Reggeli Magyarország, 1942. november (49. évfolyam, 248-271. szám)

1942-11-19 / 262. szám

1942 november 19 csütörtök ■ — A pécsi egyetem ünnepi közgyűlése. Az Erzsébet-tudományegyetem november 19 -a ünnepi közgyűlést tart. Schaurek Ráfael rector magnificus mond megnyitó és megemlékező beszédet. Vasváry Ferenc egyetemi ny. r. tanár pedig »A pécsi egye­­temi szociális tanfolyam múltja és jelene« címmel tart előadást . Betörtek Temesváry Imre kasté­lyába. Hódmezővásárhelyről jelentik: Temesvári­ Imre országgyűlési képvi­selő tanyai kastélyában az elsötétítés idején betörők jártak. Ékszereket és ruhaneműeket vittek el 10.000 pengő értékben. A tetteseket statáriális bíró­ság elé állítják. — letartóztatott zugnagykereskedő. A Szabadka melletti naffényi csendőrség le­­tartóztatta Kiss Ferenc vendéglőst, mert tárolt árucikkeket hozott forgalomba a megengedettnél jóval magasabb áron. A b­érut éjnek idején teherautón szállíttatta el. Legutóbb 40 kilogramm szappant és 10 kilogramm zsírt adott el- Kiss ellen már régebben eljárás indult orgazdaság és árdrágítás miatt. Honvédeink nem fáznak, ha leventéinknek rongyot adsz! — Országos jegyzőgy­ülések. A köz­ségi jegyzők egyesülete és árvaháza november 19., 20. és 21-én tartják évi gyűlésiket a jegyzők házában (üllői ú­t 31.), ez országos jegyzőgyűlést pe­dig a MOVE Podmaniczky utcai szék­házában. — Kinevezések az OTI-nál. A belügymi­niszter az OTI-nál dr. Halász Jánost or­vos-titkárrá, dr. Belus Mihályné szül. dr. Németh Gizellát és dr. Höher Gyulát or­vos-gyakornokká kinevezte. — Ajánlják Palugyal szikcsét, Váci u. 15. — Részegségében csalt. Szolnokról jelentik: Mészáros Sándor miskolci munkakereskedő, aki már tizenhárom­szor volt büntetve, jegycsalással vá­­doltan állott a szolnoki törvényszék előtt. Töb­zben utazott a MÁV, vona­lain jegy nélkül Azzal védekezett, hogy sok csapás érte, állandóan ivott és részegségében követte el a vissza­éléseket. Jogerősen másfélévi börtönre ítéltek. — Megette a kenyérjegyet a tehén. Oslo­­ból jelentik: Egy jevnakori norvég r­a­raszt tehenének kedvenc csemegéje a pa­piros. Miután istállója papirosból készült elsötétítő függönyeit jó étvággyal elo­­gyasztotta, megette az istálló ajtajára ki­függesztett hatósági rendeletet is. Legutóbb azonban már komoly kellemetlenséget oko­­zott gazdájának, megevett egy borítékot is, amelyet az istállóban felejtettek és amelyben hét kenyér jegy volt. — Elítélt fajgyalázó Szolnokról jelen­­t k: Berliner Péter kunhegyesi cukros f­ilgyelázás bűntettéért jogerősen egyévi börtönre ítélték. — Meghalt a Schneider-Creusot mű­vek tulajdonosa. Lecrensoli hír szerint Eugene Schneider, a Schneider-Creu­­sot művek tulajdonosa kedden reggel párizsi lakásán hirtelen elhúnyt. — Zongora beépített hárfával. Prágából jelentik: A turnaui zongoragyárban új rendszerű zongorát találtak fel, amel­y tu­lajdonképpen hárfával kombinált­­zongora. A hárfa bele van építve a zongorába és külön pedállal használható. Művészeti kö­rökben az új hangszer nagy érdeklődést keltett . Miképpen készült Rózsa-Gerő szü­letési kivonatának fotókópiája? Rózsa- Gerő László érettségizett nagytétényi gazdász ellen közokirati hamisítás bün­tette miatt eljárás indult, mert ez egyik hatóság előtt olyan fotókópiát mutatott be, amely a nevére kiállított eredeti születési anyakönyvi kivonat­tól eltérő adatokat tartalmazott. Az a gyanú merült fel, hogy az anyakönyvi kivonat fényképezése előtt egyes rova­okat papírlappal eltakartak és így állították elő azt a bizonyítvány-foto­­kópiát, amely Rózsa­ Gerőt keresztény­nek tüntette fel. A pestvidéki törvény­széken Márkutz­­ Miklós vizsgálóbíró hallgatta ki Rózsa­ Gerőt. A gazdász azzal védekezett, hogy a fényképmáso­­latot az anyósa készíttette, ő nem tudott arról, hogy valami hamisítás történt volna. A vizsgálóbíró az ügyben to­vábbi nyomozást rendelt el.­­ Mellbelőtte vadházastársát. Bodonyi István kispesti altiszt ittas állapotban rövid szóváltás után szolgálati revolvert­vel mellbelőtte vadházastársát, Pordány Imréné newyorki születésű 35 éves asz­­szonyt. Az asszonyt életveszélyes állapot­ban vitték a Rókus-kórházba. Villamos Írta: Egly-Walleshausen Éva Kis öreg ember billeg fel a villa­mosra, a hosszú padra toltyan, egy elegáns dáma mellé. Különös emberke, mindenki rápillant, csodálkozva. Künn esik az eső, a kicsi ember is csatakos, sáros, a fején óriási keménykalap új­ságpapírral kitömve, de még így is csak a két füle akasztja meg, hogy a nyakába ne essen. Ez a keménykalap hátul, mint valami hűséges csatorna, csorgatja karimájáról a vizet. Gazdája nem törődik vele, egykedvűen­ jegyet vált s vízszínű szemével kibámul az ablakon. Hosszú-hosszú orra van, felsőajka szinte semmi, álla­t­tréfásan előreugrik. Mulatságos kis figura. Idegeskedve szorong mellette az ele­gáns hölgy, centiméternyire ragasz­tott szertipillái szaporán vernek. — Az Istenért, üljön arrébb, kérem, annyi hely van még a padon, mért kell éppen engem összelucakolnia? A kis öreg­ember ránéz az úridá­­mnra, nagyot szippant a levegőből, hosszú orrát elfintorítja: — Én is éppen erre gondoltam, nagy­sága kérem! És befogja az orrát, úgy csúszik ar­rébb, egészen az ajtósarokba. A parfümös hölgy reszkető dühével, a közönéig felmocajló nevetésével nem törődik többet. Békésen bámul ki a nyitott ajtón a vizes uccákra. A b­c­kos járdákon galambok tükörképei röpködnek s az emberek felhúzott gal­lérral tolonganak a megállóknál. Női kalauz serénykedik, fel-fel csattan a Vu-'——P'ital, nyak­áhaballó hn''t háló fogja össze, a lábán félcipő, erős harisnya, két gyűrű az ujján, egy tür­kizköves kicsi ezüst, meg egy jegy­gyűrűféle sím­a karika. Ideges, nyers egy kicsit, mintha az órákat szeretné előretolni vasárnapig, amikor lebon­tott hajjal, otthoni ruhájában moziba mehet és valaki az erős, meleg marká­ban szorongatja türkizgyűrűs kezét. Most szinte haragszik az utasokra, az időre, a kényelmetlen félcipőben néha sziszegve féllábra áll, mint a gólya, mikor pihen. Az Eskü téren kisfiú kapaszkodik fel a villamosra. Első vagy második gimnazista, szőke és kékszemű. Tás­kát, rajztömböt és sárga tornazacskót cipel. A zacskón piros betűk: B. L. Biztosan Lacinak hívják. Lacikának. — Miért nem várja meg, míg le­­szállnak az utasok? — förmed rá a kalauznő, — szép dolog a tolakodás, mondhatom! Ha otthon volna, most a saját kis­fiára, vagy öccsére ripakodna rá. A gyerek megszeppen, leejti a rajz­tömböt, a fejesvonalza zörögve eset­­lenked­ik ki belőle. Ügyetlenül kapkod utána. Közben elindul a villamos, ide­­oda dobálja, alig bír a petronajtóban megf­ogódzkod­n­i. A türkizgyűrűs kalauz megáll előtte és a jegylyukasztót vészesen csattog­tatja. — Igen. — dadogja a kicsi és a zse­bébe nyúl. Aztán a blúzában keresi. Belenéz a rajztömbbe és a tornazacs­kóba is. Nem mer felnézni, ijedtre pi­rosodik az arca. — Gyorsan, gyorsan. Nem érzik rá. _— A táskában. Ott lesz. Mingjárt, biztosan belecsúszott egy könyvbe. — Rémült kézzel keresi a diákbérletet, ki­szedi a földrajzkönyvét, a németet, a latint, aztán a füzeteket veszti sorra, nagyokat nyel kétségbeesésében. A jegy nincs sehol. , — Ügy. — Mondja a szoknyás kalauz és hosszan elnyújtja az ú­t. — Csalni akar. Hát ezt megmondom az igazgató úrnak meg az összes tanítóbácsiknak. — Tanár urak — javítja ki nedve­­sedő szemmel a gyerek. Ni, hogy leckézteti a taknyos! — Jegy nélkül pedig nem utazunk. Egy-kettő, leszállni! Megfogja a karját, kezdi lefelé tusz­kolni. Nem gorombán, csak a felnőtt szigorú fölényével. Ekkor azonban a nagykalapos, fur­csa öregember rángatni kezdi a zubbo­nyát. Liláspiros az arca, mint a ful­doklón­ak, deres kék szeme fényes s most ijesztő, a kalapjából újságpapír­­töltelék rázódik ki. — Ne merje bántani azt a gyereket! Hogy mer hozzányúlni! Persze, a ki­csit azt lehet szidni, akár meg is ütni! Azt lehet! Elfúl a hangja a rekedt izgalomtól, zihál, hadonászik. — Nanana! _— Engem nem tör félre! — hörög a kis­ öreg. — Azért, mert kicsi vagyok, éntőlem jó lesz félni, tudja? — Vár egy kicsit, felemeli az ujját és oda­­tolja a kalauznő orra elé, akinek a szemében asszonyi riadalom verdes. — — Én hat évig voltam Angyalföldön. Én bolond voltam, le is kötöztek en­­gem. Bizony. A másik hátra­ egy lépést, a villa­­mosközönség szemét aggyé merevíti a figyelem, a szőke kisfiú értetlenül pislog s reménytelenül továbbkeresi a bérletét. A kis emberke kalapjából hull-hull az újságpapír. — Hogy lehet egy gyereket bántani! Egy gyereket, egy gyereket! Valaki óvatosan visszanyomja őt a helyére. — Egy gyreket. „ — nyög egyre és kínlódva ingatja a fejét. — Nekem volt egy kisfiam, tudja! — fölnéz eltorzult arccal — már régen. És megütöttem egyszer. Csak úgy: megütöttem, mert megnyírta az ab­roszt, olyan rojtos abrosz­zal és olló­val körü­lnyírta, egészen körül. Hát el­vertem. Nem is nagyon, csak épp hogy sírni kezdett, úgy­e könnyen sírnak a gyerekek?­ Körülötte némán bólogatnak, hogy persze. — Na. De ő meg is halt. Sírt, na­gyon furcsán sírt, aztán este láza lett, aztán járványkórházba vitték és egy­szer csak meghalt. Én tudom, azért halt meg, mert megütöttem. Felemelt ujjal, rekedten magyaráz. — Aki bántja a gyereket, attól el­veszi az Isten. Elveszi. Él. Arcán szapora könnyen kergetik egymást, bólogat, s az utasok dermed­­ten nézik. Az ajtón, valakinek a karja alatt bebújik a szőke kisfiú. . ..Itt a jegy, megtaláltam. — mond­ja félénken — a magyar füzetben volt. Furcsák ezek a felnőttek. A szoknyás kalauz úgy veszi el tőle a jegyet­ té­­tova mozdulattal, mintha rögtön meg akarná simogatni. Valaki helyet szól­ neki az ülésen s azt mondja: kisfiam. Leül, egyenes derékkal, félszegen, ölében a rajztábla, táska és a torna­zacskó, a piros betűkkel. B. L. Biztosan Lacinak hívják, Lacikának. R ff■ 7 SZINHU-KilM — A havat el kell takarítani a gyalog­járóról. A hideg idő közeledésével a fő­város polgármestere hirdetményben jelölte ki azokat a helyeket, ahová nagyobb ha­vazások esetén a hófuvarokat le lehet rakni. Télen a havat nyomban el kell ta­­karíttatni a gyalogjáróról Ha pedig ól­mos eső, hó, vagy jég azt síkossá tette, megfelelő felszóró anyaggal — ha szük­séges napjában többször is — kellőképpen fel kell szóralni. A háztetőről általában csak reggel 7 óra előtt szabad a havat le­­tisztíttatni. Az ingatlanról összesepert, vagy a háztetőről lesepert havat, jeget az ingatlantulajdonos saját költségén köteles elfuvaroztatni. A magánterületen össze­gyűjtött havat, jeget az uccuit összegyűj­tött hó közé keverni nem szabad. — A debreceni diákok ingyen szánt­ják fel a hadbavonultak, hadiözvegyek és árvák földjeit. A debreceni diákok diákkaptármozgalma új vállalkozásba kezdett. Bérszántószövetkezetet alapí­tanak. A traktort már megvásárolták. A­ hadbavonultak, hadiözvegyek és ár­vák földjét díjtalanul szántják fel.­­ A Szepesi Szövetség a Podolini pia­rista kollégium 300 éves fennállása alkal­mából november 23-én Budapesten a Ba­ross Szövetség dísztermében (Vill., Mú­­zeum körút 17.) a Vöröskereszt javára em­lékestet rendez. Gerhart Hauptmann és a film Gerhart Hauptmann 80. születésnapja alkalmából a film is megemlékszik azokról az érdemekről, amelyeket a nagy író ép­pen ebben a legfiatalabb művészetben szerzett. Hauptmann egyike volt az elsők­nek, akik a filmet mint új művészeti for­mát elismerték. Huszonhat éve annak, hogy filmvásznon jelent meg Atlantis cí­mű regénye, 1919-ben pedig a Rose Bernd. Tizenöt esztendeje a Takácsok, 1928-ban a Hódprém került filmre. Hauptmann Mr. születésnapja alkalmából hat német film­gyártó vállalat a Bischof­sburgi szüzek című vígjátékából készít filmet. A dráma forgatókönyvét Erich Ebermayer írta. (#) Hans Meissner, a frankfurti szín­házak főintendánsa, aki a budapesti Nemzeti Színházban Schiller Don Car­los című drámáját rendezné, kedden délután elutazott Budapestről. A pálya­udvaron Németh Antal igazgató veze­tésével a Nemzeti Színház együttese búcsúztatta a kiváló német vendéget. (*) Kozma Andor, fiatal vidéki színész veszi át csütörtöktől kezdve Dénes György szerepét az Andrássy Színház Ártatlan va­gyok című nagysikerű vígjátékában. (*) Halál­tánc. A szegedi Városi Szín­házban kedden este zsúfolt ház előtt újították fel Strindbern Haláltánc című drámáját Both Béla rendezésében. A két főszerepet Peéry Piroska és Somley Arthur játszotta. Az előadás­nak nagy sikere volt. Az Új Magyar Színházban pénteken este kerül felújí­tásra a Strindberg-dráma, amelyből csütörtökön este nyilvános főpróbát tart a színház. (*) A Kamara Varieté Vidám hullám­hossz című műsora az 50. előadás felé ha­lad. A revü előadási jogát most megvásá­rolták Bécs számára is. (*) Rossi Mario, a firenzei Tcatro Cocumunale karmestere a Trubadúr operai felújításának előkészítésére Bu­dapestre érkezett Az európai hírű kar­mester a Trubadúr négy első előadá­sát vezényli az Operaházban. (*) A Vidám Színház vasárnap este ját­szotta utoljára a Nemes Rózsa­­Című zenés vígjátékot. Ez lesz a darab 1001 előadása. Hétfőtől péntekig szünetet tart­­a színház 27-én nyilvános főpróbát és 28-án pedig premiert. A soron következő újdonság Szüle Mihály és Hegedűs Tamás Patyolat kisasszony című zenés vígjátéka. Főszere­­peit Fejes Teri, ifj. tatabár Árpád, Szente Mária, Petrovics Szvetiszláv, Somkiuthy Dezső és Bihary Nándor játssza. (*) A Víg özvegy Kolozsvárott A ko­lozsvári Nemzeti Színház operaegyüt­­tese vasárnap este a Lehár Víg özvegy című nagyoperettjét hozza színre. Az operett főszerepeit Csóka József, Szende Bessy, Angyal-Nagy Gyula, Lenhardt Ilona, Réthely Ödön, Kishonti József, Tompa Sándor és Czoppán Flóra játssza. SPORTHÍREK Csilí&zsiSft reggel fcezá.önt.& a négynapos nemzetiziszt vivóverseny A magyar vivósport vendégei — az olasz és német férfi és hölgy vívók — már Bu­dapestre érkeztek megtartot­ták a Jekelfalussy György olimpiai bajnok vezetésével készülő magyar csapatokkal együtt utolsó próbáikat. A ragy a­­olasz-német hármas nem­­zetközi vívómérkőzés és az azzal kap­­csolatos magyar-n­émet Barátság Ku­pa-mérkőzés négynapos küzdelmei csütörtökön reggel 9 órakor kezdőd­nek a Nemzeti Sportcsarnokban a tőrvívó csapatverse­nyei, míg délután 4 órakor ugyanott a tőrvívó egyéni versenyt bonyolítják le. Az első nap küzdelmeire a három nemzet a követ­kező csapatokkal áll ki: Olaszország: Gnaragua, Marzi, Purcaro, Nostini, Roozo, Veratti. Németország: Eisenecker, Adam, Wahl, Wohl mann. Magyarország: Maszlay, Hátszeghy, Bedő, Gerevich. A csapatversenyben az olasz csapat fog győzni. A csapatverseny II. helyé­nek során a magyar-német mérkőzésen dől el. Az egyéni versenyben Marzi győzelme várható, utána Guaragia és Nostini következik. A németeknél Eisenecker a legjobb. A mieink közül Gerevich vagy Hátsz­eghy kerülhet az első négy közé. A versenyek második napján, pénte­ken, a párt a­ tőrvívó csapat és egyéni versenyeket bonyolítják le. — Dr. Sárosi György játszani fog Kolozsvárott. Dr. S­árosi György a ke­leti harctérről rövid szabadság­a haza­érkezett s miután a Ferencváros tratt ringjén igen biztatóan mozgott, Tóth­ Potya mester számításba vette a Ko­lozsvár ellen játszandó vasárnapi NB- mérkőzésre. — Birkózóink barátságos mérkőzését a németek lemondták, úgyhogy a birkózó­csapat az eredeti útitervtől eltérően már hazaérkezett. — Az ökölvívó kapitány újabb vá­logató mérkőzést rendelt el a közép­súlyúban Szentgyörgyi és K­ass között, egyébként már kijelölte a december elején Berlinben tartandó három nem­zet mérkőzésére a szolnoki Mu­­iszlait továbbá Bogácsot, Torma 1 és 11-t, Vaj­­dát, Jászait és Homolyát,

Next