Révai Nagy Lexikona, 12. kötet: Kontúr-Lovas (1914)
K - Kőműveshíd - Kőműves-iskolák - Kőműves-jegy - Kőművesmester - Kön. - Kőnaspolya - Könd - Köneny - König - König
Kőmüveshíd — 138 — Kőmüveshíd, mozgó állvány, melynek főalkatrésze egy köteleken lógó dobogó (1. Állvány). Leginkább homlokzatok vakolásának helyreállításánál és javításánál használják. Kőműves-iskolák v. építőipari szakiskolák, 1. Építőipariskola és Építőipari téri tanfolyamok. Kőműves-jegy, 1. Kőfaragó-jegy. Kőművesmester, építéssel foglalkozó iparos, aki a falazásokat végzi. Kön. v. Koen., természetrajzi nevek mellett, 1. Itven. Kőnaspolya (növ.) a. m. Gotoneaster (1. o.). Könd (Kond, Kund), Kurszán, a Nemzeti Krónika szerint Kusid és Kuplán atyja, a hét vezér közé tartozott. Talán maga volt a Kende (1. o.); a Névtelen jegyző (6. fej.) csakugyan Köndének (Cundu)írja. Törzsével Buda, Diód és Százhalom közt szállt meg, ahol a Korzár vagy Kartal nemzetségnek voltak a birtokai, míg a Nemzeti Krónika szerint a Nyir körül lakott, hol a Kaplon nemzetség (gróf Károlyi, Sztáray stb.) volt az ivadéka. Köneny, a hidrogén (1. o.) rossz magyar neve. König, 1. Dénes, matematikus, K. 2. fia, szül. Budapesten 1883 szept. 21. 1911-ben a Józsefműegyetemen magántanár, 1912. pedig a matematika meghívott előadója lett. Hazai és külföldi szaklapokban számos értekezése jelent meg: Mathematikai mulatságok c. két kisebb gyűjteményt tett közzé (Budapest 1902—1905); lefordította Conturat L'algebre de la logique c. munkáját (u. o. 1908) és sajtó alá rendezte atyjának Neue Grundlagen der Logik, Arithmetik und Mengenlehre c. hátrahagyott könyvét (Leipzig 1914). 2. K. Gyula, a legkiválóbb magyar matematikusok egyike, szül. Győrött 1849 dec. 16., megh. Budapesten 1913 ápr. 8. Bécsben, mint az orvosi fakultás hallgatója már matematikával foglalkozott . Bécsből Heidelbergbe ment, ahol Helmholtz és Königsberger vezetése alatt dolgozott. Itt írta az elliptikus modulfüggvények elméletére vonatkozó disszertációját, amelynek alapján a heidelbergi egyetemen a doktori címet nyerte. Heidelbergből Berlinbe ment, ahol Kummert, Kroneckert és Weierstrasst hallgatta. Hazatérése után 1872. egyetemi magántanárrá, később a műegyetemen helyettes- és 1874. u. o. a mennyiségtan nyilvános rendes tanárává nevezték ki. Előadásai a modern matematika majdnem minden ágát felölelték. 1876-ban több tanártársával együtt megindította a Műegyetemi Lapok c. folyóiratot. Néhány évre rá Eötvös Loránd báróval együtt a Matematikai és Fizikai társulatot létesítette. Részt vett a középiskolai tantervek készítésében, valamint a műegyetem és a tanárképző újjászervezésében. A műegyetem igazgatásában előbb mint dékán, majd mint rektor vett részt. A Magyar Tudományos Akadémia 1881. levelező, 1889. rendes tagnak és 1894. a harmadik osztály titkárának választotta. 1909. az Akadémia igazgatóságának is tagja lett. Egyike volt azoknak, akik a Bolyai-díj (1. o.) alapítását indítványozták. Dolgozatai 4 csoportba foglalhatók össze: 1. függvényelméletiek; 2. algebrai és számelméletiek ; 3. differenciálegyenlet-elméletiek; 4. halmazelméletiek. Főbb művei: Az elliptikai függvények alkalmazásáról a magasabb fokú egyenletek elméletére (1871); Az n-ea fokú algebrai egyenletek egy általános, megfejtéséről (Műegyetemi Lapok, I.); Ein allgemeiner Ausdruck für die ihrem absoluten Betrage nach kleinste Wurzel der Gleichungsten Grades; Nouvelle démonstration du théoréme de Taylor (Nouvelles Annales de Mathématique, 1874); Taylor sorának érvényességi feltételeiről ; A hatványsorok egyik tulajdonságáról; A gamma-függvények elmélete. Algebrai dolgozatainak legtöbbje a Galois-féle elmélet továbbfejlesztésére és egyes alkalmazásaira vonatkozik. A resolvensek elméletéhez (1880); Véges alakrendszerek a racionális függvények elméletében (1880); Az algebrai egyenletek elméletéhez; Az alternáló csoportról; A Hamilton-féle rendszerek és az elsőrendű parciális differenciálegyenletek általános elmélete (1881; németül Math. Annalen, XXIII. kötet); A másodrendű és két független változót tartalmazó parciális differenciálegyenletek elmélete (1885; ezt a M. T. Akadémia a Rózsándíjjal tüntette ki); A dinamika alapegyenleteinek jelentéséről; Bevezetés a felsőbb algebrába (Budapest, 1877); Algebra a középtanodák felsőbb osztályai számára ; Analízis, Bevezetés a mathematika rendszerébe. E munkát az Akadémia 1890. a nagy jutalommal tüntette ki. 1897-ben Réthy Mórral kiadta és jegyzetekkel elláta Bolyai Tentamenjét, majd 1899. Bolyai Farkas és Gauss Frigyes Károly levelezését. Egyik főműve: Az algebrai mennyiségek általános elméletének alapvonalai 1903. a Magy. Tud. Akadémia kiadásában jelent meg s ezzel másodízben nyerte meg az Akadémia nagyjutalmát. E munka egyidejűleg Lipcsében németül is megjelent. A halmazelméletre vonatkozó dolgozatot tett közzé 1906. a párisi Akadémia Comptes Rendus-iben. Élete utolsó nyolc évében a halmazelméletben fellépett ellenmondások mély logikai és ismerettani spekulációkhoz vezették K.-et, ki az aritmetika ily irányú megalapozásán fáradozott. Idevágó vizsgálatait egy csaknem teljesen befejezett kéziratban hagyta hátra, melyet fia, K. Dénes rendezett sajtó alá. A munka Neue Grundlagen der Logik, Arithmetik und Mengenlehre címen 1914. német nyelven jelent meg. 3. K. Péter, zeneszerző, szül. 1870 máj. 29. Raseggben (Stájerország). A bencés-rendből, melynek tagja volt, 1893. kilépett, Budapestre jött és az Országos Zeneakadémián fejezte be zenei tanulmányait. Szegeden a zenekonzervatórium igazgatójának választották meg. Főbb művei: egyháziak: Leó-kantáte, a capella mise, requiem, Te deum (Haynald-díjat nyert); zenekari darabok: c-moll szimfónia (magyar stílusban); Bohém-nyitány ; írt több kamarazeneművet, zongoradarabot, dalt és kórust. König, 1. Franz, német sebész, szül. Rotenburgban 1832 febr. 16., megh. Berlinben 1910 dec. 12. Hanaui törvényszéki és kórházi orvos lett; 1869-ben Rostockba, 1875. pedig Göttingenbe hívták a sebészet egyetemi tanárának. 1895-ben a berlini egyetem tanára. Művei: Lehrbuch der speciellen Chirurgie (Berlin 1875, 6. kiad. 1893— 1894, 3 köt., francia fordítása Páris 1888-90); Kölnig