Révai Nagy Lexikona, 8. kötet: Földpálya-Grec (1913)

G - Gigantactis - Gigantizmus - Gigantocypris Agassizii - Gigantográfia - Gigantolit - Gigantomachia - Gigantorhynchus - Gigantostraca - Gigantura Chuni - Gigartina - Gigászok - gige - Gigerli - Gigliato - Gigli-fűrész - Giglio - giglio - Giglioli

Gigantactis — 529 — Vagy szorosabb értelemben vett tánc, amely két 8 ütemű repriseből áll, vagy része a suitenek, fuga­szerű elemekkel. A név valószínűleg angol ere­detű (jig, jigg). — 2. A «gigue» eredetileg fran­cia gúnyneve azoknak a violáknak (mély hege­dűknek), amelyek némileg a sonka (gigue) alak­jára emlékeztettek. Szekrényük domború volt, szemben a lapos hegedűkkel. A német Geige szó is innen ered. Gigantactis (állat), a Ceratiidae családba tar­tozó tengermélyi halnem. Jellemző, hogy arcorra rendkívül hosszú, a test hosszával kb. megegyező hosszúságú, végén gombszerűen megduzzadó ta­pogatóba folytatódik, a tapogató végén pedig vi­lágítószerve van. Egyik faját, a G. Vanhoffeni Brauer-t, a Chun-féle expedíció az Indiai-óceán­ból 2500 m. mélységből halászta ki. Gigantizmus (gör.) a. m. óriásodás, óriásra nö­vés; a botanikában az a jelenség, midőn a növény vagy annak valamely része, tehát rendes alakjá­nak megmaradásával, vagyis jelentékenyebb alak­beli változás nélkül szokatlan nagyra, egész óriás­nyira megnő. — G. állattani értelemben,1. Óriás-c­övekedés-Gigantocypris Agassizii Müller, a Kagy­lósrákokhoz (1. o.) tartozó tengermélyi ráknem. 1891-ben az Albatros-expedició hozta felszínre 2000 m. mélységből s 1898. a Chun-féle expedí­ció is talált belőle 10 példányt. Látószerve töké­letlen, annál fejlettebb azonban a középszemből fejlődött sajátságos szerve, mely a tengermélyen levő gyér számú fénysugarak összegyűjtésére és reflektálására való. Gigantográfia (gör.), így nevezi a frankfurti Klimseh az általa 1901. föltalált módját a plaká­tok autotipiai úton való kezelésének. Ez a dolog addig sok nehézségbe ütközött a kép előállításá­hoz szükséges rács nagysága miatt. Klimseh te­hát úgy járt el, hogy olyan diapozitivet készített, min­t rendes projekciós eljárásoknál használnak és ezt a diapozitivet az érzékeny üveglemezre vetítette. A tónust széjjelosztó rácsot azonban nem a lemez elé, hanem a diapozitív mögé tette s ilyenformán nagyításkor a rácsot is nagyította. A negatívot azután a megszokott módon készí­tette elő s nyomtatta v. másolta át aluminium­lemezre. A nyomtatás tehát az algráfiai sajtón történt. Klimseh ez eljárása révén igen szép, egy négyzetméteres plakátokat készített. Gigantolit (ásv.), a Cordierit egyik mállási ter­méke, zöldes-szürke, bágyadt zsírfényű vagy tizen­kétoldalú prizmák. Termőhelye Tammela (Finn­ország). Gigantomachia, 1. Gigászok: Gigantorhynem­is(állat), 2. Echinorhynchus­ Gigantostraca (állat), 1. Óriásrákok. Gigantura Ch­uni, tengermélyi hal. A Chun­féle Valdivia-expedició 1898. hozta felszire. Cső­alakú teleszkópszeméről nevezetes. Gigartina Stackhouse (növ.), a pirosmoszatok génusza, melynek mintegy 50 faja a tengerben él kövekhez, kagylókhoz és csigaházakhoz ta­padva. A gilisztamohának (1. o.) fő alkotórésze. Gigászok (lat. gigantes), a görög mitológiában hatalmas óriások,akiket anyjuk, Gaia(az anyaföld) a megcsonkított Tiranos (1. o.) véréből szült. Ők a hősei annak a nagyszabású, költőktől és művészek­től az ó- és újkorban egyaránt gyakran feldolgozott mondának, mely szerint Gaia fiait lázadásra ösz­tönzi az olymposi istenhatalom ellen, melyet Zeus a titánok (1. o.) elleni közdelemben megalapított. Gaia és fiainak ez a felkelése a Gigantomachia (G. harca). A G. közül a legnevezetesebbek: Enkelados, Porphyrion, Alkyoneus — kitépett és meggyújtott fatörzsekkel, sziklákkal támadják meg az olymposiakat, hegyeket — a Pangaiost, Athost — szórnak ellenük, egymásra halmozzák az Olympost, Osiát és Peliont, hogy feljussanak hozzájuk stb. (Ezt a felkelést már a régi írók is és modernek még gyakrabban összetévesztették a titanomachiával, Zeus és társainak Kronos és a többi titán istenkormánya ellen való lázadásá­val.) Az istenek Heraklest voltak kénytelenek se­gítségül hívni ellenük, mert a végzet szerint a G.-at az istenek csak halandó ember segítségével győzhetik le. Nagynehezen sikerült őket elpusztí­tani. A képzőművészetben eleinte héroszok képé­ben jelentek meg. Utóbb azonban mind vadabb külsőt kaptak, végre a híres pergamoni oltáron (a berlini Pergamon-múzeumban) egyeseknek alsó teste kígyólábakban végződik, másoknak szár­nyuk van, mig némelyek viszont teljesen ember­alakuak. V. ö. M. Mayer, Die Giganten u. Ti­tánen in der antiken Sage u. Kunst (Berlin 1887). Gige, kisk. Somogy vm. nagyatádi j.-ban, (1916) 1186 magyar lak., hitelszövetkezet, postahivatal; u. t. Kiskorpád. Gigerli, Bécsben felkapott s nálunk is egy időben elterjedt szó olyan emberre, aki feltűnő öltözetével s különös magaviseletével hívja föl a figyelmet, vagyis piperkőc. Gigliato (pl. ejtsd: dzsiijato), régebbi toszkánai aranyérem. Értéke 11­43. K. L. Zecchino: Gigli-fűrész, drót fűrész, mely a sebészeti ope­rációknál régebben használt láncfűrészt teljesen kiszorította a használatból. A könnyen hajlítható drótot az átfűrészelendő csont köré vezetve, meg­feszítése után húzó, fűrészelő mozgásokkal belül­ről kifelé vágható át a csont, ami által mellék­sértések könnyen elkerülhetők. Giglio (ol., ejtsd: dzsín­yo), a heraldikában a liliomnak olasz neve. Giglio (ejtsd: dzsín­yo),Grossetto olasz tartomány­hoz tartozó sziget a Tirrheni-tengerben, 15 km.­nyire Argentario félszigettől (Toscanában), 8 km. hosszú; hegyek takarják, de azért termékeny; ismeretesek gránitbányái. Lakosainak száma (191­) 2295 s nagyobbára a K.-i parton fekvő G.-ban laknak. G. a rómaiak Igilium-a. Giglioli (ejtsd: dzsín­yóií), Enrico Hillyer, olasz zoológus, szül. Londonban 1845 jan. 13., megh. Genovában 1909 dec. 16. Paviában nevelke­dett. 1868-ban a firenzei muzeumhoz került, 1871. rendkívüli és 1874. rendes tanár lett az Insti­tuto di studi superiori-ban. Több nagyobb munkát írt: Note intorno alla fauna vertebrata dell' oceano 1870; Iconografia dell' avifauna italica (Prato 1878—92); Richerche intorno alla dis­tribuzione geografica dei vertebrati (Roma 1875); Avifauna italica (Florenc 1886; új kiadás 1889); Avifauna italica Notizie d'indole generale, mig­razioni (u. o. 1891); Avifaune locali (u. o. 1880). Révai Nagy Lexikona, VIII. köt. Gigliali 34

Next