Révai Nagy Lexikona, 19. kötet: Vár-Zsüri, Kiegészítés: Aachen-Beöthy (1926)
Zs - Zsidó év - Zsidófejes garas - Zsidóhal - Zsidó házasság - Zsidó irodalom
Zsidó irodalom — 736 — munkájáról, templomi énekeiről és a kereszténység és iszlám elleni hitvitáiról ismeretes. Pia Salomo Durán (megh. 1460.), valamint ennek fiai és unokája Salamon a talmudtudományban váltak ki. Prófiai Durán (Efódi) szintén folytatott hitvitákat. A politikai elnyomás alatt a kedélyeket a miszticizmus foglalkoztatja és ez a kabbalisztikus irodalom talaját termékenyítette meg. Ezen misztikus irány már Bakhja ben-Aser biblia-exegezisében mutatkozik s érvényre jut kivált Todrosz ben Jószef ha-Lévi (Abulafia) által (megh. 1304 után), kinek tekintélyes állása és talmudtudománya nagy súlyt kölcsönöztek a kabbala terjesztésére kifejtett tevékenységének, melynek Ozár ha-Kabod (A dicsőség kincse) c. könyve köszöni eredetét. Nyomdokait követték Jiccak ibn Latif (1290 körül), Ábrahámben Sámuel Abulafia(szil. 1240.), ennek tanítványa, a rajongó Jószef Csikatilla (1300) és Móse de Leon (1250—1300), számos apróbb misztikus irat szerzője, kiben a Zóhar (Fény) c. Simon ben Jóhajnak tulajdonított kabbalisztikus főmunka szerzőjét gyanítják. A pyreneusi félszigeten még az 1492-iki nagy üldözés alatt is él a Zs. egy kiváló alakja, Don Jichak Abrabánel (Abravanel, szül. Lisszabonban 1437., megh. Velencében 1508.), egy ideig V. Alfonso portugáliai király bizalmas embere, aki a zsidók kiűzetése után Olaszországba költözött. Kivált bibliakommentárja nevezetes. Kortársai Spanyolországban több kiváló talmudtudós mellett: a vallásbölcsész Ábrahám Bibago (1446—89), Jicchak Aráma, az Akédat Jicchák c. homiliaszerű tórakommentár szerzője. Portugáliában: a matematikus és csillagász Ábrahám Zacuto, a Juhászin c. becses krónika szerzője ; Ábrahám Sába (a Zeror humor szerzője), a bibliakommentátor Tanchum ben Jószef és mások. Olaszországban már 930. működik Sabbatai Donnolo, aki mint orvos, botanikus és csillagász egyaránt kivált és kommentárt írt a Szefer Jedirához. Mesullam ben Kalonymos Luccában mint talmudtudós és templomi énekköltő tűnik ki. Rómában Náthán ben Jekhél (1100) Áruch c. nagybecsű talmudi lexikont írt. Salernóban élt Salomo Pardon (1190), a híres bibliai szótáríró és grammatikus. Farragut orvos (1297) arab munkákat fordított latinra Anjou Károly számára. Kalonymos ben Kalonymos (1300) Anjou Róbert számára írt. Immánuel ben Selómó (Rómni), Dante barátja (1320), Mekhaberot cím alatt szellemes héber makamákat írt, melyeknek utolsó szakasza: Pokoli Éden, a Divina Commoedia utánzata, aminől Bieto Mózes (Rómában, szül. 1388.) is megkísérelt (Mikolás meát); Jesaja di Tráni és hasonnevű unokája a talmudtudományok körét bővítették; Judaben Jechiel Leoni mantovai orvos egy héber grammatikát és bibliai retorikát készített; ellenfelének Kolon Józsefnek (Máhárik, megh. 1480.) döntvényei nevezetesek, épp úgy a Bertinoro név alatt ismeretes misna-kommentár, amelyet tanítványa Obádja de Bertinoro (megh. 1210.) írt. Jicchak Náthán héber konkordanciát szerkesztett, Landau Jakab pedig az Agur című talmudi kódexet Nápolyban. Júda Menz padovai rabbi az ottani egyetemen tanította a bölcsészetet s úgy mint fia, Ábrahám, talmudi tekintélynek volt elismerve. Ennek kortársa, Elia del Medigo (Elia Cretensis), a Bekhinát hadasz (A vallás megvizsgálása) c. vallásbölcsészeti munka szerzője, Pico di Mirandola barátja és tanítója, nyilvános bölcsészeti előadásokat tartott. Francia- és Németországban a Zs. sokkal inkább megmaradt a régi hagyomány medrében és leginkább a szentírás- és talmudmagyarázatot öleli fel. Első nagyobb tekintély volt itt Gerson ben Júda előbb Metzben, később Mainzban, a cészámüzöttség világossága) (Meór-há-góla), ki a talmudhoz kommentárt, zsinagógiai énekeket és döntvényeket irt és a wormsi rabbigyűlésen elfogadott rendszabályaival (Tekanót) az egész európai zsidóság által elfogadott üdvös újításokat hozott be. Testvére Machir talmudi szótáron fáradozott. Gerson halála évében (1040) Troyesban (Champagne) született a zsidó teológiai tudomány egyik legkiválóbb alakja, Salamon Jickhaki (1. o., rövidítve Rási). Kortársai közül kiemelendők: Eliezer haggadói, a bibliamagyarázók, Simon és Jószéf Kárá, Menachem ben Ghelbo, Dávid ben Mesullám, Kalonymos ben Judá, Sámuel ben Judá és bonni Efraim zsinagógai költők, akik koruk történelmi eseményeit, a keresztes hadjáratok borzalmas zsidóüldözéseit is ecsetelik. Rási talmudmagyarázata oly népszerűvé lett, hogy az iskolákban is rendesen belőle indultak ki és a több mint kétszáz éven át folytatott értelmezését és kiegészítését a «Toszafót»ban (Toldalék) gyűjtötték össze. Ezek művelői (a toszafisták) között különös említést érdemelnek: Júda ben Náthán és Meir ben Sámuel (Rameru ben) Rási vejei és az utóbbinak fiai: Sámuel (Rásbám), ki a német-francia iskola legkiválóbb képviselője a szentírásmagyarázat terén, valamint Jákób (Rabheim Tám). Felemlítendők még: a termékeny zsinagógai költő Eliezer ben Náthán (Rábán) Mainzban (1140) , Jicchak házábon (Ri), Jicchak halaban Prágában, Eliezer WeVben, Simson ben Ábrahám Sensban. Az utóbbitól egy tószafot-gyüjtemény is fennmaradt, mely a Tószafot-gyüjteménybe bekebeleztetett. Eliezer ben Jóel hálóin (Rábia), Móse ben Jákób (Coucyból 1236 táján), a «Szefer Micvót gádol», rövidítve Szmag c. kódex szerzője, Eliezer Tuchból stb. A szentírásmagyarázat terén a Rásbám mellet kiválnak: Tobia ben Eliezer, Joszéf Bechor Sór (Tóra-kommentárát kiadta: Ad. Jellinek, Leipzig 1856); Chizkijah ben Mánóach, Jicchak hálévi stb. Júda há-Chászid (1200 táján) gyakran misztikus színezetű erkölcstani előadásait, tán feljegyzései nyomán, tanítványai állították össze a Jámborok könyvében (Széfer Khaszidim). Németországban, Mainzban, 1223. nagy rabbigyűlést tartanak e kor rabbijai, kik közül legkiválóbb Rothenburgi Méh. Melléje sorozhatjuk tanítványát, Mordkhai ben Haiéit, kinek talmudi kompendiumát röviden Mordkhai-nak nevezik, Abigdor há-Kóhent Bécsben; a bécsi Izsákot (Or-Zerúa c. könyvéből kivonatot is készítettek) és fiát Ghájinnt, Klausner Ábrahám bécsi és Selómo ben Jakab és Mehara bécsújhelyi rabbit. Az utóbbi háromnak tanítványa nagyszombati Ászek volt (megh. 1421 előtt), ki Minhágim (vallásos szokások) című német fordításban is többször meg- Zsidó irodalom