Repülés, 1955 (8. évfolyam, 1-18. szám)
1955-05-10 / 9. szám
гб, nyugvó levegő hőmérsékletével. Ez utóbbinak a magassági menetét azonban éppen a diagrammunk tünteti fel. Ha tehát a 4°-ból kiindulva egy olyan egyenest rajzolnánk, amelyik minden kilométerrel magasabban 2°-kal alacsonyabb hőmérsékletű pontban metszi a vízszintes vonalakat, akkor ennek az egyenesnek a hőmérséklet magassági menetét feltüntető diagrammal való metszéspontja megadná a gomolykeletkezés szintjét és így az ott uralkodó léghőmérsékletet is. A valóságban ezt a vonalat megszerkeszteni nem szükséges, elegendő egy vonalzót átfektetni a 4° talajszinti ponton 1073000 m dőlésű helyzetben s ahol metszi a hőmérsékleti diagrammot, kis vízszintes vonással megjelöljük a magasságot. A 3. ábrán SOS-el jelöltük a vonalzó élét és bekarikázott (1) és (2) számokkal a nyert két magassági pontot. Az ábra szerint tehát két gomolyszint várható. Az egyik 1000 m-en a tengerszint felett, a másik 1900 m-en. Ameddig nem történik kicsapódás az emelkedő levegőben, addig minden 100 méter magasségnyerés folyamán l°-kal válik alacsonyabb hőmérsékletűvé. Ahhoz tehát, hogy a talajról elindulva 1000—1400 — 1400 m-el magasabbra kerülhessen túlmelegedés folytán, legalább 1400 ,1000= 14,0°-kal kell magasabb hőmérsékletűnek lennie indulása pillanatában, mint az (1) jelű rétegben levő levegőinek. A diagramm szerint ebben a magasságban kb. +1° van. A talajról elinduló levegőnek tehát legalább 1° + 14,0° = 15,0° hőmérsékletűnek kell lennie ahhoz, hogy feljuthasson a gomolykeletkezéshez szükséges magasságba, vagy más szavakkal ameddig a levegő fel nem melegszik, a talajközeli rétegben valahol kereken 10°ra, gomolyképződésre számítani nem lehet. De ha lesz is gomoly, a sorsa meg van pecsételve. 1700 m-en inverzió van, tehát legfeljebb 100 m vastagságúra nőhet, ez pedig igen kis érték. Ne felejtsük el azonban ennek az inverziós rétegnek a származását sem. Egy szennyezett réteg tetején, kisugárzás következtében alakult ki. De ez a szennyezett réteg a napsütés folyamán erősebben is melegszik át, mint a tiszta levegő, aminek egyik következménye a hőmérsékleti görbe törésének kisimulása lesz 1100 és 1800 m között. Az SOS egyenes nem egy, hanem három pontban metszi a diagrammot. A hűtő szakaszt a (2) pontban, és ezzel kijelöli a második gomolyszintet. A keletkezéséhez szükséges talajközeli hőmérséklet a nagyobb magasság miatt magasabb lesz. Értéke ugyanúgy határozható meg, mint az előbb végeztük, de most mégis más, egyszerűbb és megbízhatóbb utat fogunk erre is választani. Ha egy 10°/km dőlésű egyenest fektetünk át a (2) ponton, akkor ez az egyenes a talajról elindult emelkedő légtömeg hőfokának a magassággal járó változását ábrázolja. A talaj vonalán kimetszett pont így számítás nélkül adja meg a keresett kiindulási hőfokértéket. Az így értelmezett T, jelű egyenes érinti már 1800 m-en a hőmérsékleti görbe törési pontját. Ha ugyanígy megszerkesztjük az első gomolyszinthez tartozó T egyenest, az a (3) pontban belefut a hőmérsékleti görbébe és a gomolyszintig alatta is marad. Mint egyszerűen belátható, ez annyit jelent, hogy a talajról elindult légtömeg a (3) pont magasságától, kb. 1040 m-től kezdve önmagánál melegebb környezetbe került. Nincs tehát semmi oka arra, hogy folytassa útját felfelé s így el sem éri a gomolykeletkezéshez szükséges szintet. A számítás folyamán ezt a tényezőt nem vettük figyelembe, a grafikus módszer viszont felhívja reá figyelmünket s ezért jobb. A két gomoly sorsának követéséhez egy újabb hőmérséklet változás ábrázolását kell bevezetnünk. Ez a kicsapódással, azaz felhőkeletkezéssel egybekapcsolt légtömeg emelkedés esetében ad számot a 100 méterenkénti hűlésről. Ekkor ugyanis a kicsapódás közben felszabaduló hőmennyiség nem engedi a légtömeget 1°/Ю0 m-el hűlni, hanem 1000— 2000 m körül általában csak 0.eVlO0 m — 0.65V100 m-rel. Választhat-juk ez utóbbi értéket. Ekkor a gomolykeletkezés közben lehűlő légtömeg hőmérsékletének menetét a 4. ábra F pontjából (a 3. ábrán (2)-vel volt ez a pont jelölve) kiinduló NA jelű olyan egyenes ábrázolja, amelyiknek dőlése e,5°/km, vagy a rajzolás könnyítése céljából 25°/4 km. Amint látható, ez az egyenes végig a hőmérsékleti görbe felett marad. A gomolyképződés közben emelkedő légtömeg tehát mindig melegebb marad ezen a napon, mint a környező légrétegek, következésként a feláramlás hatalmas magasságokig nyúlhat fel. A szükséges talajszinti léghőfok ugyan elég magas, de ha a levegő ezt valahol egyszer elérte, és ha elég nagy tömegben érte el ahhoz, hogy a feláramlás folyamán előálló keveredés ne vegye el tömegének javarészét akkor könnyen vezethet a délutáni időben a melegedés zivatarképződésre. Mint ismeretes, a levegőnek ezt a rétegeződését, amit tehát az NA egyenesnek a hőmérsékleti görbéhez viszonyított helyzete jellemez, nedvesen labilis rétegeződésnek nevezzük. Az 1°/100 m dőlésű egyenest felhasználhatjuk annak megállapítására is, hogy mikor érdemes egyáltalán termékrepülésre indulni. Az a magasság, amelyben már lehet a talajtermékek segélyével útrakerül, a megfelelő biztonsággal 600—1000 m-re tehető. Nagyjából ilyen magasságban van a második Inverziós réteg alsó határa. Ha tehát ebből a töréspontból a talajig meghúzzuk az 1°/100 m — 10°/km' egyenest, az a talajvonalon kijelöli azt a hőfokot, aminek elérése után bizonyosra vehetjük az Inverzió kezdetéig felhatoló termikek keletkezését. Mivel azonban kicsapódás az előbbiek értelmében ebben a magasságban nem lehet, a termikeknek nem lesz látható jelük (5. ábra). A fentiekben hőmérsékleti értékben adtuk meg a termikrepülésre indulás várható időpontját. A hőfok és az óraidő érték összefüggését minden terepen mérések útján kell meghatározni. A hőmérséklet napi menetéről készített általános görbék is adnak jól használható tájékoztatást, erre vonatkozóan azonban majd más alkalommal fogunk néhány sorban útbaigazítást adni, összefoglalva a fentieket, a hőmérséklet magassági menetének ábrázolásából s az ahhoz fűzött kiegészítésekből megállapíthattuk, hogy ez a nap termékrepülésekre kiváló lesz. Ha reggel borult is az ég, a felhőzet hamar fel fog oszlani. A melegedés emiatt kissé késve fog indulni, de talajtermékekre már a d. e. folyamon lehet számítani, amelyek viszont nem fognak 1000 m fölé vinni. A déli-koradélutáni órákban robbanásszerűen erős gomolytevékenység megindulásával lehet számolni, ami tornyos gomolyok keletkezésére vezet s ebből még a délután közepén zivatarképződés várható. A magaslégkör állapotáról a számok ennyit mondanak. Abba már nem fognak beleszólni, hogy ki mire fogja felhasználni szavaikat, az már a repülők dolga. Tardos Béla