Repülés, 1977 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1977-10-01 / 10. szám
1973 elején, egy zimankos teli napon hangzott el először a név: GEMENCI VITORLAZÓREPÜLŐ BAJNOKSÁG. Simó Willy, az MHSZ szekszárdi repülőklubjának akkori szakosztályvezetője mondta ki, Fazekas Józsefnek, akkor a MÉM Repülőgépes Növényvédő Állomás főigazgatójának szobájában. Fazekas József válaszát pedig: Ha megcsináljátok — mi segítünk! — immár öt év eredményei bizonyítják. A „mi” jelentése páratlan gyorsasággal tágult. A versenysorozat a hazai repülés közös ügyévé, országos érdeklődéssel kísért, értékelt hagyományává vált. Az ötödik, jubileumi versenyre olyan tömegű nevezés érkezett, hogy a repülőklub több hónapos mérlegelés után kénytelen volt rekordlétszámot, 50 versenyzőt elfogadni. Az ezzel járó többletmunkát megkönnyítette, hogy a MÉM Repülőgépes Szolgálat, a ,,házigazda” hathatós segítése, például a 8 vontatógép, megteremtette a kifogástalan műszaki kiszolgálás feltételeit. Horváth József, az MSZMP Tolna megyei titkára, Nagy Bálint, a MÉM RSZ főigazgatója, Fazekas József MALÉV vezérigazgatóhelyettes, örökös fővédnök, Farkas László miniszteri tanácsos, védnökök, országos és megyei társadalmi és gazdasági vezetők egész sorát üdvözölhették a megnyitóünnepélyen. Szeretettel köszöntötték a körükben megjelent Rónai Rudolf régi sportrepülőt, a Kulturális Kapcsolatok Intézete elnökét. Rónai Rudolf többször is meglátogatta a versenyt, amelyet végig élénk figyelemmel kísért. Az ünnepséget — a hagyományoktól eltérően — sajnos nem követte versenyszám, csupán edzésnap, mivel a vitorlázógépek egy része későn érkezett. Másnap azonban Szalma János sportbizottság-vezető rögtön ,,mélyvízbe” dobta a versenyzőket. A szabadosztály öcsény—Mezőtúr—Szeged—öcsény 359 km, és a standardosztály öcsény—Mezőtúr— öcsény, 325 km feladatáról a vártnál hamarabb bekövetkezett időromlás miatt senki sem ért haza, de az eredmények azt mutatták, hogy a versenyzők ,,kihozták” az időjárásból, amit lehetett. Czigler Miklós 287,5 km-rel lett a szabadosztály napi győztese. A standardosztályban az elsőversenyes Tóth János és Juhász László 248 km-rel osztoztak a napi győztesnek járó tréfás trófeán, a KATONA-KALAP-on. A repülőjelvényekkel megspékelt fejfedő Katona Sándornak, az OVIT főpilótájának külön vándordíja volt a jubileumi versenyre. Szomorúbb, de végeredményben mégis szerencsésen végződött eseménye volt a napnak Tury Kornél balesete: terepvontatás közben kötélszakadás miatt egy faluban ért földet, és fantárja összetört, Kornél azonban nem sérült meg. 7-én az erős stabilizálódás és kiszáradás miatt a sportbizottság csak a szabadosztályt indította öcsény—Alap—öcsény, 114 km feladatra. A napi győztes három finn vendégversenyzőnk egyike, Paul Kuponen volt, 76,64 km/ó átlagsebességgel. Az eredmény őt magát lepte meg legjobban, ugyanis indulás előtt teljesen lehetetlennek tartotta a szám megrepülését ... A .,telex-békák” előrejelzésére ekkor kezdtek a versenyzők felfigyelni. Az Országos Meteorológiai Intézet Központi Előrejelző Intézete Általános Repülésmeteorológiai Osztálya (az ARO) ugyanis — kísérletképpen — öt fiatal meteorológust küldött le „váltott műszakban” a versenyre, hogy gyakorlatban ismerkedjenek a vitorlázórepülés-meteorológiával. Egyedülálló felszerelést hoztak magukkal: közvetlen URH és hosszúhullámú kapcsolatuk volt nemcsak a budapesti, hanem egy NSZK-beli központtal is; térképrajzoló berendezésük a mesterséges holdak révén kapott térképeket is rögzítette. Munkájukat Szalma János fogta össze és értékelte — mindannyiunk hasznára, mint a verseny végére a rendkívül sikeres kísérletből kiderült. Minden bizonnyal része volt a kiváló meteorológiai szolgálatnak a 8-i versenyszám szenzációs eredményében: 15 versenyző repülte meg élete első 300 kilométerét! A „félaranyosok” természetesen a standardosztályból kerültek ki. öcsény—Csorvás—öcsény, 327 km-es feladatukat Györfi Tibor repülte a legjobb, 66,66 km ó átlagsebességgel, Pirátjával. A szabadosztály öcsény—Békéscsaba— öcsény, 372 km távjában az első, Farkas István a Januárral 90,11 km-t ért el — a verseny legjobb átlagsebességét (amiért később különdíjat kapott, csakúgy mint Győrfi). Az ,,aranyeső” után az időjárás kétnapos szünetet „iktatott be”. A strandolás, horgászás, mohácsi kirándulás mellett szakmai továbbképzésre is sor került. A versenyen kölcsön-Piráttal indult Esko Tapio Grönlund, a finn EIRI AVION gyár kereskedelmi igazgatója, színes diavetítéssel és színes filmmel kísért tájékoztatást tartott a gyár PIK 200 típusú gépéről. Másnap pedig több magyar pilóta repülte meg a finn csodagépet, melyet tulajdonosa, Paul Kuponen adott kölcsön. (A biztosítást a típusrepüléshez persze a gyár kötötte Kuponen gépére.) A vélemények — a 18-án a géppel repült újabb jó néhány magyaré is — egyhangúak: a gép kiváló. I-én többen szkeptikusan nyilatkoztak a kipakolás közben. A későbbiekben unalmasan sokszor — négyszer — napi győztes Czigler Miklós csak csodálkozni tudott: „komolyan gondolja a sportbizottság”? Komolyan gondolták. A reptér fölé húzódó réteges felhőzet alatt kiadták a feladatokat: a szabadosztálynak Őcsény—Paks—Szakály— V. Gemenci Vitorlázórepülő Bajnokság 1977. augusztus 5—19. Szalma János, a sportbizottság vezetője eligazítást tart (felső nagy kép). A napi vándordíj: A KATONA-KALAP. Alsó képünkön a PIK 200 az őcsényi repülőtéren 10