Pesti Divatlap, 1846. július-december (27-52. szám)
1846-08-08 / 32. szám
Született Sző-Demeteren, Közép-Szolnok megyében, augustus 8-kán 1790., s tanulmányait a debreczeni reform, collegiumban végezé. Már itt megbarátkozott teljesen a classica régiség két nyelvén kívül a francziával és némettel, s az ottani válogatott könyvtár segedelmével ezeknek jeles íróit nagy buzgósággal tanulta; a magyar irodalmat a Kazinczy munkái kedvelteték meg vele. 1809. Pesten a kir. táblához jegyzőnek eskütt fel , s itt szövé Szemerével azon meleg barátságot, melly öt egész sírjaiglan kisérte. Első költői dolgozatai Horvát István ,,Dámák kalendáriomá“-ban s az erdélyi „Múzeumban“ jelentek meg. 1815-ben következett Kazinczy mellett a „Felelet a Mondolatra“ s 1817-ben Csokonai, Kis és Berzsenyi munkáinak bírálata, mellyek amaz ingerlékeny korban neki annyi kellemetlenséget okozának , hogy valamennyi régi s uj költőink szándéklolt bírálásával felfagva , s több évi hallgatás után is csak verseket adván az Aurora, Hebe, Aspasia és Koszorúban , mellyek felett az olvasók elfeledvén a szigorú kritikust, benne a költőt szerették meg. 1826-ban jelent meg tőle a kassai „Minervában“ az 11 ias I. könyvének fordítása, s ekkor vonatott be Szemere által a Muzárion szerkesztésébe is (Pest, 1826. 7, 9. négy kötet), melly a m. aesthetikai irodalomra nem csekély befolyással volt. S noha 1828-ban Szatmárban tiszteleti, majd rendes főjegyzővé s 1832-ben ugyanazon megye részéről országgyűlési követté választatott, melly pályán is országos tisztelet tárgyává lön, mégis folyvást dolgozgatott, név szerint Bajza Aurorája- s kritikai lapjaiba, Szemere Aurorája- s a Muzárion uj folyamába (1833), és utóbb az Athenaeumba is. A m. akadémia igazgatótanácsa őt az irodalom körüli érdemei s ritka tehetségei tekintetéből 1830. nov. 17. a nyelvtudományi osztályba vidéki második rendes taggá nevezte; 1835-ben pedig a tiszteleti taggá választatott Kisfaludy Sándor helyett elsőnek, fizetéssel. A halál öt, egy heti betegség után, Csekén , Szatmár-megyében aug. 24. 1838. ragadta ki családja karjai közül, mindazoknak , kik őt, mint irót, hazafit és embert ismerték, élénk fájdalmára. Kölcsey Ferencz, mint említők, politikai pályáján is olly nagyszerű tüneményvolt, minővé öt irodalmi munkálatai tevék. Egyike volt a legjelesbe s leggondolkodóbb reformereknek , kiknek feladásul jutott a magyar politikai élet göröngyeit egyengetni, s elsökül menni a labirynthszerü, járatlan ösvényen. Ő már az 1832/6 országgyűlés alkalmával, mint szatmármegyei követ, olly haladási elvekért küzdött, mellyeknek nagy része életbe léptettetett, nagy része pedig mind e napig is folytonos küzdelem tárgya. Minő hittel s eltökéltséggel vállalá el s küzde meg követségi magas feladatával: álljanak itt annak bebizonyítására e néhány, a boldogult országgyűlési naplójából (melly, fájdalom! összes munkái közt nem látható napfényt) vett sorok. „Még a nádor nincs itt ; az egymás után érkező követek téli lakóikat rendezgetik , s én szombamba zárkózva gondolkozom a hazáról, mellynek nevében jöttem munkálni és minden bizonnyal ei küzdeni. íme ez a haza, melly gyermekségem álmaiba, melly ifjú- és férfikorom érzelmeibe lángvonásokkal szövé szent képét; ez a haza, mellynek dicsőségéért meghalni olly régi s olly szép gondolata vala lelkemnek; s mellynek háromszáz évű sebeit szivem alatt ezerszer érzem megújulni! Ez a haza, melly Plutarch hőseit olvastomban egyetlen egy ideála volt az ifjúnak, melly-