fel, csak hogy zsebét megtömhesse. — Akkor aztán jó éjszakát neked művészet szent istene! IX. Színművészetre oktató kézikönyv. Tudva azt, hogy színészeink legnagyobb része nem képezi magát tudományosan, sőt a magyar irodalomban hiányozván az ehhez megkívántató segédeszközök, színészetünk emelésére czélszerűbben, üdvösebben alig intézkedhetnék az igazgatóság, mint ha jutalmat tűzne ki egy, a színművészetre elméletileg, s gyakorlatilag oktató kézi könyv készítésére, mit aztán régibb színészeink is hasznosan forgathatnának kezökben, s a fiatal fejlődő tehetségeknek legalább alkalom és mód nyuttatnék a színészet alapjának, mélyebb titkainak megismerésére, mellynek még csak ábéczéjét sem ismerik színészeink legtöbbjei. X. Színészeket képző mintaiskola. Míg a nagy conservatorium létrejönne, addig sem ártana egy,bármilly kis körű színi iskolát nyitni, rendezni a fiatal tehetségek számára, hol ezek a színművészetet az ahhoz értőktől elméletileg s gyakorlatilag tanulgatnák. Az illy fiatal képességeket nem kellene addig színpadra bocsátani, mig kellő kiképezést nem nyernek, de tanulásuk ideje alatt már fizetésben részesülnének. —Az illy, még iskolába való ujonczok jó nagy számmal vannak most nemz. színpadunkon, kiknek éretlen, kontár működését kénytelenek vagyunk türelemmel nézni és hallgatni.—Máskor talán ismét hozandunk szőnyegre egy két hasonnemü indítványt. Egyszerre mindezt nem lehet talpraállítani, de lassanként, igen. — Semmi más nem kell hozzá, mint jó akarat s okos gazdálkodás, mellynek következtében az illy javításokra is kellene tartalékpénztárt alapítani, vahot ihre.