Reggeli Délvilág, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-02 / 52. szám

rFolyó­iratszem­le: Juss Történelmi ipics-apacs Már ha képes megszerezni, mert ugye miféléink, a ter­jesztés nem olyan egyszerű, de most ne kezdjük mind­járt szokásos sirámainkkal. Tehát a JUSS-járandósá­­gunk, ami nekünk jár. An­nak idején már Arisztotelész mester úgy tanította, a de­mokrácia ismérve a látható, közönséges polgárszemmel követhető törvénykezés, vi­lágos és áttekinthető ügy­rendje választott­­testületeink tevékenységének. Egyelőre azonban ez csupán vágy­álom. Még a közigazgatás egyértelműsége is bizonyta­lan, nemhogy egyes testüle­teinek érdekcsoportjai, moz­gatórugóik Uram bocsá, er­kölcsi indítékaik. Amikor kiválasztásra kerültek, meg­határozónak bizonyult a ta­gadás szelleme: nem voltak a régi rend emberei. De leg­alábbis olyan hihetőn ágál­tak ellene, hogy sok esetben választóink eltekintettek szakszerűségüktől is. Azóta eltelt az idő, megismertük egymást, különösen a helyi városatyákat. Róluk szólnak most a JUSS tan­ulmányai. Tán a bölcsészettől elvárha­tó kultúra szeretettől vezé­relve, a JUSS mostani szá­ma művészetközpontú. He­lyesebben először ad egy át­tekintést a rendszerváltozás utáni közigazgatási szerke­zetről, s később forgatják meg szerzői a kulturális élet helyi támogatását. Vagy an­nak hiányát. Még inkább a kellő szakszerűség nélkül meghozott döntések gátlás­talanságát. Persze jóval többről van szó, mint csupán botrányos döntéseikről, melyek külön­ben is magyarázhatók a döntéshozók nézőpontjából. Valami olyasféle szemlélet bukkan föl a tanulmányok­ban, melyek egy szemléletes példáját szegedi képviselő adta: ha egyszer a szakbi­zottság döntését kötelezőnek kellene tekinteni, akkor mi szükség van a közgyűlésre? Ergo: a közgyűlés szuverén testület, nem befolyásolja a szakszerűség. Meg különben is, hol van az megírva, hogy szakszerűség és hatalom el­lentétes végén vannak a pál­cának? Pedig annak idején a magyar rendszeresere le­bonyolítói a kulturális elit tagjai voltak, akiknek tudá­sa a rendszerváltás (!) idején nagyobb értéknek számított, min­t a földtulajdon vagy a kohóbirtok. Ez a szellemi elit viszont hetek alatt szem­bekerült azzal a kérdéssel, hogy saját erkölcsi tőkéjét váltsa át hatalmi tőkévé vagy politikai hűségért má­sokat jutalmazzon gazdasági javakkal? Ami azt illeti, csi­nos kis probléma, még jó, hogy Varga Csabától való, aki Pestről írja ezt a JUSS- ba. Majd hozzáteszi, jelezve hogy a gubanc folytatódik: az anyagiakkal jutalmazott politikai hűség fölerősíti az új tulajdonosi arisztokráciát, s ők könnyen kiszorítják a hatalomból a frissen odake­rült kulturális elitet. Teszem hozzá, így megy ez, hiszen eddig is az volt az egyik baj, hogy olyanok diktáltak, akik nem voltak tulajdono­sok. Hát akkor most? Varga Csaba szebben fogalmaz: ez­zel befejeződik a történelmi ipi-apacs, a politikai kapita­lizmusból kapitalizmus és az ezt szolgáló poltika lesz. Tetszik nem tetszik — nincs más választás .. . Na és akkor most itt emlí­tem a helyiérdek-megjelení­tő mechanizmust. Bár tán elnézést kellene kérnem a T. Olvasótól, hiszen mondhatni ezt érthetőn is, a múlt rend­szer alkotó értelmisége ab­ban reménykedett (Bánlaky Pál), hogy majd kialakul egy érdekkifejező, érdekmegjele­nítő gyakorlat, amelyben kisközösségek is jelzik, hol szorít a csizma? Ez tévedés volt, ilyen csizmaszorulások ugyan gyötörnek, de megje­lenítésük elmaradt. Ki a hi­bás? Persze a helyi újság, rádió, tv­2 meg a hajdani dolgozó nép haladó értelmi­sége. Szóval, mi, tintanyalók. Magyarázat? A rabbi jut eszembe, amikor fájdalom­mal mondja Kohn libapusz­tulását kommentálva: kár, mert még annyi jó ötletem lett volna. De csakugyan, a magyar értelmiség népide­­genségéből adódó népszerűt­lensége csakúgy belejátszik hallgatásába, mint az általá­nos közöny, hogy ne mond­jam félelem. Mondja helyet­tünk is Csefkó Ferenc alkot­mányjogász, Pécsről a JUSS- ba írt cikkében. Végezetül még valamit: örvendetes az a lokális sok­féleség, ami a JUSS szerzőit illeti: Szeged, Pécs, Bp., Hódmezővásárhely. Monda­nom sem kell, hogy a kör bővíthető, már csak ha a JUSS szerkesztői és kiváló tanácsnokai ezt a dél-alföldi régió felé is kívánatosnak tartják. Minden esélyük megvan, hogy az oly nagyon hiányzó s csupán merengés szintjén létező regionális tár­sadalomismereti folyóirat születnék. Vajha megcsinál­nák ... Addig is gratulál­junk a vásárhelyi folyóirat bábáinak és külön is ahhoz az önkritikus szemlélethez, amivel leközölték azt a bi­zonyos szerkesztői postaládá­ba érkezett levelet. A JUSS mostani száma magasra tette a lécet, várjuk a folytatást. (tráser) Manapság nem igazán vannak jelen a vaskos fo­lyóiratok a magyar kulturális életben, mert valami­ként nem váltott ebbe az irányba érdeklődésük. Ha az írott szövegnek közéletformáló szerepe van nálunk, akkor az a napi sajtó és olykor, szerencsés csillagzatok idején, a regény. Konzervatívok lennénk, vagy ebben is megkésettek? Mondhatni a mai olvasói generációk derékhadának kicsiny, talán semmilyen esélye a meg­változásra, pedig! Olykor nagyon fontos lenne sokak­nak olvasni akár terjedelmesebb folyóiratokat is, mint a JUSS 91/4 példányát. Ritka jól sikerült tanulmány­­füzért vehet kezébe az Olvasó! Gigi Életünk, mint tudjuk, csak úgy hemzseg a művi dolgoktól. Műanyag, mű­szál (hogy bizonyos, szin­tén mű­- előtaggal kezdő­dő szókapcsolatokról ne is beszéljünk ...), és ennek ellenhatása is van, nyil­ván. Az emberek, ha egy mód van rá, mindinkább előnyben részesítik a ter­mészetes anyagokat — egyebek közt a kozmeti­kumok terén is. En­nek szellemében rendez­ték meg Szegeden, a Belvedere üzletházban, vasárnap a kozmeti­kai kongresszust — fő témaként a Gigi koz­metikai laboratóriumot bemutatva. S miért éppen azt? Mert e cég csakis természetes anyagokból készít kozmetikumokat, s ez nem minden, minde­nekelőtt Holt-tengeri ás­ványokból ! Ilyen például — amint dr. Katonám- Dunai Eri­ka elmondta —, a Salar Energy, a zsíros bőrök kozmetikuma, az Aloe Ve­ra, amely az égvilágon mindenféle bőrtípusra jó,­­valamint a Kollagén Elas­tin termékcsalád, aminek tagjai a bőr öregedését megelőzik, lassítják. Sze­ged­en ezek a szerek egyébként máris megvá­sárolhatók — nem olcsón, de az eredmény megéri a pénzt. Ám figyelem! Csak­is szakértő által végzett bőrdiagnosz­tikai vizsgá­latok után alkalmazhatók! Ezen különleges termékek használatával kapcsolat­ban egyébként tanfolyam is indul a szegedi Refe­rencia Kozmetikában, mely tanfolyamra egy­részt a tegnapi kong­resszuson lehetett jelent­kezni, másrészt viszont ez után is várják az érdeklő­dőket. Iis hogy miként kerül­nek a Tisza-partjára froll­­tengeri ásványok? Nem másként, mint a Gigi cég alapítója, Kn­czer J.andau, azaz l­andau Miklós ál­tal, aki Sátoraljaújhelyről ment ki Izraelbe annak idején, jelenleg Tel Aviv­­ban él, s termékeit immá­ron tizennyolc országban árusítják, mind nagyobb sikerrel. Melynek mérté­ke e tizennyolc ország embereinek bőrén nagy­mértékben meg is látszik. A Srott-tenger élővé vará­zsol l­­ efelé - mem&m Német iskola Német—magyar kulturális egyezményt írt alá András­­falvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszter és Alexander Arnot, a Német­­országi Szövetségi Köztársa­­ság budapesti nagykövete. Ezt követően Demszky Gábor főpolgármester, Andrásfalvy Bertalan, Alexander Arnot és Lorenz Menz, Baden- Württemberg miniszterel­nökségi államtitkára látta el kézjegyével a Budapesti Né­met Iskola alapító okiratát. A XII. kerületi Cinege ut­cai iskolaépületet a főváros bocsátotta rendelkezésre, a művelődési minisztérium 3,5 millió forinttal támogatta az iskola létrehozását, az NSZK finanszírozza a régi épület felújítását és az új felépíté­sét, valamint Baden-Würt­temberg tartománnyal közö­sen biztosítja a német nyel­vű tanárokat. A német tar­tomány ezenkívül 35 ezer német márkát bocsát rendel­kezésre taneszközökre. r ~ Az elődöntőt megnyerte A szegedi Varga Éva fején a korona Szépségverseny! Csillogó fények, fényes csillogások. A szépek hölgyek, a höl­gyek szépek. Az est király­nője Varga Éva, tizennyolc éves, civilben óvónő. A szakmai zsűri és a közön­ség egyöntetű véleménye juttatta trónusra — ilyen­formán elnyerte a dél-ma­gyarországi szépségkirály­­­nő-választás első elődön­tőjének legelső helyét, s két udvarhölgyével egye­temben — függetlenül a második elődöntőn eléren­dő eredményüktől — a középdöntőben is indulhat. Hol mikor derült erre fény? Szegeden, a Hotel Hungária exkluzív étter­mében, szombat éjféltájt, jó kétszáz főnyi közönség­től körülvéve, amely kö­zönség tagjai közül egy sem kérte vissza a kétezer forintos belépőjegy árát. Annál is inkább, mert a hölgyek — tanuló éppúgy teendőit köztük, mint ke­reskedő, eladó, főiskolai hallgató­k nemcsak esté­lyi, de fürdőruhában is megmutatkoztak: a gyer­tyafényes vacsorát tom­bola, illetve hajnalig tar­tó bál követte — az Inter- Chanche Itt­ kiváló szerve­zését dicsérve- És hogy a versenyzők honnét érkez­tek a tetthelyre? Amint Beke Attila, a betéti tár­saság tulajdonosa és veze­tője elmondta: Dél-Ma­­gy­arország mindhárom megyéjéből akadt jelent­kező: Csongrád megyéből Vásárhelyről. Makóról. Szentesről. Csongrádról éppúgy jöttek, mint példá­ul Dob­as­­ékről. Forrás­kénről. gv.alymázról. A ki­rálynő, persze, szegedi lett, megbabonázva zsűrit, kö­zönségét, s egyszersmind igazolva a föltevést, amely szerint valamennyi szegedi lány boszorkány. De rend­kívül szép boszorkány!... Meglátjuk azonban, ho­gyan szerepel majd a kö­vetkező fordulókon — ő­ is indult a versenyen. (Fotó: Pintér) mert hogy szombat óta máris jó félszázan jelent­keztek a cégnél szépségük kipróbálása okából. A má­sodik elődöntőt március 28-án rendezik, a közép­döntő­ tervezett időpontja április közepének tája (a pontos dátumról időben tájékoztatjuk az­ érdeklődő­ket). A divilőgálát, ahol nemzetközi zsűri dönt majd május 11-én tart­ják, szintén Szegeden, a Deák Ferenc Gimnázium­ban, az egy nappal későb­bi szupergálát pedig — ahol már a győztesek ün­neplése folyik — a Csong­rád megyei közgyűlés épü­letében. Éljen hat az esztétikum — ami e versenysorozat keretében nemcsak az el­sődleges és klasszikus női szépséget jelenti, de azt is, a hölgyeken hogy áll a ruha, harmonizál-e szemé­lyiségükkel, s az alkalom­mal: milyen a mozgásuk, az­ aurájuk? (Csak aztán nehogy a Békés, vagy a Bács megyeiek vigyék el a pálmát!...) E­CS­ Cristoforó „Minden színház életében fontos esemény a bemutató. A bemutató önmagában is ünnep. Hát még, ha olyan évfordulóhoz kapcsolódik, mint Kolumbus partot érése Amerikában, amit évszázado­kon keresztül az Új Világ felfedezése, I­atin-Amerika mai lakói pedig a két kultú­ra találkozásának évforduló­jaként ünnepelnek. Azt hi­szem, mi itt Közép-Európá­­ban is joggal ünnepelhetjük ezt a napot. Amerika ősi kultúrája Európával talál­kozván megújult. Európa pe­dig ámulva döbbent rá, hogy az Új Világ nemcsak temér­dek aranyat halmozott fel, hanem tudást, művészetet, fejlett intézményrendszert és sok-sok emberi értéket is.­­ Ezekkel a szavakkal kezdte beszédét pénteken es­te, a Cristofore című, új, magyar balett ünnepi bemu­tatóján Göncz Árpád, köztár­sasági elnök, a rendezvény fővédnöke. Az Amerika felfedezésének 500. évfordulójának tisztele­tére született mű koreográfu­sa és rendezője Keveházi Gábor, zenéjét Szakcsi Laka­tos Béla szerezte, a librettót Kóródi Ildikó írta. A díszle­tet Csikós Attila, a jelmezt Gál Dorint tervezte. A dara­­­bot párhuzamos szereposztás­ban adják elő, a címszerepet Szakály György, illetve ifj. Nagy Zoltán táncolja. Cini nincs! Karinthy Ferenc Kos­­suth-dí­jas író életének 71. évében, hosszas betegség után elhunyt. Karinthy Ferenc — Karinthy Fri­gyes fia — 1931-b­en szü­letett Budapesten. Dolgo­zott színházi dramaturg­ként, újságíróként és mű­fordítóként. Számos köny­ve jelent meg, köztük a Budapesti tavasz, és a Bu­dapesti ősz, a Don Juan ■iszakája, az Enope. Ka­rinthy Ferenc műfordító­ig, it többek között Ma­chiavelli-, Motiere- és Bonfati-m­ű­veket fordított. A Kossuth-díjjal 166.i-ben tü­ntették ki. , 1992. márc. 2., hétfő :DÉLVILÁG.«

Next