Egyesült protestáns gimnázium, Rimaszombat, 1892
I. Vergilius túlvilági képzetei a későbbi költőknél. A hit egy más világról olyan régi, mint maga a gondolkodó emberi lélek. Egyfelől az életben tapasztalt visszásságok és igazságtalanságok, másfelől a lélek halhatatlanságának, a szellem fönmaradásának sejtelme korán hoztak létre a népek képzeletében egy más világot, ahol minden kiegyenlíttetik, s a bűnt a büntetés, az erényt a jutalom okvetlenül követi. A műveltség alacsony fokán minden nép föltétlenül elfogadja az életnek a halál utáni folytatását. A lét és nem lét hamlett, nagy problémája már képzett elmék bölcs tépelődéseinek tárgyát képezi A túlvilági hitet a sejtelemszerűség ködéből mind tisztultabb és tisztultabb alakban fejtette ki az évszázadokkal világosodó emberi lélek. Első formája kétségenkívül az a primitív néphit, mely az elhunyt ősök szellemének áldozatokkal egybekötött tiszteletére ösztönözte az élő nemzedéket, így volt ez a rómaiaknál is. A római ember látta álmában, vagy egyéb visióiban elköltözött kedveseit, s érzéke tévedésbe ejtvén, beszélgetni is vélt velök, ennélfogva nem hihette azoknak absolut megsemmisülését. — így jöttek létre a lemurokról való képzetek, az ezek számára vitt áldozatok és tiszteletekre évenként a nap éjféli óráiban rendezett májusi ünnepségek. Hitték tehát, hogy a megholtak élnek. Ámde hol élnek ? e kérdésre is feleletet kellett adniok. A gracco-itáliai népek temetkezési szertartásai általán azt mutatják, hogy a jövő élet folytatását mindenestül abban a szűk sírban képzelték, ahová a halott elhelyeztetett. E hit átszállott a későbbi ivadékra is.4) A sírban, tehát a föld alatt együtt volt a test a lélekkel, azért be nem földelni a testet a legnagyobb bűnnek tartották. Az el nem temetett halott részakarata, folytonosan bolygó szellem lett.2) ’) Mindezekre igen sok érdekes adatot tartalmaz Foustel de Coulange „Cite antique“ cz. művének I. II. fejezete. Magyarul „Az ókori község.“ Ford. Cartai Antal. Budapest, 1883. V. ő még Boissier Gaston „ VirgilFord. Végh Arthur. Budapest, 1876. 48—60. 1. 3) Ci. Tuse. disp. I. 16. 1