Révai Nagy Lexikona, 6. kötet: Dúc-Etele (1912)

E, É - Estepa - Estepona - Esterek - Estérel - Esterellit - Esterházy

Esterházy 1­731 - 7. E. Dániel gróf, kuruc tábornok, ki főleg a Vág vidékén működött. Egyik nevezetesebb hadi tette volt, midőn 1705 telén Heister csapatait ki­verte Bazin, Modor és Szentgyörgy városokból. 1711-ben Kassát védelmezte a császáriak ellen 5—6 ezer emberrel s többszörös felhívás után is csak a szatmári béke ünnepélyes kihirdetése előtt 3 nappal adta föl. 8. E. Dániel gróf, főrendiházi tag, az E.-ak zólyomi ágának feje, szül. 1843 jan. 4. Pia néhai E. Kázmér Miklósnak, aki az 1839-iki ország­gyűlésen mint kitűnő ellenzéki szónok szerepelt a felső táblán. Jogi doktori vizsgát tett. Nemcsak itt­hon, de Salzburgban is vannak nagy birtokai. 9. E. Ferenc gróf, főkancellár, szül. 1715 szept. 19., megh. 1785 nov. 7. Részt vett az 1741. ország­gyűlésen, 1760. Mosony vmegye főispánja lett, 1766. pedig a magyar kancellária élére és így a legbefolyásosabb polcra állíttatott. 1783—1785-ig horvát bán volt. Mint előkelő és gazdag ifjú főúr nagy szerepet játszott a bécsi társaságban, hol Quinquin név alatt ismerték és különös kegyben állott Mária Teréziánál és férjénél, Ferenc császár­nál. Az ő kormányzása alatt hajtották végre Ma­gyarországon az úrbér szabályozását és a nagy tanügyi reformokat. József császárral szemben, ki őt szintén nagyra becsülte, felterjesztéseiben erélyesen védte a magyar alkotmányt, a nemesi és egyházi szabadságokat. Nagyon művelt, olva­sott főúr volt, ki cseklészi kastélyában szép könyv­tárt gyűjtött. 10. E. Imre gróf, esztergomi érsek, szül. 1663., megh. Pozsonyban 1745 dec. 6., Imre és Bucsányi Zsuzsánna ma a cseszneki ágból. 17 éves korában a pálosok bánfalvi zárdájába (Sopron mellett) lépett s miután teológiai tanulmányait Rómában elvégezte, egy ideig Nagyszombatban tanár, majd perjel, provinciális és később rendjének generá­lisa lett. 1706. váci, 1708. zágrábi, 1722. vesz­prémi püspökké neveztetett ki. 1722—25-ig a m. kir. udvari kancellári méltóságot viselte, míg végre 1725 szept. 1. esztergomi érsekké nevezték ki. Az 1741. híres országgyűlésen Mária Te­rézia legbuzgóbb hívei közé tartozott s lelkesül­ten segítette a királyt pénzzel és katonasággal. Már előbb is, de különösen mint esztergomi érsek, nemes szíve és pazar bőkezűsége által szerzett magának szép hírnevet. 20 év alatt 10 milliónál többet adott jótékony célra s midőn egy alkalom­mal pénztára kiürült, a nyakán csüngő nagy arany­keresztet zálogosította el, hogy a szegényeknek alamizsnát adhasson. Veszprémben újra építtette a Szt. Mihály templomot, Bánfalván a pálosok zárdáját, Pozsonyban pedig a Szt. Erzsébetről el­nevezett betegápoló apácák zárdáját alapította. Eltemették a pozsonyi székesegyházban. Egyszerű síremlékén az általa készített fölírat hirdeti em­lékét. 11. E. Imre gróf, szül. 1726., megh. 1792., János és gróf Berényi Borbála fia a cseszneki ágból, veszprémi főispán, lovastábornok s egy huszárezred tulajdonosa. 16 éves volt, midőn az E.-huszárok közé lépett s vitézségével több­szörösen kitűnvén, előbb őrnagy, 1749. alezre­des, 1756. ezredes, 1758. tábornok, 1763- altá­bornagy, 1768. egy huszárezred tulajdonosa s végre 1773. lovastábornok lett. 1760. Berlin be­vételénél megakadályozta a fegyvergyár szétrom­bolását. 1770. a lengyel határra küldött figyelő sereget vezette s 1772. ő szállta meg Lemberget. Gr. Traun Anna Máriától született 4 fia közül József és Imre terjesztette tovább ágazatát. 12. E. Imre gróf, főrendiházi tag, szül. 1840 ápr. 11. A cseszneki ház idősebb ágának sarja; eleinte a hadseregben szolgált mint főhadnagy, később kilépett. Pozsony vm. rédei nagybirtokos. 13. E. Kálmán gróf, szül. Nagyiklódon 1830 júl. 7., a cseszneki ágból. Kolozsváron tanult s az országgyűlésre kir. táblai gyakornoknak esküdött fel, midőn kiütött a szabadságharc. E. közvitéznek állt be, de Bem, ki alatt több harc­ban is résztvett, mindjárt tisztnek nevezte ki. Több izben kitűnt vitézségével; a szebeni csatában egy ágyúgolyó szétroncsolván karját, tovább nem vehetett részt az ütközetben. A szabadságharc után gazdasággal és tudományokkal foglalkozott és számos természettudományi és földtani cikket tett közzé; az erdélyi múzeum érdekében is sokat buzgólkodott. A nagyszebeni tartomány­gyűlésen, noha meg volt választva, nem jelent meg. 1865. mint fogarasi képviselő részt vett az utolsó kolozs­vári országgyűlésen, majd mint Kolozsvár kép­viselője a pesti országgyűlésen a Deák-párt híve volt. 1871-ben Kolozs vármegye és Kolozsvár fő­ispánja, majd a kolozsvári Nemzeti szinház inten­dánsa volt. 1887-ben a gyalui kerület választotta a parlamentbe, melyet több cikluson át képviselt. Jelenleg Kolozsvár város és Kolozs vármegye főispánja. 14. E. Károly gróf, egri püspök, egyike a magyar kat. egyház vezéralakjainak; szül. 1725 máj. 4., megh. 1799 márc. 14. E. Ferenc gr. kir. tárnokmester fia. Tanulmányait Pozsonyban és Nagyszombatban folytatta és Rómában fejezte be. Visszatérve egy ideig családja ősi birtokán, Pápán lelkészkedett, de már 1752. esztergomi kanonok­­lett, később pedig helytartótanácsos és cattarói vál. püspök. Mária Terézia, ki felismerte értékét, 1759. váczi, később pedig egri püspökké nevezte ki. Váczott ő kezdte meg a bazilika építését, me­lyet aztán Migazzi fejezett be. Egerben a líceumra Hell Miksa tervei szerint csalagászati obszervató­riumot épített és ezt angol készítményű eszközök­kel gazdagon felszerelte. Bécsben is igen nagy volt a befolyása, különösen a királynőnél és a magyar kancelláriánál, melynek élén akkor bátyja, Ferenc állott mint főkancellár. Sok ideig meg tudta akadá­lyozni a munkácsi g. kath. püspökség felállítá­sát. Székhelyén politikai és egyházi eszközök­kel egyaránt üldözte a görög hitközséget. Még nagyobb szerep várt reá II. József korában, kinek reformjaival szemben ő vezette a magyar püspöki kar harcosabb elemeit. Az 1790-iki országgyűlé­sen is ő volt a katolikus párt vezére, és sokáig ellenezte a protestánsok jogainak elismerését és törvénybe iktatását. Püspökségének érseki rangra való emelését is ő készítette elő, de az csak halála után, 1804. történt meg. Több műve nyomtatásban is megjelent, mint: Hármas üdvösséges kérdés (Pest 1751); Az 1775. évben tartott jubileum (Eger 1776), de ezeknél nagyobb viágot vetnek tudo­mányára és egyéniségére azok az emlékiratok. Esterházy

Next