Wanted, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 9. szám

lőtt, de nem a mi világunk. Szöve­gekbe nem engedünk beleszólást. Olyan már előfordult, hogy mások su­gallták, hogy itt a karácsony, milyen szép téma, milyen jót lehetne írni, és mennyi lemezt el lehetne adni. - Kiket hallgattok otthon? Kuka: - Nemcsak repet, de nagy­részt fekete zenéket. Soul, R&B, dzsessz, szóval bármit. Példaképeink nincsenek, de vannak, akiket nagyon szeretünk. DJ Jazzy Jeff and The Fresh Prince, Heavy D, Salt ‘n’ Pepa, TLC... - Józsefvárosiak vagytok. Ritchie: így van. Kuka is már ti­zenhat-tizenhét éve lakik itt. A Rákó­czi tér környéke és a Szigony utcai lakótelep vonzáskörzete a miénk - Mennyi idősek vagytok? Ritchie: - Huszonegy. Egyszerre. - Black Jack. Kuka: - Sorolni tudnám, hogy volt osztálytársaim közül, hányan vol­tak már börtönben, hányan vannak, és hányan lesznek. Lehet, hogy én is egy nagystílű gengszter lennék. - Az Egy lakótelepi srác napjá­ban szó esik arról, hogy a szobában szól a Yo! MTV Rap. Ritchie: - Hat évvel ezelőtt jó repzenét az MTV-n meg a Sky Channelen lehetett látni, de lemezen nem tudtad itthon megvásárolni. A nagyobb srácok Németországba és Ausztriába jártak ki lemezekért. Meg­vettük, elcseréltük velük. Utána kezd­tek szépen lassan megnyílni az erre szakosodó lemezboltok. Kuka:­­ Közben egy repklubot szerveztünk pár emberkével. Ritchie volt a dj., és a bakelitek összemixel­­getésével kezdtük érezni a stílust. Mérföldkőnek a klubinduló számít, mert ekkor reppeltünk először egy instrumentális alapra. Ritchie: - És akkor jöttek a szá­mok. Mindig volt valami, amiről le­hetett írni. Ráálltunk arra, hogy olyan témákat válasszunk, amiről még sen­ki vagy csak nagyon kevesen írtak. Kuka: - Takarítónőről még sen­ki nem reppelt, de gyártottunk egyéb őrületeket is, mint a Rozsdás kerítés, a Szárnyal a mokasszin vagy az Orosz-magyar zsebszótár. De a Józsefváros is ilyen példa, bár az kevésbé szárnyal, sokkal inkább a földön jár. Földhözragadtan reppelünk. - Miért nem tudtatok hamarabb kiadni nagylemezt, hiszen már hat éve együtt dolgoztok? Kuka: - Házaltunk, nem ponto­san ezzel a műsorral. A Miért nincs nyáron hó? is közöttük volt, amelyet Császár Elődék felhasználtak és slá­gert csináltak belőle. Az volt a baj, hogy Magyarországon nincs és nem is volt fekete kultúrának létjogosult­sága. A Rapülők szerencsések, mert ők már külön-külön ismertek voltak, és el tudták magukat adni. Volt egy olyan lehetőség is, hogy mi leszünk a Rapülők folytatása. Ritchie: - A sztori a következő: a Gesztiékkel egyszer-kétszer-háromszor leültünk beszélgetni. Mondták, hogy ők csinálnának zenét, szöveget... Kuka: - Mert akkor már úgy volt, hogy leállnak. Ritchie: - Nekünk csak ki kellett volna állni. Bele is mentünk volna, mert már három éve próbálkoztunk. Aztán nem lett ebből semmi. Többször rákérdeztünk, az volt a válasz, hogy annyira tömény volt nekik az a két év a Rapülőkkel, hogy nem bírják már a repet sem idővel, sem energiával. In­kább valami emberközelibb zenét sze­retnének játszani. Valljuk be, nem volt az ő stílusuk, azóta ők is bevallják, sokkal inkább poén volt ez részükről.­­ Még tíz évesek sem voltatok, amikor Fenyő Miki próbálkozott elő­ször. Aztán volt még egy másik Fi­gura, úgy hívták, hogy Pajor Tamás. Mennyire érzitek ezeket a Figurákat az eledeiteknek? Ritchie: - Magyarországon az a baj, hogy pici az a mag, amelyik el­látja az országot zenével. Osztódás­sal szaporodnak a zenekarok. Nem akarom a Fenyő Mikit bántani, mint ahogy a Zana Zolit sem: a rockand­­roll-sztárból lett bréker és a rocker­­ből lett repper. Jó, hogy változik az ember az évek folyamán, de nekem furcsa lenne, hogyha holnap azt mondanám: á, ez a rep nem jött be annyira, menjünk el ravernek, ve­gyünk fel narancssárga ruhákat, ve­gyünk be tablettákat és akkor jó ze­néket csinálunk. Nekem ez nem jön be. Ettől függetlenül nagyon sok olyan ötlete volt Fenyőnek, amire azt mondom, hogy ő a gyökér. A ma­gyar gyökér. Kuka: - Érdekes és merész pró­bálkozások voltak, a Pajor-féle Rock­térítő pedig egy külön történet, nem is igazán rap... Ritchie:­­ Meg a klipek, az Euró­pa Kiadó száma, a Küldj egy jelet. Fenyőnek nem láttam klipjét, de van egy vele készített reklám, amit soha nem fogok elfelejteni, a Frutta. „Tud­ta? Itt a Frutta, add tovább! Gyártja a Szegedi Konzervgyár. Forgalmazza a Skála-Coop.” - A Wantedban minden hónap­ban teletöltjük a Tupac Shakur­­rovatot. Kuka: - Nem minden repper fegyvernepper. Ritchie: - Van néhány népszerű zenekar, amelyiknek köze van a gengszterizmushoz. De egy csomó viszont erőszakmentességet hirdet. Nekünk nem változott meg az éle­tünk attól, hogy megjelent egy le­mez. Polgári életet élünk, ugyanott lakunk, ahol eddig, legfeljebb több pénz jut a konyhára. Személy sze­rint nem is nagyon akarok változtat­ni rajta. Jól érzem magam, igaz, a szüleimmel lakom. itrptimbrr­el? interjú

Next