Jazzhiradó, 1973 (1-4. szám)
1973 / 1. szám
Wlodzimierz Nahorny Lengyel szaxofonos triójának dél-amerikai ihletésű jazzé az X Midi nálunk kevésbé alkalmazott dallam- és ritmusvilág kiváló felhasználását mutatta be a szokatlan szaxofon, két gitár-hangszerösszetételű együttesben. Sajnos csak trióban lépett fel ti világ jelenleg talán legjobb énekegyüttese, a lengyel Novi Vocal. Műsoruk azonban így is teljesnek hatott. Pergő, változatos énekük értékes hozzájárulás volt a Jazzhéthez. Egyetlen fellépésre utazott haza a Lakatos Béla ( elektromos zongora), Duka Norbert (elektromos bőgő), Kőszegi Imre (dob, marimba) trió, amely Lamont Hampton néger congadobossal egészült ki. Zenéjük beat alapon nyugvó free jazz volt. Sajnos a zseniális, jól képzett zenészek időnként nagyobb teret engedtek a modern elektrotechnikának mint az megengedhető lett volna és ez időnként fülsértően megbosszulta magát. A két ütős (Kőszegi Imre és Lamont Hampton) játéka kimagaslott az együttesből. A jazzbeat és a jazzrock stílus képviselői közül ezúttal az Apostol együttes nyújtotta a legfigyelemreméltóbb produkciót. A vidéki amatőrzenekarok közül a szegedi Hulin quartet emelkedett ki. Elsősorban Bárkányi Pál vibrafonozása és az együttesvezető dr. Hulin István zongorajátéka tetszett. S. G. G. Két érdekes vélemény a hazánkban járt világsztárok koncertjeiről JAZZMANG VERSENYEK Négy koncerten hallgathatta meg az Erkel Színház közönsége a jazzmuzsika amerikai világnagyságait. Cannonball Adderley, Jimmy Smith, Elvin Jones és Dizzy Gillespie együtteseinek hangversenyét óriási várakozás előzte meg. Pedig a plakátokból nem is derült ki, hogy a jazz legnagyobbai közül még hányan lesznek itt. Örömmel hallottuk a Rádióban Kenny Burrell, George Dukan, Clark Terryp, James Moody is, és mások neveit. Külön meglepetés volt, az eddig ismeretlen Dave Liebman, Elvin Jones fuvolás-szaxofonosa, ciki bebizonyította, hogy szintén a legnagyobbak közé tartozik. A zenében nem is csalódtunk. A modern jazz több stílusirányzatát hallottuk, stílusteremtő úttörőket, akiket a jazzmuzsikusok nagy része követ.• Mégis,a koncertekről a közönség többsége csalódva távozott. A fellépő művészek magatartásáról van szó. Jimmy Smith és Cannonball Adderley bemutatkozása, bevezető és befejező kommentárjai egyértelműen a közönség maximális lebecsülését jelentették. Senki sem várja ezektől a világnagyságoktól, hogy szmokingban, jólfésülten jelenjenek meg a színpadon. De azt igen, hogy legalább józanok legyenek. Nem lenne jó, ha a nem is kétértelmű megjegyzések és mutogatások szokássá válnának az Erkel Színház, vagy akár más nyilvános pódium színpadán, hiszen ez még egy zártkörű klub törzsközönsége előtt is megengedhetetlen. 1964- ben a "Dália" jazzklubban, egy neves külföldi szakember, a magyar jazz- életről a következő, - nagyon találó - kritikát mondta. "Sok jó szólista, de nem látok