Repülés, 1977 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1977-10-01 / 10. szám

1973 elején, egy zimankos teli napon hang­zott el először a név: GEMENCI VITORLA­­ZÓREPÜLŐ BAJNOKSÁG. Simó Willy, az MHSZ szekszárdi repülőklubjának akkori szakosztályvezetője mondta ki, Fazekas Jó­zsefnek, akkor a MÉM Repülőgépes Nö­vényvédő Állomás főigazgatójának szobájá­ban. Fazekas József válaszát pedig: Ha megcsináljátok — mi segítünk! — immár öt év eredményei bizonyítják. A „mi” je­lentése páratlan gyorsasággal tágult. A ver­senysorozat a hazai repülés közös ügyévé, országos érdeklődéssel kísért, értékelt ha­gyományává vált. Az ötödik, jubileumi ver­senyre olyan tömegű nevezés érkezett, hogy a repülőklub több hónapos mérlegelés után kénytelen volt rekordlétszámot, 50 verseny­zőt elfogadni. Az ezzel járó többletmunkát megkönnyítette, hogy a MÉM Repülőgépes Szolgálat, a ,,házigazda” hathatós segítése, például a 8 vontatógép, megteremtette a ki­fogástalan műszaki kiszolgálás feltételeit. Horváth József, az MSZMP Tolna megyei titkára, Nagy Bálint, a MÉM RSZ főigazga­tója, Fazekas József MALÉV vezérigazgató­helyettes, örökös fővédnök, Farkas László miniszteri tanácsos, védnökök, országos és megyei társadalmi és gazdasági vezetők egész sorát üdvözölhették a megnyitóünnepélyen. Szeretettel köszöntötték a körükben megje­lent Rónai Rudolf régi sportrepülőt, a Kultu­rális Kapcsolatok Intézete elnökét. Rónai Ru­dolf többször is meglátogatta a versenyt, amelyet végig élénk figyelemmel kísért. Az ünnepséget — a hagyományoktól eltérő­en — sajnos nem követte versenyszám,­ csu­pán edzésnap, mivel a vitorlázógépek egy része későn érkezett. Másnap azonban Szal­ma János sportbizottság-vezető rögtön ,,mély­vízbe” dobta a versenyzőket. A szabadosz­tály öcsény—Mezőtúr—Szeged—öcsény 359 km, és a standardosztály öcsény—Mezőtúr— öcsény, 325 km feladatáról a vártnál hama­rabb bekövetkezett időromlás miatt senki sem ért haza, de az eredmények azt mutat­ták, hogy a versenyzők ,,kihozták” az idő­járásból, amit lehetett. Czigler Miklós 287,5 km-rel lett a szabadosztály napi győztese. A standardosztályban az elsőversenyes Tóth­ János és Juhász László 248 km-rel osztoz­tak a napi győztesnek járó tréfás trófeán, a KATONA-KALAP-on. A repülőjelvényekkel meg­spékelt fejfedő Katona Sándornak, az OVIT főpilótájának külön vándordíja volt a jubileumi versenyre. Szomorúbb, de végered­ményben mégis szerencsésen végződött ese­ménye volt a napnak Tury Kornél balesete: terepvontatás közben kötélszaka­dás miatt egy faluban ért földet, és fantárja összetört, Kornél azonban nem sérült meg. 7-én az erős stabilizálódás és kiszáradás miatt a sportbizottság csak a szabadosztályt indította öcsény—Alap—öcsény, 114 km fel­adatra. A napi győztes három finn vendég­versenyzőnk egyike, Paul Kuponen volt, 76,64 km/ó átlagsebességgel. Az eredmény őt ma­gát lepte meg legjobban, ugyanis indulás előtt teljesen lehetetlennek tartotta a szám megrepülését ... A .,telex-békák” előrejel­zésére ekkor kezdtek a versenyzők felfigyel­ni. Az Országos Meteorológiai Intézet Köz­ponti Előrejelző Intézete Általános Repülés­meteorológiai Osztálya (az ARO) ugyanis — kísérletképpen — öt fiatal meteorológust küldött le „váltott műszakban” a verseny­re, hogy gyakorlatban ismerkedjenek a vi­torlázórepülés-meteorológiával. Egyedülálló felszerelést hoztak magukkal: közvetlen URH és hosszúhullámú kapcsolatuk volt nemcsak a budapesti, hanem egy NSZK-beli központ­tal is; térképrajzoló berendezésük a mester­séges holdak révén kapott térképeket is rög­zítette. Munkájukat Szalma János f­ogta össze és értékelte — mindannyiunk hasznára, mint a verseny végére a rendkívül sikeres kísér­letből kiderült. Minden bizonnyal része volt a kiváló mete­orológiai szolgálatnak a 8-i verseny­szám szenzációs eredményében: 15 versenyző re­pülte meg élete első 300 kilométerét! A „fél­­aranyosok” természetesen a standardosztály­­ból kerültek ki. öcsény—Csorvás—öcsény, 327 km-es feladatukat Györfi Tibor repülte a legjobb, 66,66 km ó átlagsebességgel, Pirát­­jával. A szabadosztály öcsény—Békéscsaba— öcsény, 372 km távjában az első, Farkas István a Januárral 90,11 km­­-t ért el — a verseny legjobb átlagsebességét (amiért ké­sőbb különdíjat kapott, csakúgy mint Győr­­fi). Az ,,aranyeső” után az időjárás kétnapos szünetet „iktatott be”. A strandolás, horgá­szás, mohácsi kirándulás mellett szakmai to­vábbképzésre is sor került. A versenyen köl­­csön-Piráttal indult Esko Tapio Grönlund, a finn EIRI AVION gyár kereskedelmi igazga­tója, színes diavetítéssel és színes filmmel kísért tájékoztatást tartott a gyár PIK 200 típusú gépéről. Másnap pedig több magyar pilóta repülte meg a finn csodagépet, me­lyet tulajdonosa, Paul Kuponen adott köl­csön. (A biztosítást a típusrepüléshez persze a gyár kötötte Kuponen gépére.) A vélemé­nyek — a 18-án a géppel repült újabb jó né­hány magyaré is — egyhangúak: a gép ki­váló. I-én többen szkeptikusan nyilatkoztak a ki­pakol­ás köz­ben. A későbbiekben unalma­san sokszor — négyszer — napi győztes Czigler Miklós csak csodálkozni tudott: „ko­molyan gondolja a sportbizottság”? Komo­lyan gondolták. A reptér fölé húzódó réte­ges felhőzet alatt kiadták a feladatokat: a sza­badosztál­y­n­ak Őcsény—Paks—Szakály— V. Gemenci Vitorlázórepülő Bajnokság 1977. augusztus 5—19. Szalma János, a sportbizottság vezetője el­igazítást tart (felső nagy kép). A napi ván­dordíj: A KATONA-KALAP. Alsó képünkön a PIK 200 az őcsényi repülőtéren 10

Next