Jazzhiradó, 1973 (1-4. szám)

1973 / 1. szám

Wlodzimierz Nahorny Lengyel szaxofonos triójának dél-amerikai ihletésű jazzé az X Midi­­ nálunk kevésbé alkalmazott dallam- és ritmusvilág kiváló felhasználását mutat­ta be a szokatlan­­ szaxofon, két gitár-hangszerösszetételű együttesben. Sajnos csak trióban lépett fel ti világ jelenleg talán legjobb énekegyüttese, a len­gyel Novi Vocal. Műsoruk azonban így is teljesnek hatott. Pergő, változatos énekük értékes hozzájárulás volt a Jazzhéthez. Egyetlen fellépésre utazott haza a Lakatos Béla ( elektromos zongora), Duka Norbert (elektromos bőgő), Kőszegi Imre (dob, marimba) trió, amely Lamont Hamp­ton néger congadobossal egészült ki. Zenéjük beat alapon nyugvó free jazz volt. Sajnos a zseniális, jól képzett zenészek időnként nagyobb teret engedtek a modern elektrotechnikának mint az megengedhető lett volna és ez időnként f­ülsértően meg­bosszulta magát. A két ütős (Kőszegi Imre és Lamont Hampton) játéka kimagaslott az együttesből. A jazzbeat és a jazzrock stílus képviselői közül ezúttal az Apostol együttes nyújtotta a legfigyelemreméltóbb produkciót. A vidéki amatőrzenekarok közül a szegedi Hulin quartet emelkedett ki. Elsősor­ban Bárkányi Pál vibrafonozása és az együttesvezető dr. Hulin István zongorajáté­ka tetszett. S. G. G. Két érdekes vélemény a hazánkban járt világsztárok koncertjeiről JAZZMAN­G VERSENYEK Négy koncerten hallgathatta meg az Erkel Színház közönsége a jazzmuzsika a­­merikai világnagyságait. Cannonball Adderley, Jimmy Smith, Elvin Jones és Dizzy Gillespie együtteseinek hangversenyét óriási várakozás előzte meg. Pedig a plakátokból nem is derült ki, hogy a jazz legnagyobba­i közül még hányan lesznek itt. Örömmel hallottuk a Rádió­ban Kenny Burrell­­, George Duka­n, Clark Terry­­p, James Moody is, és mások neveit. Külön meglepetés volt, az eddig ismeretlen Dave Liebman, Elvin Jones fuvo­lás-szaxofonosa, ciki bebizonyította, hogy szintén a legnagyobbak közé tartozik. A zenében nem is csalódtunk. A modern jazz több stílusirányzatát hallottuk, stí­lusteremtő úttörőket, akiket a jazzmuzsikusok nagy része követ.­­• Mégis,­­a koncertekről a közönség többsége csalódva távozott. A fellépő művé­szek magatartásáról van szó. Jimmy Smith és Cannonball Adderley bemutatkozása, bevezető és befejező kom­mentárjai egyértelműen a közönség maximális lebecsülését jelentették. Senki sem várja ezektől a világnagyságoktól, hogy szmokingban, jólfésülten jelenjenek meg a színpadon. De azt igen, hogy legalább józanok legyenek. Nem lenne jó, ha a n­em is kétértelmű megjegyzések és mutogatások szokássá válnának az Erkel Színház, vagy akár más nyilvános pódium színpadán, hiszen ez még egy zártkörű klub törzsközön­­­sége előtt is megengedhetetlen. 1964- ben a "Dália" jazzklubban, egy neves külf­öldi szakember, a magyar jazz- életről a következő, - nagyon találó - kritikát mondta. "Sok jó szólista, de nem látok

Next