Freee Magazin, 2004 (92-103. szám)

2004-07-01 / 98. szám

44 nyomott a hardcore csapatnak, így összesen 29 órát zenélt. Amikor már azt hitte volna az ember, hogy nincs olyan zene, ami még nem szólt a két este folyamán, akkor olyan örök darabokat szedett elő, mint a Love is the message, a NYC girl, az In The Closet Jacksontól, a Strawberry Fields Forever a Beatlestől, a Nothing is real but the girl című Blondie szám saját remixe, és legeslegutoljára Frank Sinatra I Did It My Way című remekművét játszotta le. És valóban úgy csinálta maga módjára, igazi hamisíthatatlan Danny Tenaglia stílusban vált meg szeretett klubjától. De ne szaladjunk ennyire a végére!!! 2004. április 23. péntek Ez volt az utolsó pénteki Be Yourself-parti, ugyanis ha új rezisienciája lesz DT-nak a jövőben, új nevet akar adni a bulijának, hiszen a Be Yourself a Vinyl-lel volt egyenlő. A nóta éppen akkor készült el, amikor 1999 januárjában DT elkezdte heti rezidenciáját a New Yorki klubban és névadója lett annak a partisorozatnak, ami életét teljessé tette. Hiába játszott ugyanis NY összes legendás mega­­szuperklubjában, sehol sem lehetett igazán önmaga. A Vinylben találta meg azt a közönséget, ami végre megértette, miről is szól Danny Tenaglia. Ahogy ezeket a sorokat írom jövök­ rá, hogy életem legjobb döntése volt abban az évben NY-ba költöznöm, így részese lehettem a maestro karrierje legszebb évein­ek, amit egy olyan fanatikus zenerajongó, mint én semmiféle vagyonra nem cserélne el. Azt az élményt, ahogyan rajtunk tesztelte műveit, remixeit, a mi reakcióink alapján változtatgatta, formálta, hogy olyan tökéletes és örök darabok jöjjenek létre, mint a B, amely Datar néven jelent meg, Tarantella és Redanka közreműködésével. A Kings Of Tomorrow Finally, valamint a Depeche Mode I feel loved című számainak rerhixei. Amikor mégha­­OC ezeket a zenéket, a részesének érzem í megm­agam, és ennél szebb érzést nem sokat ismerek. A B c. szám egyébként a Vinyl-ról színez is bizonyítja, mennyit jelentett DT-nek ez a klub, Valahogy így hangzik: „Beneath the towers of brics and stone, a congregation gathered, where you can BE what you wanna BE, do what you wanna do, play how you wanna play and say what you wanna say". Magyarra fordítva: „a betontornyok lábainál egy olyan társaság gyülekezik, ahol az lehetsz, aki akarsz, azt csinálhatsz, amit akarsz, úgy játszol, ahogy akarsz, és azt mondasz, amit akarsz". Először csak a betontornyok tűntek el, majd a gyülekezet is... Visszatérve a záróbulira, pénteken már éjfélkor sor állt a klub előtt, ami egyébként elképzelhetetlen NY-ban. Senki sem jár klubokba 2-3 előtt. Biztosra mentek az emberek, hogy bejussanak. Egészen délelőtt 10-ig (!) nem fogyott a sor, mert a limitált férőhely miatt váratniuk kellett az embereket, amíg mások távoznak. De nem sokan távoztak. Aki abba a terembe aznap este belépett, azt DT fogva tartotta, mint még soha. 100 %-os totál kontrollban zenélt, a klub minden helyiseiben emberek táncoltak, még ott is, ahol általában ülnek, pihennek. Mindenki nyomta: fotelokon, hangfalakon, bárpulton, a WC-ben, a ruhaúrban állva. Csakúgy, ahogy DT megírta és elmondta Flements című klubhimnuszában: even up the block, vagyis: még a háztömb is mozogjon a zenére. Ilyen energiát még életemben nem láttam egy partin, pedig nem ma kezdtem. Ennyire pozitív közönséget, ennyi szeretetet és rajongást a zenéért még nem tapasztaltam. Ahogy itt jellemzik a NY-iak bulizását: party like there is no tomorrow, azaz úgy buliznak, mintha nem lenne holnap. Ez aznap szó szerint igaz volt. DT olyan szettet nyomott, amire örökre emlékezni fogunk. Az elmúlt öt év Vinyl slágereit belesűrítette egy szettbe olyan mixekkel és váltásokkal, hogy az emberek megőrültek. Reggel 8-kor, ami­n általában a buli csúcspontja van, bekonferálta a fellépő vendéget, aki nem más volt, mint maga Celeda, egy élő legenda. Ő énekel DT legnagyobb himnuszaiban. Az idős hölgy régóta visszavonultan él­­ Chicagóban, de erre az egy fellépésre rávette DT, egy utolsó Be Yourself előadásra. A show leírhatatlan volt, a Music is the answer, az Underground!s a Be Yourself számokat énekelte. Ez utóbbit úgy megcifrázta, hogy remegtek a falak az egész Tribecában. Olyan erőteljes, mély, szexis hangja van Celedának, hogy simán túlénekelte a Pharon hangtechnikát - vicc nélkül. Ezt csakis élőben lehet átérezni, CD-n is hallható, milyen egyéni a hangja, de amit itt művelt, az hihetetlen volt. A show után Danny bejelentette, a parti csak most kezdődik! Ekkor újra elkezdte szó szerint a bulit egy olyan intróval, hogy a sokk maradandó lett. Délután 1-kor, amikor be kellett zárni, Beltháznál, senki sem mozdult a ruhatár felé, csak tapsolt a tömeg és­­kiabált: one more!!! Mire ő lejátszotta a Grace-től az It's not over c. számot (nincs még vége), hisz hátra volt még a vasárnapi buli, amit persze nem tudott mindenki megengedni magának, mivel hétfő munkanap. Ennek örültünk is, mert így nem volt heringesdoboz feeling, hanem kellemes teltháznál kényelmesen táncolhattuk végig utolsó óráinkat. Mindenki megjelent, aki valamit is konyít a zenéhez. Számos DJ együtt táncolt velünk, mint pl. Devin Fisher, Danny Howells, aki Brazíliából repült ide. Lee Burridge, Sander Kleinenberg, Victor Calderone, Eric Morillo, John Creamer, Demi, Keoki, a Low End Specialists, Antranig & Pons és sokan mások. Egyedül Behrouz hiányzott nagyon, európai fellépései miatt. Ő az a DJ, aki leginkább megközelíti DT stílusát, zenei tudását, szenvedélyét. Maga Danny is így gondolja, ezért Behrouznak járt az óriási megtiszteltetés, hogy az utolsó előtti pénteken, ő játszott DT előtt, mint utolsó vendég DJ a klub történelmében.. DT-ról tudni kell, hogy nem szeret haknizni, nap mint nap fellépni, folyamatosan utazni a világ körül, hogy a pénzt hajhássza, mint sok más DJ kollégája. Talán ezért is maradt meg benne több motiváció, mint amit a zsúfolt fellépések miatt több sztár DJ elveszít - egyszerűen kiégnek. S mivel sajnos a partizok nagy része nem feltétlenül a zene miatt jár bulizni szerte a világon, ezek a DJ-k tudják, hogy bármit is játszanak, úgyis ők a sztárok, és a pénzüket is megkapják így is, úgy is. Nagyon kevés sztár DJ marad önmaga, úgy, mint DJ. Többek között ezért nem akart soha más lenni a zeneiparban, mint DJ és producer, nem alapított lemezkiadót, mert azt vallja: vagy business, vagy zene - a kettő együtt nem megy. Pedig ha valaki tele van energiával, az ő. Az agya mindig forog valamin, a zene tölti ki minden percét. Próbálja végighallgatni a rengeteg hanghordozót, amit kap a producerektől, de így sincs mindre ideje, hát még ha folyton utazna, így őrizte meg 30 éven át DT a titkot: 100 %-ig a zenének szenteli életét. A Vinyl-beli heti rezidenciájával fedezte megélhetését, ezen kívül fellépett NY illetve az USA néhány klubjában nagy amerikai ünnepeken és pár külföldi partin. Nagyon szelektál a helyszínek közt. Nevezhetik emiatt drama queennek, nagyképűnek, ő jól tudja, mit miért tesz. (A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy DT valóban nem haknizik, viszont így is a világ egyik legjobban fizetett lemezlovasa. Mondhatnánk azt is: keveset megy, de sokat markol. - a szerk. megjegyzése.). Inkább játszik kevesebbszer több órát, mert nála egy DJ szett alaposan fel van építve, nem érzed úgy, mint sok más bulin, hogy órák óta ugyanaz a ritmus szól. A pénteki záróbuliról sokan úgy távoztak, hogy ez volt élete legjobb szettje, és ezt nem fogja tudja felülmúlni vasárnap fáradtan. Hát tévedtek! Szemmel láthatóan kimerült volt, egyben szomorúság tükröződött az arcán - utolsó parti lévén - és ilyenkor bármi lehetséges nála, vagy nagyon rossz, vagy nagyon jó lesz a zene, nincs középút... Mint később elmondta, csupán pár órát aludt szombat este, mert nem tudott nyugodni, hogy mit is játsszon a vasárnapi finálén. A Vinyl Classics buli megvolt óriási sikerrel, nem játszhatja iI, megint a szokásos dalokat, újat se, túl régit se, valami nagyon speciálisat akart nyújtani április 25-én. Ez a nap ugyanis kivételes ■számára, örök dátum az életében valaki miatt és most már a Vinyl

Next