Rockinform, 1992 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1992-07-01 / 1. szám
A huszonnyolc éves Szekeres Tamás egyike a legjobbaknak, akik napjaink modern gitározási technikáját követik hazánkban. 1989- ben jelent meg első szólólemeze Guitarmania címmel, azóta több fontos esemény is történt vele. Az egyik az, hogy tagja lett az 1990- ben alakult Omen zenekarnak, a másik pedig, hogy szólókarrierje — egy külföldi szerződés kapcsán — beindulni látszik. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1990-ben végzett, ahol klasszikus gitározást tanult a tavaly elhunyt Szendrey Karper Lászlónál, ezt a tevékenységét ma is aktívan gyakorolja a rockgitározás mellett. Tamástól telefonon tudtunk meg néhány új információt jelenlegi elfoglaltságairól: — Mostanában állandó időhiánnyal küszködöm. Az új Ómen lemez felvételei után országos turnéra indultunk a csapattal. Pillanatnyilag ismét stúdióban dolgozom, mivel most készülnek az új klasszikus gitár albumom felvételei, amelynek megjelenése őszre várható. Ezt szeretném az ország nagyobb városaiban élőben is bemutatni. Tavaly decemberben már megjelent egy ilyen lemezem, akkor karácsonyi dalokat játszottam föl, azt az MMC adta ki. A mostanit a Hungaroton. Hamarosan megkezdődik a Guitarmania újrafelvétele, mivel Magyarországon — néhány új kompozícióval kiegészítve — ismét boltokba kerül, ezúttal CD-n. Szinte ezzel egy füst alatt készítjük a második anyagot is, ami a nyugat-európai megjelenéssel egy időben a hazai piacon is kapható lesz. Szeretném, ha a Project itthon is koncertezhetne, de ennek egyelőre anyagi akadályai vannak. Elképzelhető, hogy az európai turné keretében itthon is rendezünk egy koncertet, mivel annak kapcsán meg lehet oldani, hogy a Szekeres Project Magyarországon is színpadra léphessen. Hímer Ausztráliából és az USA-ból is NEMZETKÖZI TÁNCDALFESZTIVÁL EGERBEN Jópár évtizeddel ezelőtt, az egykori táncdalfesztiválok idején városok utcái haltak ki, milliók ültek a képernyők élén, hogy láthassák régi, netán új kedvenceiket. Aztán, ki tudja miért, megszűntek a fesztiválok, hacsak nem tekintjük hasonló kezdeményezésnek, az időközi „popfesztiválokat”, amelyek inkább lejáratták a szakmát, mintsem segítettek volna az elismertetésben. A több mint évtizedes szünet után azonban idén megmozdult az állóvíz, egy pesti üzletember és egy egri zenész ötletére elkezdődött az Egri Nemzetközi Dalfesztivál szervezése. A kezdeti bizonytalan lépések után már látszott, hogy igenis érdemes volt belevágni, hiszen több mint ezer pályamű érkezett be a közzétett felhívások alapján. Nem volt könnyű dolga a válogató szakmai zsűrinek, a színvonal a vártnál is magasabbra sikeredett, s ebből kellett kiválasztani az elődöntőkön szereplő negyvenöt nótát. A jeligés pályaműveket kiválasztás után, közjegyző előtt bontották fel. A versenyben így tehát kizárt a „bunda”. Természetesen a régi nagyok is megrázták magukat, és a fiatal, tehetséges szerzők mellett jópár szerzeményük bejutott az előadandó művek közé. Az előadók között is előfordulnak nagy öregek és fiatal, egyelőre még ismeretlen arcok. Az Egri Gárdonyi Géza Színházban, Gáli László rendezésében, a Miskolci Szimfonikus Zenekar (vezényel: Kovács László), a Besenyő Brass, és Rátonyi Róbert csapatának segédletével, három alkalommal lesz elődöntő, innen jut majd be a döntőbe tizenöt szerzemény, amelyek a fesztivál után, mind hangzóanyagon, mind zongorakivonatos kottában kiadásra kerülnek. A fesztivál kottamunkálatait egyébként szintén egy miskolci cég, a PRO ART ALAPÍTVÁNY készíti el a legmodernebb computeres technikával. A fesztiválra még lapzártánkkor vártak szponzorokat, s nekik nem megvetendő tény, hogy az eseményt öt alkalommal közvetíti a Magyar Televízió egyes csatornája főműsoridőben, s beszálltak a sugárzásba a kábeltelevíziós hálózatok is. Fesztiválváros lesz hát Eger, s úgy néz ki nemcsak egy nyárra, hiszen a szervezők, siker esetén, még jópár évig meg kívánják tartani a táncdalok seregszemléjét. Reményt jelenthet ez mindazoknak a fiatal szerzőknek, hangszerelőknek, előadóknak, akik eddig vidékiek révén kénytelen kelletlen, az ismeretlenség homályában senyvedtek. Ugyanakkor ismételt bizonyítási lehetőség a „profiknak”, hogy őket sem kell még eltemetni, van még kurázsi bennük. (Kenzler) Rockinform 3