Regio - Kisebbség, Politika, Társadalom, 2004 (15. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 2. szám - KUTATÁS KÖZBEN - Molnár Csilla: Hivatások konfliktusa a burgenlandi Felsőpulyán

Hivatások konfliktusa a burgenlandi Felsőpulyán 169 az, hogy az oktatáson kívül vagy a Szentmisén kívül, a szabadidőben foglalkozna a plé­bános, a tanítónő, a tanárnő a fiatalsággal. ” Az interjúalany elbeszélésmódjának jellemzője, hogy nem hajlandó bele­helyezkedni a sajátos antropológiai helyzetbe, hanem „a polgármester” általa megszokott, hivatalos, retorikus nyilatkozó szerepét veszi föl. Feltételezzük, hogy ez lehet az oka annak, hogy saját személyes tevékenységéről, életéről nem beszél. Úgy tűnik, sajátos emlékezéstechnikával állunk szemben. Az egyes ember egyéni emlékezete ugyanis kommunikációs folyamatokban való részvétele révén épül ki. Maurice Halbwachs szerint a legszemélyesebb egyéni emlékek is a csoportkeretek között zajló interakcióban születnek meg, és az emlékezés mindig konkrét: a fogalmak, eszmék konkrét esemény, személy, helyszín, idő alakját öltve vernek gyökeret az emlékezésben. Fogal­maknak és tapasztalatoknak ebből az összjátékából támadnak azok a jelensé­gek, melyeket Halbwachs nyomán az „emlékezés alakzatainak” nevezünk. Ezek természetét három ismérv alapján lehet megközelíteni: konkrét időhöz és helyhez kötöttség, meghatározott csoporthoz kötődés, valamint a rekonst­­ruktivitás mint önálló eljárás. A vizsgált adatközlő tézises emlékezetében pe­dig ezek az alakzatok hiányosak. Amennyiben elfogadjuk Jan Assmann identi­tás-felfogását, aki az én-azonosságon belül megkülönböztet egyéni (individua­­lizáltság, az egyén redukálhatatlan egyszerisége) és személyes (szocializáció folyamata, szerepek, az egyén társadalmi besorolhatósága) összetevőket, ak­kor K. E. beszédmódjában főként az utóbbi érhető tetten.15 A helyi, felsőpulyai katolikus egyházi élet fenntartását a városban műkö­dő redemptorista rendház tagjai látják el. Ez a Magyarországon nem működő szerzetesrend eddig is a hazai utánpótlás hiányának jegyében tevékenyke­dett. A probléma azonban akkor vált szembeötlővé a helyi hívek számára, amikor az 1970-es évek közepén végleg megszakadt a magyar nyelvű plébáno­sok sora, és feladatukat a rendház magyar származású segédlelkészei vették át. Ez a két, szintén interjúalanyként nyilatkozó személy igen idős ember, az egyik 82, a másik 92 éves, és a velük készített interjúkból kiderül az is, hogy bár több mint fél évszázada a településen élnek, a rendjük szemszögéből is szemlélve a helyi állapotokat, kissé másképpen értékelik a lezajlott átalaku­lást, amely elsősorban a magyar nyelvűség visszaszorulását jelenti a köz- és az egyházi életben egyaránt. Míg a vizsgált világi metakódban a személyes identi­tás uralkodik, ezzel szemben a rendház helyi két tagjának metakódjában 15 fő. Assmann,Jan: A kulturális emlékezet, írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultú­rákban. Atlantisz, Budapest, 1999. 129-132.

Next