Révai Nagy Lexikona, 11. kötet: Jób-Kontúr (1914)
K - Kallósd - Kállósemjén - Kallóza - Kallózás - Kallundborg - Kallusz - Kallynteria - Kálmán - Kálmán - Kálmán
Kallósd bizottságának tagja, 1911 óta a budapesti tisztviselőtelepi főgimnázium tanára. Tudományos folyóiratokban és napilapokban számos értekezéses cikke jelent meg a klassz.-filológia, történelem és nyelvészet köréből. Önálló művei: Homeros és Archilochos (Bpest 1904); Megjegyzések és excursusok Archilochoshoz (u. o. 1911). Munkatársa e Lexikonnak is. 3. K. Lajos, jogi író, szül. Borzován (Szatmár vm.) 1819 máj. 15., megh. Debreczenben 1881 szept. 4. 1851-ben a sárospataki, 1853. a debreczeni főiskolán lett jogtanár. 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Művei: Alapelvek a magyar polgári jogban (1846); Néhány lap az élet jogirataiból (1848, új cím alatt: Magyarországi főtörvényszéki ítéletek gyüjteménye, Debreczen 1862); Osztrák polgári jog elvei (1852); A magyar polgári jog alapelvei (1853). Kallósd (azelőtt: Kallós), kisk. Zala vm. zalaszentgróti j.-ban, (1910) 444 magyar lak., u. p. Kehida, u. t. Kehida-Kustány. Kállósemjén, nagyk. Szabolcs vm. nagykállói j.-ban, (1916) 2927 magyar lak., vasútállomás távíróval, postahivatal. Kallóza (növ.), rézoxidammóniákban oldhatatlan, szódaoldatban és l°/o-os hideg kálilúgban oldható, klórcinkjódtól vörösbarna, anilinkéktől fénylő kék és korallintól (rosolsav) fénylő vörös színű anyag, mely a rostacsövek pórusait béleli ki és a cisztolitban (1. o.) is mindig kimutatható. Kallózás (kallás), kártolt gyapjúszövetek és kötött szövetek tömörítését végző művelet, melynek lényege abban áll, hogy az árút meleg szappanos vízzel vagy más nyálkás folyadékkal megnedvesítik és még meleg s nedves állapotban sokszorosan összenyomkodják. Ezen művelet folytán a gyapjuszálak végei a fonás behatása alól szabadulnak s a szabad szálvégek annyira összekuszálódnak, hogy tömött, sőt vízálló felületet képeznek, amelyet nemeznek neveznek. Kallundborg, kikötőváros Sjalland dán szigeten, Holbaektól 40 km.-nyire a Resnaes és Asnaes fokoktól alkotott fjord végében, vasút mellett, (1916) 4732 lak., gabona- és marhakereskedéssel. Kallusz, 1. Callus és Dugványozás. Kallynteria (a. m. csinosító-ünnep), a régi Athénben megült tavaszi ünnep (májusban), melyen Athene istennő szentélyét és ősi szobrát megkoszorúzták és megmosták. Kálmán, név, 1. Magyar személynevek. Kálmán, szent, 1. Colomanus. Kálmán, 1. (Könyves K.) király, I. Géza király fia. Szt. László papnak szánta a könyveket nagyon szerető unokaöccsét, K. azonban a felavatás elől Lengyelországba szökött. Nagybátyja visszahivatta s őt jelölte ki a maga utódának. Szt. László halála (1095) után ő lett az ország királya. Eleintén, úgy látszik, megosztotta hatalmát öccsével, Álmossal, kit László Horvátország királyává tett. Az első keresztes hadjáratban (1096) először is Gauthier Valter francia lovagjainak engedte meg az átkelést; előmozdította az Abéry Péter «remete» vezetése alatt álló második csapat átvonulását s beengedte az országba Volkmar és Gottschalk csapatait is; amazokat azonban, zsarolásaik miatt, Nyitránál a néplemezeket pedig Magyaróvárnál maga a király verte szét. A bejövetelre engedelmet nem is adott többé Emilio grófnak, ki ezért ostrom alá vette őt Mosonyban, de a király legyőzte. A határra érkezett derékhad vezére, Bouillon Gottfried (1. o.) a soproni találkozáson egyességre lépett vele, kezeseket adott s Pannonhalmán meglátogatta a királyt, ki nagyobb magyar sereggel kisérte s mindennel bőven ellátta az átvonuló kereszteseket s 1096 nov. közepén barátságosan búcsúzott el tőlök. Ettől fogva legfőbb gondját arra fordította, hogy a szomszédos kisebb népeket befolyása alá hajtsa. 1097 tavaszán Pétergordjánál megsemmisítette az utolsó horvát királynak, Péternek seregét, mire azonnal rendezte új tartományának viszonyait. Velence hatalmának ellensúlyozására a nápolyi normannokkal kivánt szövetkezni s azért nőül vette Roger király leányát, Buzillát (1. o.). Öccse, ki most elvesztette a magyar koronához való reményét, föllázadt ellene de Várkonynál 1098. meghódolt neki. Ekkor K. II. Szvjatopolk kievi nagyfejedelem hívására Igorevics Dávid ladoméri hg. ellen indult, azonban csatát vesztett (1099). Még azon évben békét és szövetséget is kötött Csehországgal. A görögökkel szintén szövetségre lépett 1104., midőn Szt. László leányát, Piroskát, férjhez adta Jánoshoz, Komnenos Elek császár legidősb fiához. 1105-ben a velencei Dalmáciát megtámadta, mire Zara, Trau, Spalato s a legtöbb sziget önként meghódolt K.-nak, ki a városok önkormányzatát biztosította. E közben Álmos 1106. Német-, majd Lengyelországban keresett segítséget K. ellen. Sógora, III. Boleszló segítette is, de azután kibékült K.-nal, mire Álmos Abaújvárnál szintén kegyelmet kért és nyert. K. király 1111. körutat tett Dalmáciában s biztosította annak szabadságát. 1112-ben újra nősült; nejét, az orosz Eufémiát azonban 1114 táján elűzte. Az Álmos újabb fondorlatairól érkező hírek is izgatták; megvakíttatta tehát Álmost és fiát, Bélát, de még így is aggódnia kellett, hogy fia, (II.) István helyett Álmos következik a trónra. Roppant főfájástól kínoztatva, 1116 febr. 3. (nem 1114.) hunyt el. A felvilágosodottság hírébe különösen a boszorkányokban való hitről sokféleképen magyarázott törvénye juttatta. (L. Boszorkány.) Irodalom. Szalay, Magyarorsz. tört. I. 206—233; Horváth, I. 342—373; Pauler, I. 225—292; Lacroix, Vue militaire et religieuse au moyen&ge, Paris 1876., 121 ; Sybel, Gesch. d. I. Kreuzzuges, 195-205; Balics, Egyháztört. U. 1., 1—49. (u. o. a források, de Kugler Gesch. d. Kreuzzüge fölemlitése nélkül); Wertner, Árpádok 215—225.; Kálmán I. Géza fia volt. Tud. Gyűjt. 1826. IV. 54. Podhradszky, Atyáink K. királyunkat sohasem tartották szentnek, u. o. 1834. IX. 3. Schwab, Die Stellung des Königthumes unter Koloman dem popstl. Stuhle und der ung. Verfassung gegenüber (Progr. des kath. Gymn. zu Kaschau, 1858. 3—24); Fejérpataky, K. király oklevelei, két oklevél hasonmásával (Értekezések a tört. tud. köréből. XV. 5), Budapest 1892. Ennek ismertetése Tagányitól, Századok, 1892. 683— 7. 2. K. Borics herceg (1. o.) fia, Kálmán királynak el nem ismert unokája, körülbelül 1147-től Görögországban növekedett, hol Konstantinos nevet kapott. Mánuel császár őt Kilikia thema helytartójává s Malmistra hercegévé tette. 1164-ben a latinok s örmények ellen viselt háborúban fogságba esett. Csak Milán (1170-80) idejében nyerte — 162 — Kálmán