Reggeli Délvilág, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-01 / 128. szám
A játék szerelmesei akarva-akaratlanul párhuzamot, legalább hasonlóságot fürkésznek a valóságos eseményekkel. Mindhiába. Sem Fisher, sem Szpasszkij, sem Korcsnoj, sem Karpov. Ha csak annyiban nincs deja vu, a sakk trónjáért a hetvenes években lezajlott világbajnoki páros mérkőzések — miképpen a sportban általában, ha a két világrendszer képviselői csatáztak — politikai köntöst öltöttek. Nyugaton sem igen mentesült a közvélemény ilyesfajta sugallattól, mifelénk meg egyenesen a szocializmus, mint eszmerendszer fennsétültségének csillámfelülete vont bíbort sportolóink sikereire, ha „kapitalista versenyzőt” előztek meg. Tetszenek emlékezni a viccre. Ketten indulnak, amerikai és szovjet, s ha az előbbi nyer, úgy kommentálja a TASZSZ: a szovjet második, az amerikai versenyző meg utolsó előtti. Tim Rice — a Jézus Krisztus Szupersztár és más rockínyencségek librettistája — mégsem az események foglalatába vájt szövegkönyvvel kínálta meg a hírnév zajos fennsíkjaira érkezett ABBA együttes fiait, Benny Anderssont és Björn Ulvaeust. Hanem olyan love storyval, ami egyfelől tipikus háromszögtörténet, másfelől viszont, mögöttes ideológiai háttérfátyolával, különleges, egyedi. Két férfi, egy nő , ki ráadásul magyar, ötvenhatos disszidens. Florence névre hallgat, az amerikai sakkfenomén szekundánsaként (a szerető ilyetén megfogalmazása is ritka!) érkezik a párosmérkőzés színhelyére, az itáliai Meranóba. Aztán beleszeret szovjet ellenfelébe, Szokolovszkijba, az új süttetű világbajnok disszidál érte, s a következő menetben már az exszovjet nagymester találkozik újabb szovjet kihívójával Bangkokban, a trónért. Nem Zeitstück, de azért ismerős, ugye. Erősíti érzésünket a körítés, az amerikai és szovjet tábor legényei, menedzserek, újságírók, tévések, biztonsági emberek fellépései, akciói. .. Rengeteget derül ki a pesti Broadway friss újdonságán, a Sakkon (Chess). Mégsem a humoros, szarkasztikus momentumok teszik igazán emlékezetessé az Arizona Rock Színház imént importált musicaljét. Hanem ami az ilyesfajta darabok lelke, a mjuzik. Belemászik a fülbe izgalmas ritmusvilágával, dallamainak szárnyaló íveire fodrozó szekvenciameneteivel, látványos kórusait kitöltői táncaival. Ferkai Tamás a szomszédos Ausztriából rándult át megrendezni (értelem- és természetszerűen fölerősítve az ötvenhatos magyar szálakat, aminek láttán magyarázható akár, miért nem érkezett ez a sarokjáték korábban hozzánk), s izgalmas szerepeket tudott kettőzni. A szovjet színekben Kaszás Attila vagy Forgács Péter, az amerikaiban Mikó István vagy Makrai Pál, illetve magyar lányként Malek Andrea vagy Kováts Adél kérdést látatlanban fölteszi magának a néző, azaz hát, legalább kétszer jegyet vált rá. Ha egyáltalán beéri enynyivel. Nincs kizárva, tárgyalások kezdődnek, miként festene a Sakk szabadtéri színpadi változatban, tegyük fel, Szegeden. — nikol— A WEST END és a BROADWAY után BUDAPESTEN 1992. május 29-től az ARIZONA SZÍNHÁZBAN (Bp. VI. Nagymező u. 22 24.) KONTINENS BEMUTATÓ A musicalt a Three Knights Limited a Schubert Organisation, a Robert Fort Limited és az ARTISJUS Zenei ügynökség együttműködésével mutatjuk be Mártéllyal is foglalkoztak Porsódon ne vagy levegőt Harmadikszorra rendezték meg az Országos Környezettudományi Diákköri Konferenciát, Miskolc és Gödöllő után ezúttal a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán — mint már hírt adtunk róla. Nemcsak harmadszori, de egyszer s mind háromnapos is volt e hétvégi rendezvény, melynek megszervezési jogát nyilván nem véletlenül kapta meg a főiskola. Hisz, emlékszünk, innen indult ki, évekkel ezelőtt az azóta országos hírűvé vált Csemete-mozgalom, melynek tagsága jórészt az intézmény tanáraiból, diákjaiból tevődikki, arról nem is beszélve, hogy ősszel biológia—környezetvédelmi tanári szak is indul itt. Nyolc szekcióban, 110 pályamunkával indultak a hallgatók — tavalyelőtt, Gödöllőn, csak hatvanöttel. A főiskola diákjai hat pályamunkát nyújtottak be, ami szintén nem kicsiny szám, hisz például a nyíregyháziak egyetlen dolgozattal sem szerepeltek. Egyébiránt pedig elmondható, a pályázóknak csaknem fele pedagógusképző intézményekből indult, ami eddig korántsem volt jellemző — holott, a pedagógusok szerepe óriási a környezetvédelemre való nevelésben. Most pedig, tekintsünk bele néhány dolgozatba , milyen környezetvédelmi gondok foglalkoztatják a jövő szakembereit! Csak pár példa a megyéből: A talajba kerülő szerves anyagok nagy mértékben szennyezhetik a talajvizet — Ács Márta és Fórián László (állategészségügyi főiskola, Hódmezővásárhely) ebből kiindulva kutatta, hogyan hat a nagyüzemi állattartás a felszín alatti vizek minőségére. A mártélyi tájvédelmi körzet vízminőségi gondjai foglalkoztatták Borsos Józsefet, aki szintén ugyanezen intézmény hallgatója. Ritkaságszámba menő madarunk, a vízirigó, táplálék-összetételét vizsgálta Lengyel Zsolt, a Szűcsi-erdő puha testű állományát pedig Elek Zoltán — a rendezvénynek helyet adó Juhász Gyula Tanárképző Főiskola hallgatói mindketten. Fekete Klára (SZOTE) a növényvédő szerek mérgező hatásának kimutathatóságával foglalkozott. Polyákovics Zoltán (KAE Élelmiszeripari Főiskolai Kar) Szeged levegőjének portartalom-mennyiségét vizsgálta — dolgozatának Temesi Ferenc könyvére utaló címe: „Amit a műszerek beszélnek Porlódról” Az elhasznált szennyvizek által okozott környezetvédelmi gondokról, melyek megyénkben különösen súlyosak, Körösi Gábor beszélt, a tábori keretek közötti környezetvédelmi nevelésről pedig Túras Géza , mindketten JATE-hallgatók. És akkor, hol vannak még az ország más vidékeiről érkezett pályamunkák!... A további, több mint száz! Bízvást megállapítható: a tegnap lezárult, háromnapos országos diákköri előadás-sorozat nem véletlenül részrendezvénye az ENSZ által megszervezett Környezet és Fejlődés Rió’ 92 Világkonferenciának. F. CS. 3 Gyula — 29. évad Június 21-én ünnepélyes keretek között nyitják meg a Gyulai Várszínház évadát. A megnyitót követően Gulyás Dénes ária- és dalestjére kerül sor. Június 23-án, 24-én Erkel Bánk bán című operáját mutatják be Dehel Gábor (Kolozsvár) rendezésében. A Kolozsvári Magyar Opera és a Gyulai Várszínház közös produkciója. Július 2-án Páskándi Tornyot választok című történelmi drámájának lesz bemutatója. Rendező: Sík Ferenc. Július 10-én Kacsóh Pongrác: János vitéz-premier. Rendező: Gulyás Dénes. Július 17-én A Noszty-fiú esete Tóth Marival kerül színre Gáli László rendezésében. Augusztus 13-án Shakespeare: Macbeth című tragédiája Sík Ferenc rendezésében. Augusztus 22-én, 23-án a magyar líra fesztiválja. Válogatás a hazai és a határainkon túli magyar költészet legszebb alkotásaiból. Szegeden a gyermeknap nem egy, hanem három napig tartott, hiszen a szervezők összefogtak a Dunapack Kupa rendezőivel, s közösen a Maty-éri pályára invitálták a városlakókat, egy nagy tavaszi hétvégére. A sportrendezvények és a vursli mellett a Százszorszép Gyermekház igen színvonalas programot hozott össze, így gyermek és felnőtt egyaránt találhatott kedvére valót a kínálatból. A maroknyi százszorszépestül már megszokhattuk, hogy ötletből, lelkesedésből nincs náluk hiány, itt is ezerféle kuckó, sátor, szoba, próbahely várta a kíváncsiskodókat. Kosárfonók, bőrösök, szövők, gyékényesek, csipkeverők tanítgatták a gyerekeket mesterségük alapjaira, de volt gyöngyfűzés, agyagozás, festés, hajtogatás is, s az elkészült munkákból folyamatosan bővülő kiállítás nyílt az egyik sátc oldalában Újdonság volt a marcipánszobrászat, amelyből megnyílhatott volna a következő nagy kiállítás, ha a zsűrizés és az eredményhirdetés után el nem fogyott volna a művek többsége. Édességből nem volt hiány, hiszen a mintázás mellett megnyitotta kapuit először a világon a csoki tőzsde is. Itt 30 forintért bárki vásárolhatott magának egy maréknyi fabatkát, majd ezt értékpapírra váltva, már csak a bejelentésekre kellett figyelnie, mikor, melyik cukrászdának, fagyizónak, édességboltnak, játékkereskedésnek esik vagy nő az árfolyama, s ennek megfelelően adni-venni a részvényeket. Ha valaki ügyesen és időben talált rá a legjobbakra, a végén annyi fabatkát gyűjthetett magának, amivel a kapunál azt csokira váltva családja egész évi édességszükségletét megszerezhette. A sok nyalánkság ellensúlyozására a tőzsde kijárata melletti kis asztalikénál fogorvosok tanítgatták a kicsinyeket a helyes fogápolásra, néhány ajándék fogkefével és fogkrémmel elmélyítve barátságukat. Nagy sikerük volt a kommandósoknak, akik az Aerocaritas-szal karöltve szabadították ki a túszokat, fogták el a rablókat, mentettek fuldoklót a vízből. A központi nagyszínpadon egymást érték az énekesek, bábosok, színielőadások, bűvészek, az apróságok óriási örömére. S akit nem a produkció, hanem a fantasztikus történetek, jelenségek érdekeltek, betérhettek a Droid-sátorba, ahol ufókról, természetfölötti jelenségekről szóltak az előadások, viták, beszélgetések. Természetesen a sport sem maradt ki a napi ajánlatokból. A szomszédban lapátoló világsztárok mellett saját korosztályuk ügyeskedéseibe is gyönyörködhettek, vagy éppen derülhettek a jelenlévők. Hárman egy lovon, vagy a ki jut föl leghamarabb egy póniló hátára? mellett természetesen voltak ügyességet, merészséget próbára tevő játékok is. Velük az egyik legérdekesebb egy új, színes, kockás, négykézláb lépegetős mutatvány volt, hiszen jónéhányan ennek végére egészen összegubancolódva jutottak el. Jó néhány szülőnek a sárkányröptetés bizonyult túl bonyolult feladatnak, ők természetesen a gyermekeik által gyártott, igen színes és formás papírsárkányokkal állhattak rajthoz. Aki erre mégsem vállalkozott, beállhatott a nagy közös tornára vagy a lufiröptetők népes táborába. A háromnapos, színes, vidám kavalkád ugyan elég messze volt a várostól, mégis a rendszeres Volán - járatoknak köszönhetően, viszonylag könnyen megközelíthető volt, így nem csoda, hogy naponta több ezer gyermek fordult meg, s talált igazi jó mókára, szórakozásra a gyermekvárosban. P. E. Gyermekeknek volt a napja Csokibajszos tininindzsák Szegedről mindenki díjjal tért haza Tehetségek parádéja Szombaton rendezték meg a szegedi Ifjúsági Házban a gyermek és ifjúsági Ki mit tud megyei döntőjét. A maratoni rendezvénysorozat ezúttal „Én ezt tudom” címen „futott”. Egy évvel ezelőtt Korom István — a verseny egyik szellemi atyja — azokkal a kétkedő szavakkal zárta a szegedi döntőt, hogy vajon lesz-e, aki az Ifjúsági Ház lámpáit — hasonló céllal — ismét felgyújtja. A HEX Kulturális Szolgáltató Kft. Csongrád megyei Extra, Bánkútiné Nagy Ágnes és Márta Sándor személyében magára vállalta e nemes feladatot, s tavaly októberben újra meghirdették a vetélkedőt. Felhívásukra Szegedről közel ezer, s a megye területéről szintén kb. ezer gyerek jelentkezett. Karácsonytól kezdve, majd fél éven át folytak a selejtezők, elő- és középdöntők a megye különböző városaiban: Hódmezővásárhelyen, Makón, Szentesen és Szegeden. A rendezvénysorozat természetesen nem valósulhatott volna meg szponzorok és segítők nélkül. A Ki mit tud fővédnöke a Dél-magyarországi Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány volt, de jelentősen hozzájárult a Szegedért Alapítvány, a megyei, illetve városi önkormányzat kulturális bizottsága, valamint állami vállalatok és magánvállalkozások, társaságok, szervezetek és csoportok. A támogatók teljes névsorát lehetetlen felsorolni. A versenyzők 19 kategóriában indulhattak. A versmondástól, a tánc és zene különböző műfajain ^^^^bűvészkedési^r«is^ kívül színes, mozgalmas produkcióikat láthattak az érdeklődők. A zsűri az egyes kategóriák legjobb szakértőiből állt. Öröm volt találkozni ennyi tehetséges és sokoldalú fiatallal, ennyi áldozatkész felnőttel. Bebizonyosodott, hogy ilyen rendezvényekre ma is égető szükség van, s ha belegondolunk, hogy kis hazánknak e töredéknyi régiójában ennyi nagyszerű gyerek van, bizakodhatunk,hogy a felnövekvő generációk soksok értéket, a kibontakozás számtalan lehetőségét hordozzák magukban. A megyei döntőbe 50 produkció került, s lényegében mindenki helyezéssel, díjjal tért haza. Ezek után következzék a győztesek névsora, kategóriánként: Vers „kicsi” — Nagy László, Szeged; vers „nagy” — Uhrin Olga, Szeged; vers „középiskolás” — Szekfű Ildikó, Szeged; próza „kicsi” — Balázs Edina, Szentes; próza „nagy” — Nagy Ferenc Szeged; népdal — Zsurkán Zsanett, Szeged és Urbán Ilona, Makó; megosztott első díj; táncdal — Süki Gyöngyi, Szeged; diszkó „kicsi” — Szász Dóra és Máyer Ivett, Zsombó; diszkó „nagy” — Pesti Andrea, Zsombó, különdíj; társastánc — Csoszi csoport, Szeged; különdíj; dramatikus játék — Rókus II. 8/b, Szeged; szólóhangszer — Barnácz István, Szeged; kamarazene — ütőegyüttes, Szeged; néptánc — Molnár Szilvia, Tóth Gábor páros, Szeged; zákányszéki néptánccsoport. KOVÁCS HEDVIG e)) rr hétfő DÉLVILÁG