Reggeli Magyarország, 1944. július (51. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-01 / 146. szám

s­é­ gét megteszi és munkaerejét jól ki­használja, hanem éppen ezeket támogg­a­tjuk és arra törekszünk, hogy min­en szükséges munka elvégzését meg­felelően biztosítsuk. Ha valaki, úgy a gazda szereti a munkáját, mert a gazda és a föld összenőttek egymással és a gazda nem azért dolgozik, hogy egy-egy munkán túlessen, hanem egész é­lete folyamaátos munkáját adja a földnek, hogy abból kivirágozzanak erős gaz­­danemzedékek, az ő családjának utó­dai A terményt nem tekinti közönsé­ges árucikknek, mert minden aratás egymást követő évek munkájának eredménye és éppen ezért annak olyan gondját viseli, mint szeretettel felnevelt édes gyermekének. Hányszor számolgatja aggódva, hogy hány na­pig hal még kint a gabona és csak akikor nyugszik meg, amikor az jól rakott osztagban, vagy méginkább el­csépelten, biztonságos helyen van. Okos beosztással jobb eredményt — Gazdatársaim! Rendkívüli viszo­nyok között élünk és ezért helyénvaló, ha rendkívüli elővigyázatosságra hí­vom fel mindenki figyelmét az idei aratással kapcsolatban. Okos beosztás­sal érünk el mindig jobb eredményt, jól osszuk be tehát az egyes aratási mun­kákat és főleg ne késlekedjünk azok­kal! Nem szabad megvárni, amíg telje­sen megérett a gabona, mert akkor már elkéshetünk és így esetleg már, csak elhamarkodott munkát végezhetünk. Ilyenkor nagy lehet a szemveszteség is, ami kár a gazdának, de igen nagy veszteség az országnak­ is, mert minden szem gabonára szükségeink van. A ke­nyérgabona korai aratásának kárát még nem vallotta gazda, legfeljebb arra kell vigyázni, hogy a korán aratott ga­bonakévék idő előtti összerakása követ­keztében a keresztek­be ne fülledjenek­­. Különösen most fontos, hogy viaszérésben arassunk! Később min­den esetben veszteséges az aratás nem­csak a pergés miatt, hanem a háborús tűzveszély miatt is. Ellenségeink meg­kísérelhetik repülőgépekből dobott gyújtólapokkal, bombákkal az érett gabona felégetését, a keresztek és az asztagok meggyújtását Ezért igyekez­zünk minél előbb aratni, mert az ide­jében learatott termés lábon nem ég­het. oh Ne rakjuk a gerezdeket sűrű sor­okba, hanem kisebb csoportokba és ezeket barázdáljuk körül Ha lehet­séges, csépeljünk keresztből. Ha ezt nem tehetjük, rakjunk több kisebb osztagot egymástól a szokásosnál na­gyobb távolságra, hogy egy gazdának ne legyen egész termése egy helyen és gondoskodjunk arról is, hogy az oltáshoz szükséges víz és eszközök is kéznél legyenek. A magunk érdekében szervezetten készüljünk fel a gabona­­földek és szőrük esetleges tűzveszé­lyének megelőzésére, szükség esetén az oltásra is, hogy ilyen eset se érjen készületlenül senkit, hanem tudja a maga beosztott dolgát ilyen veszély­ben is mindenki.­­ Amit termelünk, az nemcsak a miénk, mert kötelességünk az ország minden lakosát kenyérrel és egyéb étkezési cikkekkel ellátni. Hogy a kö­telességéből más kárára magát senki ki ne vonhassa, minden gazdaságra megállapítottuk beszolgáltatási köte­lezettségét. Gazdatársaim tapasztal­hatták, hogy lehetetlent nem kívá­nunk tőlük, sőt amint a közérdek azt megengedi, enyhítek is a kényszerítő rendszabályokon. A mezőgazdasági termények és termékek pontszámok szerinti beszolgáltatását a gazdák­ az általam felállított rendszer első évé­ben általában jól teljesíthették. Célom: minden gazda részesüljön prémiumban . A beszolgáltatás igazságosabb megoszlása és a teljesítőképesség fo­kozása érdekében az időm bevontam a beszolgáltatási kötelezettségbe a réte­ket és legelőket, sőt az erdőgazdálko­dást is. Ennek egyik következménye az, hogy leszállíthattam a búzaérték­ben kifejezett kataszteri koronánkénti kötelezettséget és így már minden ok­szerűen gazdálkodó, szorgalmas gazda a pontszámokon felül is tud majd többletet beszolgáltatni és ezzel pré­miumhoz juthat A prémium a ren­des beszolgá­ltatási árnak körülbelül egy­harm­ad része, tehát olyan többlet, ami igen előnyösen kihat a gazdasá­gok jövedelneesőségére. Gélom az lenne, hogy minden gazda részesül­jön prémiumban, mert ezzel a­ terme­lés fokozására ösztönözhetjük a gaz­­datársadal­mat ami végeredményben az ország közellátási helyzetének ja­vulását vezet.­­ Amikor a jövedelmezőségről beszé­lünk, akkor egy-egy gazdaságot egysé­ges üzemnek kell tekinteni, amelyen belül lehetnek ugyan egyes termények vagy termékek, amelyek jövedelmező­sége talán nem egészen kielégítő, azon­ban a gazdaságok által termelt és piacra hozott valamennyi termény összes értéke biztosítja a jövedelmező­séget. Ezzel az elgondolással építettem ki a beszolgáltatási rendszert. A gaz­datársadalom feladata mindazt termel­ni, amire az országnak szüksége van és mi gazdák, — hiszem — hogy mindnyá­jan be is látjuk e felfogás helyességét. Ugyanakkor minden gazda szabadon is választhat, hogy ezeken kívül mely termény előállítása felel meg viszo­nyainak leginkább. Gazdaérdekek — Az ország összes egyéb érdekei mellett a gazdaérdekeket is híven képviselem. Erre vagyok tekintettel akkor, amikor a beszolgáltatási köte­lezettség teljesítéséhez igyekszem kötni a mezőgazdaság fontos iparcik­kekkel, üzemi anyagokkal, ruha­­neműekkel, lábbelivel való ellátását is. Ezen a téren el kívánok menni a lehetőségek határáig, legyünk azon­ban tisztában azzal, hogy a háború ötödik­­esztendejében csak a fontos és nélkülözhetetlen iparcikkek igazságos szétosztására számíthatunk. “ Gazdatársaim! Mi tudjuk jól, de az egész országnak is tisztában kell len­nie azzal, hogy az aratás nem a föld ajándéka, hanem a magyar gazdatár­sadalom állandó, megfeszített munká­jának eredménye- A mindennapi ke­nyér úgy kerül minden magyar család asztalára, hogy a gazda mindennapi munkát végez. A gabonatermelés nem önálló üzemág, hanem szoros összefüg­gésben van az ország egész mezőgaz­dasági termelésével. A gabonafélék aratásával még korántsem fejeződik be mindazoknak a terményeknek beta­karítása, amelyekre szükségünk van. A gazda alig tette le a kezéből az ara­tás szerszámait, máris hozzá kell fog­nia a kukorica aratás utáni kapálásá­hoz, végzi továbbá más növények ápo­lási munkáit, csépel, szed és betaka­rítja a különböző más terményeket. A magyar gazdák az időjárás nehézsé­geivel, a háborús munkaerő­hiánnyal, a gazdálkodásra szükséges különböző anyagok és berendezések utánpótlásá­nak akadályaival küzdve mindennapi nehéz munkájukkal olyan példát mu­­tató helyet foglalnak el a nemzeti ter­melésben, hogy joggal tarthatnak szá­mot a magyar társadalom megbecsülé­sére. A győzelemért dolgozó gazdatár­sadalom munkájára és boldogulására kérem ezen a napon a jó Isten áldását és szívemből kívánom, hogy minél előbb jöjjön el az az idő, amikor béké­ben dolgozhat nemzete javára és nyu­­godtabb szívvel és vághatja kaszáját az érett gabonába Péter Pál napján. fejfájás­aim kapható gyógyszertárakban. Feldarabolt női hullák két ládában Rablógyilkosokat fogott el a budapesti rendőrség Budapesten kedd este 9 óra tájban Győrffy ezredes értesítette a rendőrsé­get, hogy a Kacsa utca 18. számú ház kapujában két gyanús láda fekszik- A rendőrség felbontotta a ládákat s azok­ban két női holttestet találtak­ A nyo­mozás során megállapították, hogy a gyilkosságot a Hernád utca 29­ számú házban követte el Treitl János 30 éves főpincér, Treitl Ambrus 19 éves aszta­­lostanonc, Antal József 19 éves aszta­lossegéd, Prém József 27 éves kereskedő és a szökésben levő Dobos István sütő­segéd, gyilkosság áldozatai Karfunkel Piroska 35 éves háztartásbeli és nő­vére, Szántói Róza 45 éves budapesti lakosok. A gyilkosokat elfogták. Statá­­riális bíróság elé kerülnek- Dobos Ist­ván 21 éves sütősegédet a rendőrség rádión körözi- Különös ismertető jele: arcán égett sebhely van- A megszökött gyilkos az utóbbi időiben­­tiltott tűzkő­­árusítással foglalkozott. A gyilkosok 30­ 000 pengőt raboltak áldozataiktól­­. Ebből 24 000 pengőt megtaláltak, . RN- 1944 fólia* 1­szódból Imrédy Béla a légitámadástól sújtott munkások között Pénteken újabb bombazápor hullott a főváros munkásnegyedein A héten másodszor száműzte órákra a légoltalmi pincékbe Budapest la­kosságát a veszélyt jelző sziréna. A pénteki légiriadó több, mint három óra hosszat tartott Ez volt a leg­hosszabb riadó, amelyet eddig a fővá­ros népe átélt. Még kilenc óra előtt kezdte a rádió bemondani azokat a vidéki városokat, amelyeket sorban riasztottak. Mind­inkább közeledtek Budapesthez a riasztott vidékek s amikor Dunaföld­­várt is bevonták a készenlétbe, Buda­pest lakossága is készülődött a pin­cékbe. Negyedóra múlva ez is bekö­vetkezett. Távoli motorberregés jelezte az ellenséges gépek közeledését. Az­­égen fehér füstkarikák keletkeztek, mint a szivárvány fogták át az égbol­tozatot. Az első óra úgyszólván lövöldözés néllkül telt el s már úgy látszott, hogy az angolszász gépek megjelenésének kizárólag idegesítő, h­abo­sságot nyug­talanító jellege van. Szórványosan húztak el, egyszerre azonban falkák­­ba­n érkeztek s a főváros keleti szegé­lyére csaptak le. Olyan volt ez a ro­ham, mint amikor a vércse elvízva és orvul lecsap a mát sem sejtő pihenő galambokra. Dörögni kezdtek az ágyúk, mind közelebbről búgtak a gé­pek s egyszerre dörömböltek a bomba­­lecsapódások, mintha mázsás ágyú­golyókat gurítottak volna végig az uecákom. Nem tartott sokáig a bombázás, egyes városrészekben csupán távoli, tompa ütődéseket, halk ágyúszót hal­lottak. Azt hitték, a fővárostól sike­rült távoltartani az ellenséges gépra­jokat. Amikor dél felé feljöhettek a pincékből az emberek, kíváncsian szemlélték az eget. A bombatámadá­sok színhelyét jelző és mostanában olyan gyakran látható füstfelhők azonban sehol nem látszottak. Már azt hitték, hogy Budapest ezúttal megmenekült. Megindultak a villa­­mosok, a megzavart élet annyi késés­sel újra megindult, amikor másod­­szor is veszélyt jeleztek. Néhány­ percre másodszor is le kellett v­­­nulni az óvóhelyekre. Mindössze né­­hány percig tartott a riadó, majd 4* rádió jelentéseiből megtudta az or­szág népe, hogy fokozatosan elvonul­­ tak Magyarország légiteréből az an-,,­golszász bombázók. Csak ekkor derült ki, hogy Buda­­pest külső területe, az a vidék, amely­' kimondottan munkásoknak nyújt haj­lékot, volt ezúttal az áldozat. Még a bombázás alatt értesült Imrédy Béla közgazdasági miniszter arról a csa­pásról, amely erre a vidékre és szor­galmas t­épére zúdult s nyomban útra­­kelt A miniszter a mentőosztagokkal­, együtt érkezett a rombadőlt munkás­házakhoz és az együttérzés hangján szólt az emberekhez. Házról házra ment, mindenkihez volt néhány köz­vetlen és biztató szava, amely rend­­kívül jól esett a munkásoknak. Eny­­hítette fájdalmukat hogy a kormány­ kimagasló tagja elsőnek állott mellet­tük a szenvedések és megpróbáltatá­sok e nehéz óráiban. Különösen mély­ benyomást gyakorolt a bombakárosul­tak családaira az a közvetlenség és melegség, amellyel Imrédy helyzetük iránt érdeklődött A rombadöntött lakásoktól Imrédy­ miniszter a kórházba ment, ahol fe** kereste a légitámadás sérül­tjeit. Meg­­„ kérdést© őket hól és miként sérültek m©g és vigasztalta őket fájdalmuk­ban. A sebesülteknek jól estek ezek a szavak és hálásan köszönték meg a miniszter érdeklődését és megnyug­­tató kijelentéseit A történthatósági bajtársi szolgálatok megalakítása Véres önvédelmi harcunk a hadba­­vonultakat, azok családtagjait, a hadi­rokkantakat, a hadiözvegyeket és­ a hadiárvákat sújtja a legközelebbről; honvédeink és hozzátartozóiknak élete és halála ezért ma a legnagyobb ma­gyar közügy. A kormányzat tudatában van a hadi­­gondozás igen nagy jelentőségének s ezért az elmúlt évben felállította az Országos Hadigondozó Hatóságot, amely vitéz Bonczos Miklós dr. igaz­ságügyi államtitkár irányításával kor­szerű módon irányítja az állami hadi­­gondozást. A hatósági hadigondozás elsőfokú szervei minden bürokratikus késedelem nélkül közvetlenül érintkez­nek az Országos Hadigondozó Ható­sággal. A hadigondozottak ügyeinek lehető leggyorsabb elintézését így biz­tosítani sikerült. A hatósági hadigondozás mellett a hadigondozottak szociális érdekvédel­mében, igen szép sikerrel működik ugyancsak vitéz Bonczos Miklós dr. elnök irányításával a hadigondozás tár­sadalmi feladatait ellátó Országos Hadigondozó Szövetség- Ennek a­­ szö­vetségnek helyi szerve a községi, illet­ve megyei városi szociális munkakö­zösségek keretén belül életrehívott »Bajtársi Szolgálat«. A bajtársi szolgá­lat a helyi társadalmi egyesületekkel szoros együttműködésben siet mind­azok családtagjainak megsegítésére, akik a harctéren a végsőkig való helyt­állás és férfias önfeláldozás próbái alá vetve naponta tesznek tanúságot a magyar kötelességtudásról. Az Országot­ Hadigondozó Szövet­ség elnökeinek megkeresésére most a belügyminiszter a társadalmi hadi­­gondozás feladatainak minél tökélete­sebb megoldása érdekében a bajtársi szolgálatok törvényhatósági tagoza­tonként való megalakítását rendelte el 545.000/1944. OSZF. számú rendeleté­vel. A »Törvényhatósági Bajtársi Szol­­gálat« lesz a jövőben az Országos Hadigondozó Szövetség és a községi bajtársi szolgálatok között az össze­kötő szerv. Ennek a szervnek elnöke a vármegye alispánja, vagy törvény­hatósági joggal felruházott város polgármestere, illetve az általuk ja­vaslatba hozott közéleti személy. A törvényhatósági bajtársi szolgálat gondoskodik a jövőben arról, hogy egy-egy vármegye, város területén a társadalmi hadigondozás a hatósági hadigondozás kiegészítőjeként egyön­tetű legyen. A törvényhatósági baj- ■ társi szolgálat társadalmi úton is biz? tosítja a jövőben egy-egy törvényható? ság területén a hadbavonultak család? tagjainak, hadirokkantaknak, hadiöz­vegyeknek, hadiárváknak fokozott er? kölcsi és szükséghez képest anyagi tá­mogatását; a katonai szolgálatot telje? sítő helyett a mezőgazdasági és ipari munkák elvégzését; biztosítja a hadi? gondozottak kérelmeinek és panaszai? nak gyors kivizsgálását és­­ érdemben­ eljár ügyük kedvező elintézése érdeké? ban a hatóságoknál és magánosoknál, biztosítja azt, hogy a harctéren küzdő honvédek és itthon maradt családtag­­jaik között az állandó kapcsolat fennen tartassák.­­ * A törvényhatósági bajtársi szolgá­lat megalakítása ügyfélben kiadott bel­ügyminiszteri rendelet ismét annak bizonyítéka, hogy a kormányzat a hadi­­gondozottak ügyét igen szívén viseli. Az egész nemzet hálával és büszke szeretettel néz fel a katonákra , az ál­lam a társadalommal karöltve ipar­kodik megtenni mindent, hogy a hatá­rokon túl harcolók családtagjainak a családfő helyett támasza és gyámolí­­tója legyen. A magyar hadigondozás korszerű és bátorító, bíztató magatar­tásával iparkodik elizni a rémületet, aggódást és kétségbeesést az egészen vagy időlegesen árván maradt családi tűzhelyekről­ A törvényhatósági baj­társi szolgálat tagjainak­ áldozatos magyar szívivel végzendő munkája nagymértékben erősíti a rendet és bé­kességet addig, amíg honvédeink a harctereken küzdenek országunk ép­ségéért és életünk nyugalmáért. VENNÉK I NAGYOBB TÉTELEKBEN I törköly, szilva, I seprő és méznád I pálinkát I legnagyob napi áron. Kerék György, B XI., Kanizsai­ u. 24. T. 469-363. 215-ig .

Next