Révai Nagy Lexikona, 10. kötet: Hérold-Jób (1914)

I, Í - Ibn al-Athír - Ibn al-Chatib - Ibn al-Fáridh - Ibn al-Kifti - Ibn al-Mukaffa' - Ibn Arabi - Ibn Arabsáh - Ibn báddzsa - Ibn Batúta - Ibn dászta - Ibn doreid - Ibn el-Heitham - Ibn Ezra

Ibn al-Athír — 445 — Ibn al-Athír fizz al-dín ibn Mohammed) al-Dzsazari, arab történetíró, szül. 1160., megh. 1233.Történelmi munkái között a legnevezetesebb a Kámil (a. m. tökéletes) című, a világ teremtésé­től 1230-ig terjedő krónika, keleti kiadásain kívül (először 12 köt., Bulak 1290. hidzsra) a Tomberg upsalai tanártól eszközölt teljes kiadásban (Ibn el-Athíri: Chronicon quod Perfectissimum inscribi­tur, 14 köt., Upsala és Leiden 1851—76) hozzá­férhető. Ezenkívül nevezetes még I. betűrendben szerkesztett életrajzi munkája Mohammed kortár­sairól (Uszd al-ghába, 5 köt., Kairó 1286, hidzsra). A szíriai Atabegekről szóló munkájából Reinaud a Historiens des croisades c. gyűjteményben (Paris 1829) közölt kivonatokat. Az arab irodalomban I. testvérei is nevezetes helyet foglalnak el, ugyanis Medzsd al-din I. (szül. 1149, megh. 1210) az iszlám tradícióihoz írt szótárt, és Dhijá al-dín I. (szül. 1163, megh. 1239) retorikai és szépirodalmi munkák szerzője. Ibn al-Chatib, I. Fad­r al-din al-Razi. Ibn al-Fáridh, Omar, az arabok híres misztikus költője, szül. 1181., megh. 1234. Kairóban. Költe­ményeiben allegorikus módon a borról és a szere­lemről énekel. Divánját több izben adták ki Kele­ten és Nyugaton (Roseid Dahdáh, Marseille 1855). Költeményei között a leghíresebb a Hammer-Purgstalltól kiadott és németre fordított miszti­kus szerelmi dal (Das arabische hohe Lied der Liebe, Wien 1854) Ibn al-Kiftí, 1. Kiftí. Ibn al-Mukaffa', Abdalláh, perzsa származású arab író, a párizi vallásban született, az iszlámra áttérésével eredeti Razbih nevét az Abdalláhval cserélte fel. Ő az arab szépprózairodalom meg­alapítója azzal, hogy több perzsa munkát (a Kalifa va-Dimna mesekönyvet, a pohlevi Khudái-ná­mak című történeteket) arabra fordított. 757-ben Baszrában Almanszúr kalifa haragjának esett áldozatául. Ibn Arabi, Muhjí al-din, híres arab misztikus, szül. Murciában (Spanyolországban) 1165., 35 éves korában elhagyta szülőföldjét és Arábiá­ban, Szíriában, Kis-Ázsiában és Marokkóban sok éven át vándorolt, végre Damaszkusban telepe­dett meg, hol 1240. szent és csudatevő ember híré­ben meghalt. Sírja a Szálihijja városrészben a Kásztijánhegy tövében mai napig ájtatos zarán­dokolok gyülőhelyéül szolgál. Vagy 140, részint prózai, részint költői munkát írt, melyek az iszlám miszticizmusának tetőpontját képviselik. Szól lá­tomásairól, angyaloktól és a prófétától vett sugal­maztatásairól. Legfontosabb munkája: A mekkai kinyilatkoztatások című könyve, misztikus rend­szerének enciklopédiája 560 fejezetben. Egy ter­jedelmes koránmagyarázó munkában ábrándos elméleteit a szent könyvből magyarázza ki. Az iszlám ortodoxiájának sok képviselője tanai miatt eretneknek tartja, de a miszticizmus képviselői szentül tisztelik, ilyenképen él a nép hitében is. Ibn Arabsáh, Ahmed b. Mohammed, arab szép­író, szül. Damaszkusban 1­388., megh. u. o. 1450. A Szíriát meghódító Timur I.-t Szamarkandba vitte, ahonnan nagyobb utazásokat tett Mon­golországba, Asztrahánba stb. Krimián át Driná­polyba utazott. Munkái közül legismertebbek: Timur története (kiadta Golius, Leiden 1636, fran­ciára ford. Vattier, Paris 1658, latin fordítással kiadta Manger, Leeuwarden 1767—72) és a Kalila va­ Dimna c. erkölcstanító meséket utánzó műve. (Fructus imperatorum et jocatio ingen­iosorum, 2 köt., arabul és latinul kiadta Freytag, Bonn 1832— 1852). Ibn Báddzsa (az európai irodalomban Avem­pace, Avenpace), Abú Bekr Mohammed b. Jahja, e melléknéven: Ibn al-Száigh (az aranyműves fia) is ismeretes; híres arab orvos és filozófus. A XI. sz. vége felé Saragossában született, ahol már fiatal korában az almoravida fejedelem ottani helytartójának első tanácsadója volt. 1119-ben Sevillában találjuk, később Granadába költözött, majd pedig Fezben telepedett meg és az almora­vida fejedelmek kegyében részesült. 1138-ban, né­melyek szerint irigykedő orvostársaitól megmér­gezve halt meg. Ő volt az első, ki a peripatetikus filozófiát Andalúziában meghonosította. Leghíre­sebb munkája a Tadbir al-mutavahhid (a magános ember vezetése) címet viseli; benne azt az utat mutatja, melyen haladva, az ember a társadalmi élet akadályai között a spekulatív ismeretek útján öntökéletesítését elérheti, melynek legmagasabb célja az egyéni intellectus egyesülése a vol. Tótt Sztxó­-szal, V. O. Mank, Mélanges de philoso­phie juive et arabe (Paris 1859). Ibn Batúta: Abú Abdallah Mohammed, a leg­nagyobb arab utazó, szül. 1302. Tangerben, megh. Fezben 1377. 1325—49 közt járta be Egyiptomot, Szíriát, Perzsiát, Mezopotámiát, Arábiát, Dél-Afrika keleti partjait, Krimiát, Dél-Oroszországot, Khivát,Bokharát, Khoraszánt, Kandahárt, Delhit, Kínát, India kikötőit, sőt 1352. keresztülhatolt a Szaharán is, egészen Timbuktuig. Munkáját 1855—59 francia fordítással 4 kötetben Defré­mery és Sanguinetti adta ki. Ibn Dászra, 1. Ibn Raszteh, Ibn Doreid, Abú Bekr Mohammed, arab filoló­gus és költő, szül. Baszrában 838., megh. 933. Fi­lológiai dolgozatai közül a leghíresebb a Wüsten­feldtől (Göttingen 1854) kiadott genealogico-ety­mologicus munka, ezenkívül egy kisebb munkája (Kitáb al-maláhin), melyben az arab nyelv kétér­telmű szavairól szól, kiadta Thorbecke (Heidel­berg 1882). Költeményei közül legismertebb a Makszúra című tanköltemény, az élet viszontag­ságairól, a szerencse múlandóságáról. Európában a múlt század óta több ízben adták ki és fordí­tották. Ibn el-Heitham, 1. Alhazen, Ibn Ezra, 1. igazi neve: Abraham ben Meir ibn Ezra, vagyis Ábrahám Meir fia, Ezra leszár­mazottja, zsidó bölcsész. Toledóban született 1119, s valószínűleg 1193. halt meg. Sokat utazott s mint bibliamagyarázó, nyelvtaníró, orvos, mate­matikus, csillagász és filozófus nagy tiszteletben állott kortársainál. Főleg kommentárjai bibliai könyvekhez s héber grammatikai iratai voltak híresek. Filozófiai műve «Fardes chochma« (a böl­csesség kertje) és más címek alatt is,kéziratban van még három könyvtárban. Utoljára Narbonneban élt és Spanyolországban utaztában halt meg. V. ö. Bacher V., Ábrahám ibn Ezra mint grammatikus (Budapest 1881). Ibn Ezra

Next