Révai Nagy Lexikona, 4. kötet: Brutus-Csát (1912)

C, Cs - Couvert - Couverture - Couvense - Couvreur - Covac - Covado - Coraiáns - Cove - Covellin - Covenant

Couvade — 696 — veszi a gyermeket, a rokonok őt ápolják, mintha ő szült volna. A különös eljárás sok népnél szo­kásban volt, részben van. A régi iberekről Strabo jegyezte fel (3., 4.), a korzokról Diodorus Siculus (V. 14.), a Ny.-i Pyreneusok baszk lakossága a mult század közepéig ismerte, a szárdok a középkor elejéig követték. Ma is ápolják e szo­kást a nyugatkínai miao-tse népek, Dél-Ameriká­ban az aravak, tupi,perui és paraguay indiánusok, Észak-Amerikában a kaliforniai, oregonmelléki és sosoni indiánusok, É.-on a kamcsadálok, az ainók és eszkimók, a maláji Niász lakói, a dajá­kok Borneón, az andamán minkopiék, Afriká­ban a dzsaggi és bazato négerek, végül a dravi­dák és déli indus törzsek. Ez elterjedtség s a szo­kásnak helyenkint különféle formája nem egy helyről kölcsönözöttnek mutatják a sajátságos el­járást, hanem, úgy látszik, valamely társas átala­kulási forma néponkint önállóan föllépő jelensé­geinek. A rejtélyes és képtelen szertartásnak magyarázatát majd minden etnológus megkoc­káztatta, több-kevesebb elmeéllel és tudással. Bizonyos telepatikus hatást, babonás átszuggerá­lást vesznek fel akul többen (Tyler, Liebrecht, Southey,Westermarck), amely az apa egészségét, hatalmát, erejét így adja át az újszülöttnek. Mások szerint abból az egyszerű, reális élettani okból keletkezhetett (Hellwald, Friedrichs, Müller Miksa), hogy a családban ilyenkor az anya, köny­nyű szülése dacára, egy ideig munkaképtelen s a primitív asszony megerőltető házigondjait nem végezheti el, ura vadászzsákmányát nem dolgoz­hatja fel, emiatt a férj tétlenségre van kárhoz­tatva, otthon marad, amihez babonás formák já­rultak. Ismét mások (Lafk­au, Lippert, Abhelis) szerint vallásos alapja van. Az újszülöttet mint adományt kapja az apa az istenektől s ezért neki önmegtartóztatással, böjttel, visszavonultsággal kell ezt meghálálni. A kérdés véglegesen tisz­tázva ma sincs, de legelfogadottabb az a nézet (Lubbach, Bastian, Giraud-Teulon), amely a mat­riarchátusból (1. o.) patriarchátusba átmenő tár­sadalmi átalakulás emléktöredékének tartja. Kez­detleges társadalmakban az anya lévén csak biz­tos, a vérségi leszármazás s ez alapon az öröklés rendje is az anyai ágon tartatott nyilván; ebből az anyára és annak rokonaira bizonyos jogok háramlottak a gyermekekkel szemben (ha fiú volt, későbbi zsákmánya őket illette, ha leány, ennek vételára volt az övék, stb.), ebből a gyer­mek fölött való tulajdonjog is olykép alakult, hogy az az anyáé­v. ennek legidősebb férfiroko­náé lett. Midőn a külső védelem és táplálékszerzés tiszte a férfinemet fontossá tette s ez alapon a főnökség (1. o.) intézménye kifejlett, ennek min­tájára az egyes családokon belül az apa lett a főnök, a rendelkező, a tulajdonos. Tulajdona lett a gyermek is, amelyet ünnepélyesen az övének kellett elismernie. Az anyajog idején az anya tu­lajdonjogának szertartásos elismerése a gyermek­ágy babonás ceremóniáiban nyilvánulván meg, e formákat mint hagyományokat vette át az apa, midőn gyermekét a magáénak azzal ismerte el, ha a szülés ismert formáit maga részéről végig­csinálta. A matriarcha társas forma a világ min­den népénél megvolt (egyetlen tagadója Wester­marck), ebből különféle eljárásmódjai származtak a későbbi apai tulajdonjogba való beiktatásnak, melyek között a legtanulságosabb és legérdeke­sebb ősi csökevényként a C. maradt fenn külön­féle, egymástól elszigetelt népeknél. Irodalom, Bachofen, Das Mutterrecht, Stuttgart 1861, 26—42 ; Cordier, Le droit de famille aux Pyrénées, Revue historique de droit frangais et étranger, Paris 1859, 285. sk. 1. ; Bastian, Die Rechtsverhältnisse bei verschiedenen Völkern der Erde, Berlin 1872, 196 sk. 1.; Westermarck, The history of human marriage, Helsingfors 1889, 60—72 ; Lafl­au, Moeurs des sauvages amériquains comparées aux moeurs des premiers temps, Paris 1723, I. 557. sk. 1.; Morgan, The Systems of Consanguinity and affinity in the human family, Washington 1871, 140. sk. 1.; Lubbock, A történelem előtti idők, I. k. Budapest 1876, 12—15 ; Le­tourneau, L'évolution du mariage, Paris 1874, 347 ; Ab­elis, Moderne Völkerkunde, Stuttgart 1896, 427 ; Schurtz, Ur­geschichte der Kultur, Leipzig 1900., 190. Crawley, The Mystic Rose A study of primitive marriage, London 1902; Frazer, The Golden Rough, u. o. 1901. Couvert (franc.) a. m. asztaltoríték. A néme­tek C.-nak hívják még hibásan a levélborítékot is, melynek francia neve enveloppe. L. Boríték: Couverture (franc., ejtsd: kuvertür), fedő, ágy­terítő ; kötés (a könyvön); fedezet (pénz). Couvense (franc., ejtsd: kuver), 1. költőkemence, 1. Költés. — 2. Az a készülék, amelyben a kora­szülötteket nevelik. Couvreur (ejtsd: kuvrer), 1. Auguste, belga író és politikus, szül. Gentben 1827 okt. 24., megh. Brüsszelben 1894 ápr. 23. 1848—54-ig francia tisztviselő volt, 1854. az Indépendance Belge szerkesztője lett. 1864-ben a képviselőházba vá­lasztották, melynek 1884-ig volt tagja. 1884 óta, mint már a 60-as években is, társadalompolitikai kongresszusokat rendezett és része volt a Ligue de l'enseignement alapításában. 2. C., Jessye Huybers, angol regényírónő, az előbbinek neje, szül. Londonban 1848., megh. Brüsszelben 1897 okt. 25. Írói munkásságát ki­sebb beszélyekkel és költeményekkel kezdte meg, melyek 1872-től kezdve Tasma álnéven a melbour­nei hírlapokban jelentek meg. Házassága óta(1886) Brüsszelben élt. Első nagyobb regénye: Uncle Piper of Pipershill (1887); ezután jelentek meg: In her earliest youth (1888); The Penance of Portia James (1891); Knight of the white feather (1893); Not counting the cost(1895). Regényeit a gyarmatélet kedves és hüt jellemzéséért kedvelték. Covac, adók. Pozsega vm. újgradiskai j.-ban, (1900) 524 horvát-szerb lak., u. p. és u. t. Okucani. Covado, régi portugál h­osszuságmérték­e a méter kétharmad részével, Braziliában 1­68 cm. Marokkóban 53­3 cm. Covariáns: 1. Invariáns. Cove, város, 1. Queenstown. Covellin (ásv.), rézszulfid, CuS. Romboéderes, izomorf a cinnabarittal, táblás, lemezes, vesés, szemcsés tömegekben. Indigókék. Lelőhelyei: Langerhausen, Badenweiler, Vezuv-láva, Chile és Bolívia, ausztráliai arany mezők. Covenant (ang., ejtsd: kavnent), azon szövetke­zések neve, melyeket a presbiteriánus skótok ré­szint fejedelmeikkel (így pl. 1580.1. Jakabbal), ré­szint maguk között kötöttek protestáns vallásuk fenntartására a katolikusok s a püspöki egyház hívei ellen (1. Skót egyház). I. Károly a C. tagjait, a covenantereket, mint lázadókat elítélte, de a forradalom alatt ezek diadalmaskodtak, szövet- Amely bió C alatt nincs­­ meg, K alatt keresendői Covenant

Next