Révai Nagy Lexikona, 12. kötet: Kontúr-Lovas (1914)

K - Kossuth

Kossuth — 71 — név, annál is inkább, mert más nyomok is vannak arra, hogy a pozsonyi várjobbágyság egy része délszláv eredetű volt, miként délszláv jelleget tüntet föl a K.­család őse, Math fia K. adományos társának, Voyan fia Voiszlónak a neve is. Kossuth (udvardi és kossuti vagy kossutfalvi), régi nemes család, melynek első ismert őse, Math fia Kosuth (Coswth), IV. Bélától kapott királyi adományban egy darab földet a Turócz folyó jobb partján Pósa fia Kocscsal (Coch) és Voyan fia Voiszlóval, kik úgy látszik rokonai voltak. Mivel azonban ezt az adománylevelet Detre zólyomi is­pán megsemmisítette, helyette 1263. IV. Béla új adománylevelet állított ki, melyben az adományo­sokat turóczi nemeseknek (nobiles de Turuch) mondja. Eszerint a birtokból két részt kapott Kocs és csak a harmadik rész (a későbbi Udvard v. Kossut község) jutott Kosuthnak és Voiszló­nak. A család tagjai közül K. fia András 1359. oltalomlevelet nyert udvardi birtokára, s ennek fia Pál, mivelhogy vitézül harcolt a velenceiek ell­e, 1374. örök birtokul kapja Nagy Lajos királytól Udvardot. Pál fiai közül Miklós deák (literátus), turóczi alkapitány, nagy birtokszerző volt, 1408-ben megkapta Kisszóczot és a kele­csényi soltészságot, 1416. Nyitrában szerez bir­tokokat. A család ezen ága Miklós fia Lászlóban halt ki. A másik ág K. fia Andrástól származik. Ebből való Tamás, ki 1489. Udvardra új ado­mányt szerezvén, a jobbára elidegenített Kossut­falva egy részét megmentette a család szá­mára. A leszármazási táblát 1. a 72. oldalon, I. Tamás ivadékai közül nevezetesebbek: K. IV. Miklós, Lajos egyenes őse, az Érsekújvárra küldött turócz vármegyei huszárok hadnagya. A perbetei ütközetben megsebesülve, török fogságba esett, Esztergomba hurcolták s ott mint rabot elad­ták. A fogságból 1651. szabadult meg 1800 tallér váltságdíjért és egy török rab árán, ezt a nagy ösz­szeget (mai értékben körülbelül tízszeres pénz) azonban Kossuti részjószágának zálogba vetése által sem lévén képes előteremteni, maga helyett kezeseket állított s Ali, párkányi lovas aga két évre szóló útlevelével megindult a váltságdíj hátralevő részének összegyűjtésére. Támogatták is őt ebben mindenfelől, úgy hogy az összeg nem­sokára együtt volt s K. lefizethette a váltságdíjat. Kossuth részbirtokát is sikerült visszaszereznie s később turóczi alkapitány lett. Megh. 66 éves ko­rában, 1661 dec. 17. Török rabságban hordott vasbékéit mellé temették a turóczszentmártoni, akkoriban evang. templomba. Díszes temetési zászlaja ma is ott csüng a turóczszentmártoni templom falán. K. Sándor, Ebergényi László báró huszárezredében kapitány, 1705 őszén, midőn Strassburg környékén harcolt a franciák­kal, puskagolyótól találva nehéz sebet kapott. A golyó a bal füle mellett ment a fejébe s a jobb szemén jött ki. Mindamellett fölgyógyult, a Szi­lágyságban telepedett meg s később közép­szolnokvmegyei táblabíró volt. K. II. Tamás, János fia, azon turóczvmegyei nemesek közé tartozott, kik Rákóczi hívei maradtak akkor is, midőn 1709 elején a császáriak Turócz vmegyé­ből kiszorították a kurucokat. K. mindenét oda­hagyva, egy szál fegyverrel s egy paripával menekült. Nem is tért vissza többet Turóczba, hanem — úgy látszik — Nógrád vmegyében telepedett meg, hol ilyen nevű fia 1755. Losoncz-Apátfalván lakott s alapította a nógrádvmegyei ágat; egy másik, József nevű fiától származott unokája, Pál, Tápió­ Györgyön telepedett meg; középső fia, András, előbb Kassára, aztán 1744 körül Sárospatakra költözött a felesége, Foga­rassy Sára útján, aki II. Rákóczi Ferencz főpohár­nokának volt a leánya vagy unokahuga; ezen Andrástól származnak a sátoraljaújhelyi, gömöri és sárosi Kossuthok. II. László, a K. Lajos apja, szül. Kossuton 1762. Iskolái végeztével Zemplén vmegyébe költözött, hol iktató lett a vmegyénél, aztán ügyvéd, előbb a gróf Andrássy-családnál Mo­nokon, majd Sátoralja-Újhelyen. 1796-ban nősült, nőül véve Weber Karolinát, a liszkai postames­ter leányát. 1837-ben Alsó-Dabasra (Pest vmegye) költözött és itt halt meg 1839. Neje túlélte őt és a függetlenségi harc után sok zaklatásnak volt kitéve; leányaival együtt elfogták és 7 hónapi fogság után oly feltétel alatt bocsátották sza­badon, hogy Európát elhagyja. 1852-ben Anglia felé vette útját, de mielőtt ezt elérhette volna, meg­halt Brüsszelben 1853. K. Lászlónak és Weber Karolinának öt gyermeke volt: 1. A legidősebb Lajos, Magyarország kormányzója (1. alább); 2. Karolina, Breznay István neje; 3. Emilia, Zsu­lavszky Zsigmond neje, 1852. családjával Ameri­kába költözött és Brooklynban halt meg 1861.; 4. Lujza, szül. 1810., Ruttkay József abonyi posta­mester neje, 1852. ő is kényszerült elhagyni Ma­gyarországot és ekkor anyjával Brüsszelbe, ennek halála után 1853. három fiával együtt Amerikába ment. 1883-ban testvéréhez költözött Torinóba és ápolta haláláig, megh. Budapesten 1902 okt. 13.; 5. Zsuzsanna, Meszleny Rudolf ügyvéd és országgyűlési követ neje. A szabadságharc alatt a kórházak országos felügyelője volt; annak leveretése után anyjával és nőtestvéreivel együtt őt is elfogták és csak 7 hónap múlva bocsátot­ták szabadon. 1850-ben Pesten iskolát nyitott, de ettől csakhamar eltiltották, később pedig el is fogták és Bécsben tartották 1852-ig, amikor neki Kossuth-család címere. Kossuth

Next