Pesti Divatlap, 1847. január-június (1-26. szám)

1847-05-16 / 20. szám

* 20-dik sz.—Május 16-án. NŐNEVELÉSI LEVELEK. 1. Barátném. Dicső a hatáskör, mellybe hivatva vagy: képezni le­ányokat a honnak, mellynek ők egykor jóért buzgó erős fiakat neveljenek. Örömmel vettem felszólító leveledet,hogy megkezdendő működésedben tanácsimmal segítselek; de tartózkodva nyúlok a tollhoz, mellyel e téremi foglalkozásom némi vonásait rajzolom, miből ne­hány hasznos elvet meríthess magadnak. Azonban te anya vagy s hű leánya a magyar hazának, és igy midőn e tekintetben irok, ingadozássul okát is feltalálhatod. Hidd nekem legsikamlósabb e tárgy, mégis sokan olly avatatlan értelemmel, olly közönyös módon lépnek közébe, miszerint ha csak ezek­től függene valami jónak létesülése, kétségbe kellene esnünk ügyünk felett. Három év — úgy hiszem — elég, hogy igen sok elénk gördülő bajjal ta­lálkozzunk, mellyel itt minduntalan küzdenünk kell, és mindemellett egész lé­lekkel vitt munkánk jutalmául jusson némi örömünk. Az igények száma egy riasztó sereg, a viszontagság töméntelen, és a fáradsági díj tünékeny cse­kélység. És a­hogy nálunk, hol majdnem mindenben még kezdeményesek vagyunk, nőreményeink érdekében szinte kevés haladás történt, ki végig pillant intézeteinken, egyszerre átláthatja. A hiány nemcsak általános, azaz országos, miszerint ebbeli intézkedésink még kevéssé hatottak, hanem egye­­dekre is vonatkozik, kik e legfenségesb pályára többnyire készületlenül lép­nek,­­ és többet ártanak, mint ügyismerettel használhatnának; főleg pedig szülök irányában emelhetünk vádat, kik egyátalán többet kapkodnak fö­­lületességeken a­helyett, hogy leányaikat akként kívánnák életbe léptetni, miszerint ezek ne kényteleníttetnének sírokig folytatni az önnevelést. Vegyünk példát a fővárosból,­­ honnét is lehetne szórt állapotunk­ban mást felállítani ? És ne kívánj rendszeres egészet, erre sok idő és esz-39

Next