Wanted, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám
I HANNA BE DRI-VAN KEMBI Az átlagéletkor húsz év (21, 21, 20, 19, 19 -1 pont stimmel), és az állapot lemezszerződés előtti, bár láttunk mi már karón varnyút, mindegy, bízzunk azért, és örüljünk, hord&yként negyven, ágffi aluliak is kiacsáj k'i koncertl^ft körzott így' rmg^^Hl^Kart a Showtime, a I^B^^^m*j|^^|Ili:iez szerzb|^^MKllot( ^^yP?tesnek3^^W1! nyert szerződések^^Klig máidig gáz volt* goadfeSpnk gjj||§pQ pet? MjMgHfecropsia esetére, de *^^^^^^^^^^^-ben’ll||setben kivételben jól állnak a dolgok, 'Igaz, a poTyg^mwi6*l''lfh'lég nem értékelték a frissen fölvett demót. A demón már magyar nyelvű számok is vannak, ezeket a stúdióban rögtönözte Eszenyi Péter, ahhoz képest van bennük néhány szellemes fordulat, de ha lehet, én az angolokra szavazok. Merthogy a Warpigs, azaz Eszenyi angolul énekeltrapelt mindig. (Az angol szöveg ritmusát itten sem sikerült rendesen magyarítani.) Fia ez az utolsó demó nem is lett olyan laza és hangulatos, mint egy jobb koncert, azért annyi hallható, hogy van itten néhány kitűnő nóta. Kedvencünk a koncerteken Shopping City Sad néven bejelentetett, a demón Givin’ It On címmel szereplő darab, és rögtön itt van a magyarítása is: a Pablo Hunnyval közös súlyos bali élményeket megörökítő Reggae-baleset, de megint csak jobb az angol eredeti. Aztán van még itt tartalékba egy-két nagyon jó zenei vicc: fejesugrás jó nyálas dzsesszbe, aztán az Antonio Banderas címet viselő grindcoreüvöltözés. Ezek a vidám merészség nagyon bírhatók. Végül is: ebből az egységes-változatos anyagból lehetne jó lemezt csinálni. A Warpigs mostanság simán produkál két-három-négyszáz fős önálló bulikat, és ami a legfőbb, nagyon jó hangulatú bulikat; baseball-sapkás, gördeszkás cuccokba öltözött gyerekek, nagyon fiatalok, és nagyon nagyokat tudnak ugrani a színpadról, meg úgy magukban is elugrándoznak, ha arról van szó. Ez az együttes lényege: vidámság, jókedv, tréfa, móka, kacagás, Csillagok háborúja. Kezdetben feszítősebb, metálosabb volt a hangzás, fokozatosan lazulnak, egészen a Pablo Hunnys laza pörgés irányába most már. És ezt nagyon lehet szeretni: nincs erőlködés, feszítés, az arcok a színpadon röhögnek, hülyéskednek, Eszenyi-eszkavátor olyan laza, mint Fa Nándor tőkesúlya: széteső mozgással, vigyorogva lépeget. A számok vidámak, ugrálósak. Plusz a szövegi tréfák, az egész agya-lágyultság szép kerek. A Warpigs saját kis ökörmitológiájának elsőszámú forrása a Csillagok háborúja trilógia, Luke’s Dream, wanna be Obi-Wan Kenobi, meg ott van, a kmkSftisKlf Jf&BMW ÍR PDP The Prank and Walters A Linehan Fivérek - a basszista-énekes Paul és a gitáros Niall - még az óvodából ismerik a dobos Ashley Keatinget. Mint látható, a trióban nincsen sem Frank, sem Walter - a nevek két korabeli/környékbeli rosszcsontot takarnak, akik azóta is a megregulázatlan szabadág jelképei a Fiúk számára. A Cork nevű délír városkában zenélgető Paul, Niall és Ashley őt sem tudták, mi Fán terem az indie-pop, míg sak azt nem vették észre, hogy a londoni pcksajtó üdvöskéivé váltak bolondos, hamarosan tiszta és romlatlan, kicsattanóan harány kislemezeikkel. 1992-re Edwyn Collins roduceri irányításával összeállt a Trainspoats and Planes című bemutatkozó album,amelynek néhány dalában már a manchesteri rave-színtérről átvett baggy ritmusok tanúsították, hogy a trió képbe került. Menthetetlenül Fülbemászó dalocskáik és szerelemről, az idő múlásáról, vonatlesőkről, vidám buszsofőrökről és egyebekről szóló neonaiv szövegeik a bostoni nótara Jonathan Richmannel rokonítják őket. „Mondták ezt már mások is, pedig mi nem is ismerjük Richman dolgait - mentegetőzött Paul a Wanted munkatársának augusztusban, edinburghi koncertje után. - Mi csak az ötvenes évek rock’n’rollját szoktuk hallgatni, Buddy Hollyt például, meg soult, Motown-előadókat.” A Frank and Walters második albumára aztán négy teljes évet kellett várni. „Túlságosan felpörögtek velünk a dolgok, túl sokat koncerteztünk, aztán arra is rájöttünk, hogy Londonban képtelenek vagyunk új dalokat írni, az a város nem nekünk való. Flaza kellett költöznünk Corkba, hogy lenyugodjunk egy kicsit.” A napokban megjelent The Grand Parade ugyanolyan kedves és slágeres, mint elődje, bár a hangszerelés hagyományosabb, vonósok és zongorák is előkerültek, több az akusztikus gitár, de ha meg elektromosak, akkor jobban gerejednek, masszívabb a hangzás, eltűntek a baggy ütemek, de a „tiszta szívből, teli torokból” attitűd változatlan. „Mostanában rá kellett jönnöm, hogy Felnőttem” - summázza Paul a Sately című záródalban. Mostanában, hogy a hasonló kinézetű, ám kevésbé áldott és kevésbé szimpatikus Dodgy is nagy sztárrá lett, no meg hogy tombol a britpopláz, vajon nőttek-e a Frank and Walters esélyei? „Nem hinném. írek vagyunk, nem britek " rw, 7«dt ‘anH^iMagyarordriflKK* »JH •'Ægà A Warpigs i'i&jmmif. három év^ÉfjJrt^ ’jg^tian indult«gHHpp919f^^6fe| ÆIEEEEiEiaet Chili és pláne a Faith NB McHfeJ^tTáÉtefer kell keréallllMB&a a Sabbafajtól kölcsönvett név. Illetve lehet ezt bontani: Gátos Bálint basszusgitáros (húsz éves, és az, mondják, Gergely Róbert kísérőzenekarát is megjárta) egyértelműen Flea felé penget, Dózsa Pétertizenkilenc billentyűs szintihangjai pedig az FNM-re emlékeztetnek, mint ahogy Eszenyi Péter (huszonegy) énekes modora is oda húz, Sp’bár soppal több itt, a Wa^Knél mármint, a rapelés, szövegelés. Aztán Újhelyi gfó GyörgySSKESÉSfo gitáro^^^H^^^^^Ke metájasÉBbokban K és aka^HHBBn is. ÉsáMÉBjíjKSak 6aMóéÉlá^W&tizt^H^yféjobost ffagy? tak ki aifsPpQjSsbol. A Warpigs zenekar, Eszenyi Péter bevallása szerint elég lustásan indult, össze.^fl n éhány szánjUjAMEdtttt&P*s. FNM-eSt^^lből e talán kicsit keményebb bul^pban, azt^ggjjjtj az istennek tem három demót vettek • 'sgBKKfo1 ^- ^ var^gg^^Wregyedik demó is, ezt C’xHBlm^a^HKyGram rendelte, hogy jfrteghallgassák, miből lenne érdemes meglemezt^zLaJemezszerződést nyert jí^Warpigs, és pedig a bor•SBpitmas B^^fcehetség MK_-New rockfesztivállá duz-8