Wanted, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám
A SAJTÓ ZENEI FORRADALOMRÓL BESZÉL, a zenekarra rázúdul mindaz, amit a sztárlét jelent. A média fokozott figyelemmel fordul Cobain magánélete, jelesül: barátnője, Courtney Love felé. Love a Hole nevű feljövőben levő noise-rockcsapat attraktív énekesnője, akivel Cobain a Nevermind keverése idején, ’91 nyarán ismerkedik meg, ’92 tavaszán kelnek egybe. A sajtó analógiát keresve hamarosan újkori Sid and Nancyként kezdi emlegetni a párocskát (Sid Viciousről, a Sex Pistols tragikus véget ért bőgőséről és barátnőjéről, Nancy Spungenről van szó), különösen amikor kiderül: Cobain nem bírván elviselni állandósult gyomorfájdalmait és/vagy az őrületes közfigyelmet, a kábítószerhez nyúl. Kicsivel gyermekük, Francis Bean Cobain megszületése után, a Vanity Fair nevű amerikai lap világgá röpíti a hírt, miszerint Courtney a terhesség alatt sem tagadta meg magától a heroint. A botrány óriási, a Cobain házaspár hónapokig csak felügyelet mellett lehet a saját gyermekével, és komolyan felvetődik, hogy gyám alá helyezik a kislányt. (Hole szerint az egész akciót Madonna szervezte, aki képtelen volt lenyelni, hogy Love nem szerződött Maverick nevű lemezcégéhez a Hole-lal.) A zenekari munka szempontjából üresjáratnak számító évben ’92 decemberében a Geffen piacra dob Intesticide címmel egy gyűjteményes albumot, amelyen a BBC-nél rögzített felvételek, kislemezdalok, illetve egyéb ritka hangdöfések találhatók. Az Intesticide első pár ezer példánya Kurt Cobain fülszövegével jelenik meg, de ezeket gyorsan visszavonják, mivel a Geffen pertől tart: a fülszövegben Kurt keresetlen szavakkal elküldi a jó édesanyjába a Vanity Fair újságírónőjét, Lynn Hirschberget. Gyermekének megszületése nyilván meghatározó élmény Kurt számára, hiszen a soron következő Nirvana-lemez címe, In Utero, azaz Méhben. A lemezkiadó nagy-nagy csalódására esze ágában sincs egy második Nevermindot készíteni. ELLENKEZŐLEG: A VÁRVA VÁRT ÚJ STÚDIÓ ALBUM PRODUCERÉÜL AZT A STEVE ALBINIT KÉRI FÖL, AKIBE ÚGYSZÓLVÁN GENETIKAILAG BELE VAN KÓDOLVA A KOMMERSZELLENESSÉG. Albini irányítása mellett egy hallatlanul csupasz, száraz, kemény lemez készül. Ez a brutális album még a Jesus Lizardnek is becsületére válna (a figyelmes hallgató fel is fedezhet rokon vonásokat). Cobain zeneszerzői képessége teljes pompájában kibontakozik az In Uteron: a Scentless Apprentice, a Heart-Shaped Box, a Rape Me, a Pennyroyal Tea vagy a Dumb a legjobb dalok közül való, amit a balkezes zseni valaha írt. Egyértelműen a kilencvenes évtized egyik kulcslemezéről van szó, amelyen egy végsőkig elcsigázott ember küzd a lidércekkel az életéért. Jól példázza Cobain mély depresszióját, hogy az albumnak egy ideig egészen komolyan az Utálom magam és meg akarok halni címet szándékozta adni. Észre kell venni, hogy az In Utero számos helyen nyíltan szembeszegül a Nevermind világával, így például a legsúlyosabb mondanivalót hordozó Rape Me a Smells Like...-hoz kísértetiesen hasonlító riffekből építkezik (és hasonlóan indul), de a hangulata már homlokegyenest az ellenkezője a nagy slágerének. MINTHA SZÁNDÉKOSAN MEGTAGADNÁ A FORRADALMI DALT. Ami azt illeti, ebben is van valami: egyik Seattle-i koncertjükön Cobain a következő szavakkal konferálja be a Smells Like Teen Spiritet: „El kell játszanunk ezt a dalt, mert benne van a szerződésünkben. Ez az a dal, ami tönkretette Seattle-t, a mi életünket és a tiéteket is!” A koncerteken ekkor már (1993. szeptemberében járunk) Pat Smear a másodgitáros, aki a hetvenes években a Germs nevű klasszikus kaliforniai punkbandában pengetett. Smeart láthatjuk a Nirvana 1993. novemberében, az MTV számára forgatott akusztikus koncerten is. Utólag belegondolva furcsa, hogy a Nirvana elvállalta a felvételt, hiszen az MTV pár hónappal korábban különösen aljas módon viselkedett az együttessel: a Nirvana zenészei egy élőben sugárzott díjkiosztó ünnepségen a Rape Me (Erőszakolj meg!) című nótájukat szerették volna előadni, mire az MTV vezetői azzal beszélték le őket erről, hogy ha eljátsszák a dalt, nem csak ők vehetnek örökre búcsút az MTV képernyőjétől, de a koncertügynökségük többi zenekarát, így a Sonic Youth-t is száműzik onnan. Akárhogy is, a Nirvana tagjai az unplugged felvétele előtt szorgalmasan gyakorolnak, és gondos előkészületek után választják ki azokat a dalokat, amelyek a leginkább érvényesülni tudnak az akusztikus környezetben. Természetesen a lármás, gitárdús slágerek kiesnek, helyettük remek feldolgozásokat iktatnak a programba saját, lírai beütésű szerzeményeik mellé, így az arizonai Meat Puppets második albumáról három lenyűgözően szépséges dalt, de elhangzik egy nóta a Vaselinestól, David Bowie-tól, illetve a felvétel zárásaként egy megrázó blues-keserves Leadbellytől, a Where Did You Sleep Last Night, amelyben egy férfi búsong szeretője hűtlensége miatt. Ki tudja, miért esett Cobain választása erre a dalra, bár tény, hogy a Screaming Trees Mark Lanegannel korábban egyszer már lemezre vette a számot (egy másik Leadbelly-nótával együtt) Lanegan The Winding Sheet című szólóalbumára. Az Unplugged koncert óriási sikert arat (1994 őszén adják ki cédén a hanganyagot) és mindenki biztosra veszi, Cobain úrrá lesz depresszióján, hiszen nagyszerű távlatok nyílnak meg a Nirvana előtt. A remények remények maradnak. Az 1994 elején elindult turné, amelyre minden jegy elővételben elkel, Cobain számára az utolsónak bizonyul. Márciusi, római koncertjük előtt Kürtöt kórházba szállítják, ugyanis halálos adag nyugtatót vett be. Kimossák a gyomrát és megmentik. Egy hónappal később Seattle-i otthonában már biztosra megy: szájába veszi vadászpuskáját, és szétlövi a fejét. Huszonhét éves volt, akárcsak Jim Morrison, Janis Joplin vagy Jimi Hendrix. A világot sokkolja a hír. S persze rögtön megindulnak a találgatások, hogy miért tette. A csapdába került énekesnek számos problémája volt: küszködött a gyomrával, úgy érezte, felesége megcsalja régi barátjával, a Smashing Pumpkinsos Billy Corgannel, a sajtó előtt eltitkolták, de később kiderült, hogy római öngyilkossági kísérlete idején Cobain kezében a következő szövegű levél volt, feleségének címezve: „Nem szeretsz engem, és nem bírnék ki még egy válást az életemben”. Túlságosan hirtelen, túlságosan népszerű lett a Nirvana, és Cobain nem bírta ki a nyomást. Seattle-i búcsúlevelét egy Neil Youngidézettel zárja: „Jobb kiégni, mint lassan elmúlni.” SEMMI SEM JELENT NAGYOBB REKLÁMOT, MINT A HALÁL. COBAIN ÖNGYILKOSSÁGA UTÁN A NIRVANA-LEMEZEK ELADÁSI MUTATÓI AZ ÉGBE SZÖKNEK: EZEKBEN A HETEKBEN MINDEN HARMADIK, AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN ELADOTT LEMEZ A NIRVANA NEVÉHEZ FŰZŐDIK, a Nirvana után a zeneipar már nem teljesen az, ami volt. Korábban mereven elutasított, újító hangzású zenekarok százai kerültek be a nagy lemezcégekhez, és az egész rockzenei ízlés sokkal nyitottabbá vált, ami nagy eredmény. A punkzene és oldalági rokonai ellenkultúrából általánosan elfogadott zenei műfajjá lettek. A Nirvana együttesként jó válaszokat adott a kihívásokra: ne úgy emlékezzünk rájuk, mint amelynek a vezére emberileg gyöngének bizonyult, hanem, ahogy erről a Muddy Banks koncertlemez tanúskodik: féktelen, őszinte koncertzenekarként, amely nem a társadalmi elvárásoknak igyekezett megfelelni, hanem azokat akarta magához alakítani. Ez egy kicsit sikerült is. drcimbrr f 351 wanted