Pesti Divatlap, 1848. január-június (1-28. szám)

1848-03-21 / 13. szám

Szabadság. Egyenlőség. PESTI DIVATLAP. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS TULAJDONOS: TAHO­T IMRE, pesti nemzetőr a 6-ik osztályban. (Megjelenik e politicai, társadalmi, szépirodalmi divatlap egy ideig gyakrabban­­, mint ezt h­itt, korszerű képek­ , mű­m­el­­lékletekkel. — A felszabadult uj folyamra, ameliy a mult 12-ik szá­mmal kezdődik, (anarczius végétől junius végéig) elö­­fizetni lehet postán 3 fl. 30 ki.. Helyben 3 pfttal. Kiadóhivatal: Szabadsajtó - f­teza (azelőtt hatvani-utcza) 446. sz. a.) Előfizetést Emsch Gusztáv is elfogad uriutczai boltjában. 13. szám. Pest, kedden, márcz 21.1848. TÁRSALGÁS A SZABADSÁG. EGYENLŐSÉG CSARNOKÁBAN. Adjon isten jó napot! kedves honfiak , honleányok , testvérek! — Jó napot? —* Minek azt kívánni , a mi már megvan. No de mégis , hogy a tündérvilági álom­kép el ne tűnjék, sőt köztünk örökké megmaradjon. — Szorítsunk kezet, miután a zsarnoki önkény , sötétség , s a gőgös elkülönzés , jogtalanság, s több illy ember­telen gazság vas csizmája és czipője többé nem szorítja lábainkat. Tehát hogy mint vagyunk, hogy mint szolgál egészségünk ? — Szolgál ? — Ez időben az egészség sem akar többé szolgálni , s azért uralkodni fog az elnyo­mott évszázados kórságaink felett. Váljék egészségünkre a hosszas éji nyugodalom ! Feledve legyenek a bor­zasztó álmok , mellyek boszorkányként nehézkedtek melleinken , s vámpyrként szi­­váró szenvedéstől megfeketült vérünket. — Bizony ideje is volt már e szép , jó és valódi napokra fölébrednünk, mert a sok nyommasztó álom, alvajárás és a szolgai horkolás végre is megfojtott volna bennünket. Bizony bizony rokonim most már jó színben vagyunk. A betegség és halál, a félelem és bűn sárgafekete színét lemosta rólunk a marcz. 15-diki eső, s a sza­badság derűt hirdető szivárványa visszacsókolá reánk sok ideig elhalványult, hát­térbe szorított ép nemzeti színünket, mellynek fehére még csak a múlt hetekben is nem jelente mást, mint birkatürelmet, jámbor ártatlanságot, pirosa, szégyenpiru­lást és boszút, zöldje: éretlen reményt. Most azonban fehér színünk : szabadság és erény; piros színünk: testvéri szeretet, és, ha kell, vérünk áldozata a honért. — zöld színünk : a nemzet felvirult boldogsága ! Isten jó napi , atyafiak ! — Nemde , jól érzitek magatokat itt a szabadság és egyenlőség csarnokában ! Mi más ez , mint a régi börtönünk vala. Ott fojtogató h­alottszagú, itt tavaszi fris illatú, szabad lég, ott borzasztó sötétség, legfölebb is némi pislogó fény az aristokratiai kéjelgés vakító csiláraitól , s a rabszolgai ín­ség bágyadtan égő mécsesétől, itt egyedül isten szabad és éltető napjától nyeri vi­lágosság, melly csak erősíti a szemet, melly álszin helyett valódiságában tüntet fel mindent és mindnyájunkat; — ott simára viaszolt, ámde sülyedezett padló és kígyói simaság, vagy e helyett könyektől nedvesített göröngyös föld: itt erős már­­ványtalap, mi egyszersmind széles nagy tükör, melly mivel alulról mutat fölfelé, mint a nép szava, tiszta és nem hazug; — amott vastag penészes választófalak,— egy egy szűk magánbörtön minden osztály, majd minden ember számára: itt egy nyílt közös terem, mellybe mindenki egyenlő joggal beléphet, és lakhatik, ha úgy akarjátok , egy franczia modorú salon , mellyben most már a szegény szalonnás 24

Next