Révai Nagy Lexikona, 12. kötet: Kontúr-Lovas (1914)
K - Kossuth
Kossuth — 71 — név, annál is inkább, mert más nyomok is vannak arra, hogy a pozsonyi várjobbágyság egy része délszláv eredetű volt, miként délszláv jelleget tüntet föl a K.család őse, Math fia K. adományos társának, Voyan fia Voiszlónak a neve is. Kossuth (udvardi és kossuti vagy kossutfalvi), régi nemes család, melynek első ismert őse, Math fia Kosuth (Coswth), IV. Bélától kapott királyi adományban egy darab földet a Turócz folyó jobb partján Pósa fia Kocscsal (Coch) és Voyan fia Voiszlóval, kik úgy látszik rokonai voltak. Mivel azonban ezt az adománylevelet Detre zólyomi ispán megsemmisítette, helyette 1263. IV. Béla új adománylevelet állított ki, melyben az adományosokat turóczi nemeseknek (nobiles de Turuch) mondja. Eszerint a birtokból két részt kapott Kocs és csak a harmadik rész (a későbbi Udvard v. Kossut község) jutott Kosuthnak és Voiszlónak. A család tagjai közül K. fia András 1359. oltalomlevelet nyert udvardi birtokára, s ennek fia Pál, mivelhogy vitézül harcolt a velenceiek elle, 1374. örök birtokul kapja Nagy Lajos királytól Udvardot. Pál fiai közül Miklós deák (literátus), turóczi alkapitány, nagy birtokszerző volt, 1408-ben megkapta Kisszóczot és a kelecsényi soltészságot, 1416. Nyitrában szerez birtokokat. A család ezen ága Miklós fia Lászlóban halt ki. A másik ág K. fia Andrástól származik. Ebből való Tamás, ki 1489. Udvardra új adományt szerezvén, a jobbára elidegenített Kossutfalva egy részét megmentette a család számára. A leszármazási táblát 1. a 72. oldalon, I. Tamás ivadékai közül nevezetesebbek: K. IV. Miklós, Lajos egyenes őse, az Érsekújvárra küldött turócz vármegyei huszárok hadnagya. A perbetei ütközetben megsebesülve, török fogságba esett, Esztergomba hurcolták s ott mint rabot eladták. A fogságból 1651. szabadult meg 1800 tallér váltságdíjért és egy török rab árán, ezt a nagy öszszeget (mai értékben körülbelül tízszeres pénz) azonban Kossuti részjószágának zálogba vetése által sem lévén képes előteremteni, maga helyett kezeseket állított s Ali, párkányi lovas aga két évre szóló útlevelével megindult a váltságdíj hátralevő részének összegyűjtésére. Támogatták is őt ebben mindenfelől, úgy hogy az összeg nemsokára együtt volt s K. lefizethette a váltságdíjat. Kossuth részbirtokát is sikerült visszaszereznie s később turóczi alkapitány lett. Megh. 66 éves korában, 1661 dec. 17. Török rabságban hordott vasbékéit mellé temették a turóczszentmártoni, akkoriban evang. templomba. Díszes temetési zászlaja ma is ott csüng a turóczszentmártoni templom falán. K. Sándor, Ebergényi László báró huszárezredében kapitány, 1705 őszén, midőn Strassburg környékén harcolt a franciákkal, puskagolyótól találva nehéz sebet kapott. A golyó a bal füle mellett ment a fejébe s a jobb szemén jött ki. Mindamellett fölgyógyult, a Szilágyságban telepedett meg s később középszolnokvmegyei táblabíró volt. K. II. Tamás, János fia, azon turóczvmegyei nemesek közé tartozott, kik Rákóczi hívei maradtak akkor is, midőn 1709 elején a császáriak Turócz vmegyéből kiszorították a kurucokat. K. mindenét odahagyva, egy szál fegyverrel s egy paripával menekült. Nem is tért vissza többet Turóczba, hanem — úgy látszik — Nógrád vmegyében telepedett meg, hol ilyen nevű fia 1755. Losoncz-Apátfalván lakott s alapította a nógrádvmegyei ágat; egy másik, József nevű fiától származott unokája, Pál, Tápió Györgyön telepedett meg; középső fia, András, előbb Kassára, aztán 1744 körül Sárospatakra költözött a felesége, Fogarassy Sára útján, aki II. Rákóczi Ferencz főpohárnokának volt a leánya vagy unokahuga; ezen Andrástól származnak a sátoraljaújhelyi, gömöri és sárosi Kossuthok. II. László, a K. Lajos apja, szül. Kossuton 1762. Iskolái végeztével Zemplén vmegyébe költözött, hol iktató lett a vmegyénél, aztán ügyvéd, előbb a gróf Andrássy-családnál Monokon, majd Sátoralja-Újhelyen. 1796-ban nősült, nőül véve Weber Karolinát, a liszkai postamester leányát. 1837-ben Alsó-Dabasra (Pest vmegye) költözött és itt halt meg 1839. Neje túlélte őt és a függetlenségi harc után sok zaklatásnak volt kitéve; leányaival együtt elfogták és 7 hónapi fogság után oly feltétel alatt bocsátották szabadon, hogy Európát elhagyja. 1852-ben Anglia felé vette útját, de mielőtt ezt elérhette volna, meghalt Brüsszelben 1853. K. Lászlónak és Weber Karolinának öt gyermeke volt: 1. A legidősebb Lajos, Magyarország kormányzója (1. alább); 2. Karolina, Breznay István neje; 3. Emilia, Zsulavszky Zsigmond neje, 1852. családjával Amerikába költözött és Brooklynban halt meg 1861.; 4. Lujza, szül. 1810., Ruttkay József abonyi postamester neje, 1852. ő is kényszerült elhagyni Magyarországot és ekkor anyjával Brüsszelbe, ennek halála után 1853. három fiával együtt Amerikába ment. 1883-ban testvéréhez költözött Torinóba és ápolta haláláig, megh. Budapesten 1902 okt. 13.; 5. Zsuzsanna, Meszleny Rudolf ügyvéd és országgyűlési követ neje. A szabadságharc alatt a kórházak országos felügyelője volt; annak leveretése után anyjával és nőtestvéreivel együtt őt is elfogták és csak 7 hónap múlva bocsátották szabadon. 1850-ben Pesten iskolát nyitott, de ettől csakhamar eltiltották, később pedig el is fogták és Bécsben tartották 1852-ig, amikor neki Kossuth-család címere. Kossuth