Reggeli Magyarország, 1942. február (49. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-01 / 26. szám

2 R­M 1942 február 1 vasárnap Tíz angolok már csak Szingapúr szigetét 71 szigeterődöt állandóan bombázza a japán légit tetta Sorozatos légicsaták, újabb sikeres japán partraszállások a szigetvilágban Beszámoló Rommel bevonulásáról Bengáziba Kurszktól északkeletre a németek visszaverték az állásaikba betört szovjet hadosztályokat A német nemzetiszocialista hagyo­mányokhoz tartozik, hogy minden év­ben január 3-­ án, a »Machtergreifung«, az uralomrajutás napján Hitler vezér és kancellár beszédet mondjon. Ezeknek a hagyományos szónoklatoknak a je­lentősége elsősorban a körülményektől függ, amelyek közt elhangzanak 1942. január 30-a már e körülmények folytán a fokozta a legújabb Hitler-beszéd je­lentőségét. A harmadik háborús évben, a harmadik háborús tél derekán lehet-e nagyobb eseménye Európának, mint Hitler beszédei Sokan külpolitikai be­szédet vártak Hitlertől, a német vezér azonban alig érintette az aktuális kül­politika kérdéseit, annál többet foglal­kozott a mai nemzetközi helyzet törté­nelmi kialakulásával, beszéde legna­­gyob része pedig közvetlenül a német népnek szólt. Hitler fejtegetései első­sorban azt a szoros kapcsolatot, érintet­ték, amely közte és a német nép, a nem­­zetiszocialista mozgalom és a német nee­zet között fennáll. Hitler mint a nép fia beszélt népéhez, meg­szokott népszerű modorában és szó­noki rátermettséggel vázolta azt az utat, amelyet az első világháború is­­men­tsen közkatonája a második vi­lágháború vezéri méltóságáig meg­tett. A nemzeti szocialista forradalom Isia Hitler műve volt, de a mozgalom meg­­,­.indítása nem ötletszerűen történt, ha­nem a német nemzetre ránehezedő óriási megpróbáltatások súlya alatt. Hitler történelmi hivatása volt, hogy a világháború után igazságtalanul, méltatlanul és érdemtelenül megalá­zott, kifosztott és eltiport német nem­zet számára megvalósítsa az új virág­zás fénykorát. A nemzeti szocialista mozgalom a német nemzet európai hivatásának eszményeit valósította meg, az európai vezető szerep kivívá­sát tűzte ki céljául már akkor, ami­kor Németország még a versaillesi szerződés következményeit szenvedte. Hitler útja nem volt könnyű, pén­­teki beszédében újra vallomást tett azokról a nehézségekről, amelyeket le kellett küzdenie neki és hű munkatár­sainak a nagy célok és ideálok érde­kében. A német vezér és kancellár be­szédében erősen kidomborította, hogy mozgalma a népre volt felépítve és a nép megnyerése biztosította számára a győzelmet. A német nép erejére, hű­ségére, kitartására és tehetségére ap­­pellált most is, hogy a német hadse­reg, vállvetve szövetségeseivel, győ­zelmesen végigharcolhassa Európa ellenségei ellen ezt a háborút. A kö­zös ellenség elsősorban a bolsevizmus, amely elpusztítással fenyegette az egész európai civilizációt. De nem ki­sebb ellenségként szerepelt Hitler be­­szédében Anglia és az Egyesült Álla­mok. A két angolszász nagyhatalom imperialista politikája már az első világháborúban fegyveres konflik­tusba keveredett Németországgal s ugyanazok az érdekellentétek, ame­lyek az első világháborút kirobban­tották, vezettek végeredményben a második világháborúhoz is, a két há­ború ugyanazoknak az ellenfeleknek a küzdelme, ugyanazon okok miatt. Hitler keveset foglalkozott a harc­téri eseményekkel, beszédének nem az volt a célja, hogy ismertesse a hadi­­helyzetet, inkább az új harcok előtt a nép és vezére közti kapcsolatot óhaj­totta kihangsúlyozni, hitet téve amel­lett a felbonthatatlan közösség mel­lett, amely őt a német néppel össze­forrasztja. 71 berlini nagy beszéd a fél világ rádiója közvetítette. Még a japán rádió is átvette Hitler beszé­dének közvetítését. Az európai sajtó természetesen teljesen a nagy beszéd hatása alatt áll és különösen a német és olasz lapok fűznek be kommentárt Hitler kijelentéseihez. A Völkischer Beobachter ezt a cí­met adja a sportpalotai nagygyűlés­ről szóló beszámolójának: »Kemény elszántsággal és a győzelem bizonyos­ságával«. A Börsenzeitung vezércíme: »A Vezér megragadó herei felhívása. Kemény áldozatok után bizonyos a győzelem«. Több lap »a birodalom első muskétásának” nevezi Hitlert. A Völ­kischer Beobachter többek közt ezt a kommentárt fűzi a beszédhez: »Ke­mény elszántsággal és a győzelem bi­zonyosságával halad a Vezér a maga útján, Németország útján. Tudja, hogy népe minden akadályon át, minden hullámhegyen és még inkább minden hullámvölgyön keresztül követi őt. Tudja, hogy ez a nép az edzett népek­hez tartozik, a felemelkedő népekhez, amelyek jövője biztos­. A Stefani-iroda öt pontban foglalja össze Hitler beszédének azt a részét, amelyet az olasz közönség különleges figyelemmel hallgatott. Ez az öt pont a következő: 1. A Führer történelmi párhuzamot vont Olaszország és Né­metország között; 2. a két forradalom mély népi szellemére tett utalás; 3. a két hadsereg, haditengerészet, légierő bajtársiasságának megemlítése; 4. a csodálat, amelyet Hitler a német had­sereg iránt kifejezett, teljes mértékben áthatja az olasz népet is, amely nagyra értékeli a német birodalom fegyveres erőit, egész félelmetes hatalmukban; 5. a Führernek a hármas egyezménybe ve­tett feltétlen hite. Igen érdekes megjegyzést fűztek Hitler beszédéhez — az NST jelentése szerint — a spanyol főváros politikai köreiben. A beszédet Madridban úgy értelmezik, mint »az európai belső arcvonal megteremtésére hívó szóza­tot«. Ahogy Hitlernek meg kellett tennie belpolitikai harcának sors­szerű útját, ugyanúgy kell ma Euró­pának végighaladnia a világbolseviz­­mus elleni küzdelem útján — írják a spanyol lapok. Churchill a hadihelyzetről tartott alsóházi vita után, úgy látszik, mégis, rászánja ma­gát kormánya átalakítására. A há­romnapos alsóházi vita, azt mondják, igen mély benyomást gyakorolt Chur­­chillre, a bizalom, amelyet a képvise­lők vele szemben tanúsítottak, a má­sik oldalon pedig kormányának éles bírálata, szinte erkölcsileg kötelezik az angol miniszterelnököt arra, hogy eleget tegyen bírálói kívánságainak és végrehajtsa a szükséges kormány­­átalakítást. A távirati ügynökségek egybehang­zó jelentése szerint csaknem bizo­nyosra vehető Sir Stafford Cripps volt moszkvai nagykövet belépése a kormányba, s ugyancsak biztosnak látszik Beaverbrook lord új megbíza­tása. Beaverbrook számára egészen új minisztériumot szerveznek, amelynek feladata a termelés irányítása, vala­mint a brit és amerikai termelés kö­zös nevezőre hozása lesz. A hadianyag­­beszerzési minisztérium élére kerülne — Beaverbrook utódjaként — Sir Staf­ford Cripps. Másrészről viszont azt állítják, hogy Cripps Greenwood utód­ja lesz a »háború utáni újjáépítés mi­nisztériumának« élén. Churchill állító­lag nagyon elégedetlen Greenwood tel­jesítményeivel. Szó van még Morges­­son hadügyminiszter, Moore­ Brada­­son repülőgépgyártási miniszter és Sir Kingsley Wood pénzügyminiszter távozásáról. Végül számolni kell az utolsó »müncheni emberek« meneszté­sével is. Ezek közé számítják Halifax lord, washingtoni követet, aki hír sze­rint már felmentését kérte, továbbá Sir John Simon lordkancellár. A hadihelyzet nyomasztó hatása alatt tett reformintézkedések közé tartozik, hogy a brit hadikabinetben helyet adnak a domíniumoknak és megalakítják a csendesóceáni hadi­tanácsot. Menzies, volt ausztráliai mi­niszterelnök rádióbeszédet mondott és követelte, hogy alakítsanak London székhellyel birodalmi háborús kor­mányt s ebben biztosítsanak egy-egy helyet Ausztráliának és Újzélandnak. A japán invázió veszedelmét átérző Ausztrália így akar véget vetni annak a tarthatatlan helyzetnek, hogy Lon­donban az érdekeltek megkérdezése nélkül döntsenek akkor, amikor már szinte a lét és nemlét kérdéseiről van szó. A japán fenyegetés előrehaladott­ságát tekintve, ez az ausztráliai erély kicsit későn jelentkezik. Tikár milyen mozgalmasak a harcterek, a megtörtént eseményeknél mindig job­ban érdeklik a világot a készülő ese­mények. Még most is, amikor Kelet- Ázsiában olyan döntő fordulatokhoz érkezik a háború, hogy az angolok visszavonulnak Szingapúr szigetére és berendezkednek a közeljövőben várható japán támadásra, amikor Észak-Afriká­­ban Kömmel csodával határos módon, veri vissza az angol offenzívát, amikor a keleti fronton a téli háború dühöng és az Egyesült Államok partjai előtt német tengeralattjárók sorra süllyesz­tik el az amerikai hajókat, még most is az a legérdekfeszítőbb kérdés, hol készül valami új akció, mi lesz azok­kal a problémákkal, amelyek megol­datlanul várják az alkalmas pillanatot, hogy újabb eseményekkel bővítsék a nagy eseményekben már amúgy is rendkívül gazdag második világháború történetét. Híreink arra vallanak, hogy legkö­zelebb Írországnak kell a háborús színpadra lépnie. Az amerikai csapa­tok északírországi partraszállása óta egyre fokozódik az angol és amerikai nyomás a dublini kormányra. Az in­vázió veszedelmét a dublini kormány egyik képviselőjének nyilatkozata fedte fel teljes egészében. Mint az NST jelenti, a nyilatkozat egyebek közt így szól: »Minden támadás ellen védekezni fogunk, tekintet nélkül arra, hogy a támadás melyik oldalról jönne. Ha az Észak-Írországban part­­raszállt amerikai csapatok tennének kísérletet arra, hogy megszállják egész Írországot, utolsó emberig har­colni fogunk, még akkor is, ha a meg­szállást azzal próbálnák magyarázni, hogy Írországot meg kell védeni egy ellenséges támadással szemben­. A Wilhelmstrassen is foglalkoztak az Írországot fenyegető támadás kér­désével. Az ír kormány tagjainak nyilatkozataiból nyilvánvaló — mond­ták a Wilhelmstrassén, — hogy Ír­ország minden támadással szemben megvédi semlegességét. A Wilhelm­­strasse nyilatkozatából a továbbiak során kitűnik, hogy Berlin szerint nmcsak Roosevelt és Churchill tá­madó szándéka keverhetné konflik­tusba Írországot, hanem a szélsőséges ir­racionalisták akciója is, mert az úgynevezett republikánus hadsereg angolellenes beállítottsága folytán nem ért egyet a dublini kormány sem­leges­ségi politikájával. BORSODY ISTVÁN Az angolok visszavonul­tak Szingapúr szigetér­e Amszterdam, január 31. (Német Táv­irati Iroda) Mint a Reuter Iroda hi­vatalosan közli, a brit csapatokat Dél-Johoréból visszavonták Szingapúr szigetére. (MTI) Háromfelől indul meg a támadás Szingapúr ellen Amerikából érkező beszámolók rövi­desen várják a Szingapúr elleni köz­vetlen támadás megindítását. A japán csapatok a Maláj félszigeten pénteken már csak tizenöt kilométernyire vol­tak a tengerszorostól s a mindenütt visszavonuló brit egységek üldözése közben szombaton reggelre az egész vonalon elérték,­ a tengert. Német for­rásból származó maláji jelentések ar­ról számolnak be, hogy a tengerpart előtt, Endaunál, ahol az elmúlt héten a japánok tengeri ütközetben erősza­kolták ki a partraszállást, most jelen­tékeny japán tengeri haderő gyüleke­zik, amiből arra következtetnek, hogy Szingapúr szigeterődje ellen nem csu­pán szárazföldön és levegőben, de ten­geren is teljes erővel fog megindulni a támadás. A japán szárazföldi csapatokat újabb partraszállásokkal megerősítették és Lisszabonon át érkezett amerikai rádiójelentés százezer emberre­ be­veü­l.

Next