Reggeli Délvilág, 1995. szeptember (6. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-07 / 210. szám
8 20 éves a MOKK Már régen felismerték az orvosok vonzódását a művészetekhez. A gyógyítás ugyan nem művészet, de az orvosi személyiség vonzódása ezekhez a területekhez tény. Igen sokan csak élvezőként, de többen alkotóként is tevékenykednek ezen a területen. Először Franciaországban alakult meg az Orvosírók Szövetsége, ma már nemzetközi szervezete is van a mozgalomnak. “A vasfüggönyön” belül Lengyelország tette meg az első lépést ezen mozgalomért. Hazánkban 1966-ban volt Debrecenben egy Albert Schweitzer emlékülés, ahol a külföldi kollégák biztattak bennünket, hogy mi is hozzuk létre a magunk szervezetét. A MOKK születésnapja 1975. jan. 31. Buda, az Orvostörténeti Társaság székháza. A MOKK ennek a Társaságnak a IX. szakosztályaként működik. Mi abban különbözünk a külföldi szervezetektől, hogy nem csak az orvosírókat tömörítjük, lehetnek közöttünk gyógyszerészek, állatorvosok és “középkáderek” is, és még abban is, hogy nem csak írókat látunk szívesen, hanem bármilyen művészeti ág aktív művelőit is. Feltétel: az orvosi hivatás gyakorlása mellett valamilyen művészeti ágat alkotó módon kell művelni. A húsz év folyamán sok lekicsinylő kritikát is kaptunk, hogy dilettánsok, amatőrök vagyunk, miért nem maradunk a kaptafánál, inkább gyógyítanánk, stb. Érdekes, hogy más hobbik, melyeket az orvosok művelnek akkor, amikor éppen nem gyógyítanak, nem irritálják a lakosságot! Amikor egy orvos pl. fest, alkotást akar létrehozni, aktívan pihen? Nemes szabadidő eltöltés ez. Ez így előítélet. Az embert az eredménye után minősítsék. Mit hozott létre, egyedül ez lehet a mérce. Magam is egyik alapítója vagyok a MOKK-nak, és kezdettől fogva titkára. Most újraválasztottak bennünket öt évre. Nem tudok betelni a találkozásokkal, amelyeket évenként szoktunk megtartani. A professzortól az ápolónővérig micsoda széles skáláját láthatjuk az alkotóknak, és egyre többen már profi szinten csinálják ezt. Mennyi egészségügyi dolgozóban van alkotási vágy, és mennyi az eddig már létrehozott érték! A jubileumi 20. találkozónk Kaposvárott volt. Líra, próza, festmények, szobrok és egyéb képzőművészeti kiállítás szerepelt a találkozón, és kezdi jelentőségét elnyerni a zene is. Csongrád megyéből festményekkel szerepelt dr. Sonkodi István. Dr. Németh András: Ülés, vagy értekezlet (videofilm) műve igen nagy sikert aratott. Magam feladatát a szervezésben látom, több mint 20 írást írtam a MOKK-ért a különböző újságokban, és “humorkodni” szoktam, “Húsz éve már...” címmel most is. (Kritikusaim szerint, csak elemi iskolai fokon.) Végül egy “természeti jelről” kell beszámolnom. A sajtó írt róla, hogy Pécs és Kaposvár környékén földrengés volt aug. 25-én, pénteken, délelőtt. Magam is észleltem. Talán csak nem a MOKK 20. találkozója rengette meg a földet, vagy a MOKK tiszteletére rendezte meg így a Teremtő? Én mindkettőt elhiszem! DR. VERESS SÁNDOR MOKK titkár postabontás Itt járt egy multimilliomos • Nem véletlenül jött ide! Hallott róla, hogy él a Kárpát medencében egy nép, ahol két kézzel szórják ki a pénzt az ablakon, és ész nélkül pazarolnak! Hát iderohant, és azonnal meg is kötötte az üzletet! (Mármint neki üzlet, mert épp ettől lett milliárdos!) Bill Gates nagyon szép összeget fog keresni a magyar nép nyakába sózott számítógépeivel, amire ilyen gazdasági helyzetben nemhogy semmi szükség nincs, de egyenesen újabb tetemes kár éri az országot! Mert az ország jelenlegi helyzetében egyetlen információra van sürgősen szükség, hogyan lehetne az országot a gazdasági mélypontról kihúzni! Meg kell jegyeznem: így soha! Egyébként van olyan személy az országban, aki tudja ezt: Torgyán József. Először is az inflációt kellene drasztikus keménységgel leállítani, ami így soha nem fog menni, ha fölösleges számítógépekkel rohanjuk le az országot, hogy az anyagilag szépen álló “ál-elit” szórakozása meglegyen! Mit kell itt számítógéppel kiszámolni? Talán azt, hogy hány munkanélküli van az országban, és hány várható? Esetleg a legalsó rétegnek majd nem lesz pénze egy tányér levesre sem, mert be kell szereznünk - nyugati parancsszóra - a legújabb típusú számítógépeket? Azért jött ide az amerikai üzletember, hogy pénzt szivattyúzzon ki az országból! A pénzt pedig ismét a leszegényített magyar nép fogja finanszírozni. A számítógépek ára újabb forintleértékelés lesz, hogy kereskedni tudjunk a rajtunk jót röhögő nyugattal! SZÁSZ MIHÁLY Szeged Jó leszállást!A koalíciós kormánypártok vitatkozásaitól függetlenül augusztus 26-án, szombaton ünnepi rendezvénysorozatra került sor a szolnoki Repülőtiszti Főiskolán. A Magyar Veterán Repülők Egyesülete és a parancsnokság e napon tartotta a magyar katonai repülők V. Országos Találkozóját, melyre az ország területéről összesereglett régi bajtársak őszinte örömmel, szeretettel köszönthették egymást. S tisztelettel, kegyelettel emlékeztek meg az utóbbi évtizedekben is áldozatul esett bajtársakról. Fél tízkor ünnepélyes koszorúzáson vehettek részt a tisztikar, sorállomány, hallgatói gárda a több száz vendéggel együtt. A repülőmúzeumnál lévő Emlékhelyen a díszes kopjafa már nem áll egyedül, két kisebb kopjafára helyezték el a 243 nyilvántartott hős nevét feltüntető szöges bronzpajzsot abc-rendben. A középső - szárnyas - kopjafát régiónk művésze, Nagy István mártélyi fafaragó készítette, melyen a mester és a mindszenti delegáció - Török Loránd vezetésével - helyezte el virágkoszorúját. Mindketten egykori repülősök voltak, s a doni harcokban lezuhant - mindszenti születésű - Takács István barátra is emlékeztek. Nevét ma már alezredesi ranggal vésték be az utókor számára. Nevezett vitézzé avatásának tényét október végén ünnepük meg a szülővárosban. A szolidan szemerkélő eső nem zavarta az ünnepi hangulatot, a vezetők, a civilek, érdeklődők keresgették a hősök neveit a Szózat hangjai után. Megható volt látni a ma már ténylegesen fáradt, ősz hajú tiszteket, egykori legénységet, s a mai bátor ifjú utódokat, köztük lányokat is! Ezt követően a Főiskola életéről hangzott el tájékoztatás, melyet közel félórás videofilmmel egészített ki a parancsnok. Előadás hangzott el a szolnoki repülés 60 éves múltjáról és a repülőtér fennállásának 50. évfordulójáról. Ezt követően a II. világháborúban elesettekről, hősi halottakról és áldozatokról beszéltek. Mennyi harc és küzdelem, győzelem és tragédia napjairól, neveiről szólt a megemlékezés! S közben annak öröme, hogy e napon három generáció is találkozhatott. A repülés mindenkor a bátrak sportja volt, vezessenek azok harci lökésöket, helikoptereket vagy permetező mezőgazdasági gépeket. Testben-lélekben egész, igaz embereket kívánt, várt és vár ez a hivatás harcban-békében egyaránt. Elismerés a légtér szántóvetőinek, suhanó hajózóinak! Szerencsés utat, jó leszállást mindenkinek! A közös ebéd után 15 órától sor került a tervezett bemutatások egy részére. A vendégek megtekinthették a korszerű gépeket, eszközöket, de az alacsonyan szálló felhőzet miatt az ejtőernyősök bemutatkozása elmaradt. Sajnáljuk! Elhangzott: a VI. Országos Találkozóra Székesfehérváron kerül sor 1996- ban, ahol Kecskeméttől Tapolcáig, Debrecentől Szombathelyig ismét találkozhatnak a még élő bajtársak, a bátor sasmadarak. Még hosszú éveket, baráti összejöveteleket, s mindenkor jó leszállást, hazatalánst övéikhez, szeretteikhez. SZÁRAZ NAGY GYÖRGY Mindszent Tisztelt Főszerkesztő Úr, az augusztus 26-án a Reggeli Délvilágban megjelent cikkhez szeretnék néhány megjegyzést fűzni. A cikk a “Nagymágocsi demokrácia” címet viseli. Nem akarom részletesen leírni a véleményemet, mind Pontosabban össze annyit, hogy a cikkben szereplő Szegedi Péterné nem igazgatta évtizedekig az iskolát. Ez összesen öt évig tartott. A fenti cikk tévedése azért zavar, mert a pontosság hiánya alkalmas arra, hogy megtévesztő hangulatot keltsen. Az időpontot azért tudom jól, mert 1954. július 1-től 1991. január 31-ig megszakítás nélkül tanítottam Nagymágocson. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a felsorolt rendezvényeken, versenyeken az előző igazgatók vezetése alatt is jó eredményeket értek el a tanulók. MAGONY GYÖRGYNÉ Nagymágocs Miután az MSZP megnyerte a választást - tanulva az MDF média-kudarcából olyan koalíciós partnert keresett (már aki hajlandó volt vele összeállni), aki garantálja számára a médiák lojalitását és a kormányzási felelősség megosztását. Az idő azt bizonyította, hogy a médiáknak teljesen mindegy, ki van hatalmon - az SZDSZ kivételével -, mindenkit ostoroz. Tehát az MSZP számítása nem jött be, az SZDSZ csak a saját maga számára biztosítja a lojális médiát. Kapott viszont egy olyan erőszakos feleséget, aki a maga fején kívánja hordani a kalapot. Meghatározza, hogy ki számára a megfelelő pénzügyminiszter, s milyen gazdasági programot hajlandó támogatni. De mindezt úgy teszi, hogy a népszerűtlenséget az MSZP vigye el. Mert ha nem, még esetenként meg is bírálja, elhatárolja magát, hogy nem az ő elképzelései alapján hajtja végre az önkormányzatok, az egészségügy, vagy a felsőoktatás fojtogatását, az általa kikényszerített sokkterápiát. Úgy vitte bele az SZDSZ az MSZP-t a liberális sokkterápia ingoványába, hogy legfőbb gondja az volt: Ő mindvégig a szárazon maradjon. Tűrte Gyula mindezt, ameddig tűrhette, de mára úgy tűnik, tele lett a hócipője az SZDSZ-szel. Legfőbb gondja az lett, hogy hogyan szabaduljon meg a mindenben kötekedő némbertől a legkisebb veszteséggel. A mellény - a számtalan lakossági tiltakozás hatására - az SZDSZ által támogatott Bokros Lajoson egyre jobban összemegy. A márciusi program már szinte biztos, hogy nem hajtható végre, nem is beszélve a privatizációs bevételek elmaradásáról. Nem irigylem Horn Gyulát, nincs miért. Pedig a korrupció felszámolását ígérte. Nem Csépi Lajosnál kellett volna kezdeményeznie. Úgy tűnik - Giczi György nyilatkozata és Hornnak az ellenzéki pártokkal folytatott tárgyalások utáni ellenzéki pártokat megítélő késői ébredése azt sugallja -, hogy az ellenzéki pártok, ha elveik, programjaik nem sínylik meg, kívülről csendestársként tudnák támogatni az elhagyott, 54%-ra fogyatkozó kormányzó pártot a kétharmados törvények elfogadásában. Ez mindenképpen az ország érdekében vállalt kényszerű ellenzéki magatartás. Egyet azonban le kell szögezni. Ha az SZDSZ 1994 tavaszán nem lép koalícióba az MSZP-vel, az fél év alatt megbukott volna. Ma már mindannyiunknak az az érdeke, hogy az MSZP változtasson az eddigi gazdaságpolitikáján - folytassa ott, ahol az MDF abbahagyta -, és húzza ki a következő választásokig. Mert önkéntes lemondására úgysincs semmi esély. Ehhez az új gazdaságpolitikához az ellenzéki pártok adják meg a szükséges támogatást. Az SZDSZ meg szublimáljon, hogy örökre elfelejtsük azt is, hogy léteztek. DR. MIHÁLY ZOLTÁN MDF Késői ébredés Egyre-másra hallani a panaszt Makón: a középkorosztály bizony meglehetősen kevés szórakozóhelyre mehet el, ahol ízlésének megfelelő kiszolgálás és muzsika fogadja. A helyzeten többen is igyekeztek változtatni, sikeresen a Tóth Söröző tulajdonosa, Tóth Sándor is próbálkozik. Először tavaly rendezte meg a Garden Party című rendezvénysorozatot, mely immár hagyománnyá vált, hiszen szeptember első hétvégéjén következett a második hasonló buli. A pénteki nap végét ugyan elmosta az első, ám annál sikeresebb volt a szombat, amikor is a söröző kerthelyiségében dixitalálkozóra került sor. A közönséget három csapat szórakoztatta: a Blaskó-dixieland, a szegedi Molnár-dixieland és az ugyancsak szegedi MOM Trió. A hangulatot egyebek közt tombolasorsolás is fokozta, melynek fődíja egy aranymedál volt. A közönség persze ezután sem ment haza, a legkitartóbbak hajnalig táncoltak, mulattak. A sikeres rendezvény után Tóth úrtól azt tudakoltuk, tervezi-e a folytatást? - Természetesen. Amióta megnyitottuk a sörözőt, azóta szándékunk, hogy helyet adjunk annak a közönségrétegnek, amelyik egy kicsit mellőzve érezhette magát eddig a Maros-parti városban. Már a sörözőt is úgy képzeltük el, hogy egy kicsit más legyen, mint a többi: családiasabb, otthonosabb. Itt a törzsvendégeknek névre szóló poharuk van! Most az az elképzelésünk, hogy a könnyebb szórakozást kínáló élőzene mellé, mely minden pénteken hallható nálunk, havonta egyszer, a harmadik pénteken, közéleti kávéházat rendezünk. - Ez mit takar pontosan? - Ilyenkor vendégül látunk egyegy érdekes makói embert, aki remélhetőleg izgalmas beszélgetést folytat körülbelül egy órán keresztül egy másik, hozzá hasonló kvalitású és érdeklődő vendégünkkel. A meghívottak között a közélet olyan figurái szerepelnek majd, akik különleges történetek, események szemtanúi voltak, és ezekről színesen tudnak beszélni. A beszélgetés után természetesen a már megszokott élőzenét élvezheti a közönség. - Lesz-e folytatása a dixie-találkozónak? - Reményeink szerint igen, hiszen mindhárom zenekar vezetője ígéretet tett arra, hogy jövőre is elhozza csapatát. Azt is megígérték, hogy igyekeznek új együtteseket felkutatni, felléptetni nálunk. Terveink szerint jövőre egy nagyobb, négy-öt eseményből álló nyári program egyik része lesz a találkozó. Ezzel nem konkurenciát akarunk teremteni a hasonló profilú helyeknek, például az Árkádia parkszínpadnak, inkább kiegészíteni szeretnénk a kínálatot. Abban is bízunk, hogy előbb-utóbb a fiatalok is megkedvelik ezt a fajta szórakozást, hiszen tudom, a heavy metal dübörgése és a diszkómuzsika nem tetszik mindenkinek. Akik mást szeretnének, azok viszont többnyire azt sem tudják, hogy van más is - így inkább otthon maradnak, azaz maradtak egészen mostanáig. Mert mi szeretettel várjuk őket! S örözőben dixieland SZABÓ IMRE Makó Rovatszerkesztő: Réz Mária 1995. szeptember 7., csütörtök